144240. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas csuklós szalag

\ 4 144.240 bizonyos távolságban vannak és mindegyikük a 22 kar rugónyomása alatt a szomszédos. 13. összekötő tag 14 testrészének hátsó felületére támaszkodik, illetve a karkötő baloldali végén az utolsó 2 szemben (tokban), közvetlenül annak külső 4 oldalfalára. Így, amint 1—4. ábrákon világosan látható, amikor a karkötőt kinyújtják, a 21 rugókar a 3 héj csaknem teljes belső szélességének megfelelő mértékben elfordulhat és így a karkötőnek' nagyon nagymértékű. 26 megnyúlását teszi lehetővé, ugyanakkor nagyon erős rugóhatást is biztosítva az egyes szemek (tokok) között a karkötő teljesen összehúzódott helyzetében is. A 8/a. ábrán a 17 rugónak csekély mértékben módosított alakja látható. Az 1—8. ábrán feltüntetett 25 és 23 csúcsokkal ellátott élesen szögletes szakaszt egy körívben meghajlított rész helyettesíti. Ezeknek a rugóknak a működése hasonló a fentebb leírthoz, amennyiben a hosszabb 21' rugókar 20' külső vége a 13 merev Összekötő tag 16 részére támaszkodva fejti ki hatását, a 25' legömbölyített sarok pedig a szomszédos összekötő tag 14 testrészének hátsó oldalára támaszkodik és minden egyes rugópár 23' legömbölyített része egymásra támaszkodva alátámasztja egymást, míg a másik 22' rövidebb vég a 3 alsó héj 4 oldalfalának belső felületére támaszkodik. Mivel a 13 összekötő tagok szélessége kisebb, mint a 3 alsó héj mélysége, az egyes összekötő tagok bármilyen mértékű megnyúlásnál aránylag nagy szögben elfordulhatnak a tokokon belül, mely elfordulási szög annál jobban, növekszik, minél nagyobb mértékben van a karkötő megnyújtva, aminek következtében a karkötő rendkívül hajlékony lesz és szorosan fog illeszkedni még egy gyermek csuklójára is. Továbbá minthogy a 9 és 10 bevágások együttes mélysége és szélességük csak valamivel nagyobb, mint a 13 összekötő tagok szélessége és vastagsága, és minthogy a 15 merev karok szorosan párhuzamosan haladnak az 5 belső falakkal, az egyes szemeket (tokokat) szorosan fogják vezetni ezekben a bevágásokban és meggátolják azok elcsavarodását, vagy egymáshoz képesti oldalirányú eltolódását úgy, hogy a karkötő mint egész állandóan meg fogja tartani egyenes, alakját és. tetszetős külsejét. Azonkívül a 15 karok és a 9 és 10 bevágások falai és élei közötti aránylag szoros illeszkedés megakadályozza, hogy idegen anyagok (szálak) jussanak be az egyébként teljesen zárt 2 tokokba. A találmánynak a 9. és; 10. ábrán látható megvalósítási alakja szerint a kai-kötő összes elemei lényegében azonos alakúak, mint az 1—8. ábrákon, kivéve a 27 összekötő tagokat, melyeket ebben az esetben két különálló U alakú elem alkot. Ezek 28 karja áthalad a 3 alsó és 6 felső héjak 4 és 7 egyik oldalfalának 9 és 10 függőleges, bevágásain és a 3 alsó héj 5 végfala mentén ez utóbbival párhuzamosan elcsúsztatható. Mint azt az 1—8. ábrák mutatják, egyetlen, 13 összekötő tag 14 fő testrésze helyett a 28 karok mindegyikének csak egy befelé görbített rövid 29 része van, mely a szomszédos 2 tok 4 oldalfalának belső felületére támaszkodik. A falak 9 és 10 bevágásainak vezető hatása a 28 karokat, a karkötő kinyújtott bármilyen, helyzetében is párhuzamosan tartja az 5 végfalakkal. A találmánynak a 11—16. ábrákon bemutatott megvalósítási alakjánál, feltételezve, hogy a karkötő külső méretei lényegében azonosak az előzőkben leírt megvalósítási alakéval, a 3 felső héjak hasonlóak a 6. ábrán láthatóval. A 30 alsó héjak azokban annyiban különböznek — különösen az; 5. ábrán bemutatottól — hogy a 9 bevágásokat, és 5 végfalakat elhagyjuk, minek következtében minden egyes végen 31 nyílás marad, a 30 alsó héj teljes hossza pedig lényegében megegyezik az 5. ábrán a 9 bevágások közötti távolsággal, úgy hogy amikor a 12 bemélyedésekbe a 11 bütyköket -becsappantva, vagy beperemezve a 6 felső héjakat ráerősítik a 30 alsó héjakra, a 30 héjak külső végei egy vonalban vannak a 6 héjak 10 bevágásainak belső éleivel. E megvalósítási alak 32 összekötő tagjai bizonyos méretekben hasonlóak az: előzőkben leírt megvalósítási alakéhoz, amennyiben a tulajdonképpeni összekötő elemeket, azaz a szomszédos tokokat egymással összekötő karpárt,. 34 lapos fémszalag köti össze, üymódon a két kart egyetlen egységgé egyesítve. A 34 szalag azonban nincs a 7. ábrán látható módon a 35 és 36 befelé nyúló kiálló részekkel párhuzamosan elhelyezve, hanem ezekre derékszögben és >a 35 kiálló részeken átfektetett síkon belül; a 35 kiálló részek hajlítással vannak kialakítva, és magassági méretük . kisebb, mint a 33 karok magassága, hogy 37 közbenső réseket alkossanak, így amikor a 32 összekötő tagot a szomszédos két 30 alsó héjjal összeszerelik, az egyes héjak 38 oldalfalát beakasztva a 34 szalag ugyanazon oldalán elhelyezett egymással szemben fekvő 37 bevágásokba és azután legalább egy rugót helyezve az. egyik 30 héjba, hogy az ott egyrészt ugyanazon 30 héj 36 kiálló részcinek belső felületére _ fejtse ki hatását, míg a többi 35 kiálló részek rendes körülmények között a szomszédos 30 héj 38 oldalfalának belső felületére támaszkodnak és végül a 6 felső (fedő) héjakat ráerősítve a 30 alsó héjra, melyben a rugó, vagy rugók elhelyezkednek, a 34 szalag teljesen el fogja fedni a szomszédos 30 alsó héjak között keletkező 39 rést, amikor a szemek egymástól a rugók, vagy rugó hatása ellenében szét vannak húzva, a karkötő összehúzódott állapotában pedig a 33 karok fogják a 30 alsó héjak 31 nyitott végeit elfedni. Az egész karkötő alsó felülete ilymódon, bármilyen mértékben megnyújtott helyzetében is folytonos és. megszakítás nélküli lesz. Az ilyen folytonos., sima felfekvő felület a karkötő viselését kényelmessé teszi és megakadályozza, hogy a kézen, vagy csuklón lévő szőrszálakat az egymással szomszédos, szemek becsípjék és húzzák. Természetesen ha díszítési szempontokból kívánatos, hogy a karkötő felső felülete legyen kinyújtott állapotában megszakítás nélküli (folytonos), az alsó és felső héjak helyzete megfordítható, mely esetben a 30 héjak és 34 sza-