144240. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas csuklós szalag

2 144.240 egyes tokok egyik oldalfalára támaszkodó rugó­végek elmaradnak, és az egymást kölcsönösen alátámasztó rugósarkak közvetlenül támaszkod­nak az említett oldalfalra. Továbbá az egyes to­kokban levő, a karkötő hosszirányára merőleges irányban elhelyezkedő két rugó egyetlen lemez­rugóvá van egyesítve és lényegében a karkötő középvonalával egybeeső és közepén kiugró ré­sze, vagy hajlítással kialakított kidomborodása van, melynek csúcspontja a tok egyik oldalfa­lára támaszkodik; e kiugrásnak, vagy kidombo­rodásnak mindkét oldalán elhelyezkedő szabad végek pedig lényegében párhuzamosak a tok' ol­dalfalaival és bekapcsolódnak, illetve horog alak­jában befognak a merev összekötő tag külső ösz­szskötő részének befelé hajlított, az egyes tokok végfalaival párhuzamos kiálló részeibe és a kar­kötő kinyújtásakor ezeken csúsznak. A találmány egy másik és legegyszerűbb megvalósítási alakja végül a minden egyes szemben (tokban) középpontjából tompa• szög­ben meghajlított lemezrugó elhelyezésében áll, mely lemezrugónak- ezen a középponton külső oldalával az egyes tokok alsó héjszerű részének oldalfalára támaszkodó befelé hajlított kis része lehet, a rugó két szabad vége pedig horogszerű­en benyúlva kapcsolódik a merev összekötő ta­gok befelé hajlított végső részei mögé, melyek -fő részei párhuzamosak az egyes tokok végfalai­val és ezeknek a végső részeknek mentén csúsz­nak, amikor a karkötőt kinyújtják. Nyilvánva­lóan a rugóhatás fokozására kívánatra két ilyen ellenkező irányban hajlított rugót is el lehat he­lyezni egymással szemben minden egyes tok­ban. Míg az előbbiekben leírt megvalósítási ala­koknál a mere 1/ összekötő tagok, melyek úgy vannak meghajlítva, hogy két szomszédos tok­ba nyúljanak be, végein levő két kiálló rész egyike az egyes tokok egyik oldalfalai-?, támasz­kodik és a rugó vagy rugók csak a másik kiálló részre hatnak, a jelen megvalósítási alaknál midnkét azonos oldali kiálló rósz a rugók hatá­sa alatt áll. A találmány szerint különböző alakú rugók szerelhetők a különböző kialakítású doboz alakú szemekbe (tokokba), illetve alkalmazhatók azokkal együtt. Ilymődon pl.: minden egyes alsó és felső héjból álló és oldalfalaiban a merev összekötő tagok áthaladására alkalmas nyílá­sokkal ellátott tok minden egyik szomszédos tokkal, egy ilyen tagpár segítségével köthető össze. Ezeknek, az összekötő tagoknak mind­egyike egy merev szalagból, vagy kengyelből állhat, melynek fő része párhuzomas az egyes tokok végfalaival, vagyis, párhuzamos a karkötő hosszoldalaival és áthidalja azt, a részt, mely az egyes tokok között keletkezik, mikor a karkö­tőt kinyújtják, míg ugyanezen tagoknak befelé hajlított vége az egyik tok alsó héjának falára támaszkodik és másik vége a szomszédos tok­ban a rugó szabad végét körülfogva abba be­kapcsolódik. Mint azt az előzőkben a második megvalósítási alakkal kapcsolatban már leírtuk, ha minden egyes tokba két egymással ellentétes rugó van beszerelve, az egyes összekötő tagok befelé hajlított végei vagy kiálló részei körül­foghatják az egyes szomszédos tokokban a ru­gók megfelelő szabad végeit, hogy megakadá­lyozzák azok oldalirányú elcsúszását a tokon belül. Minthogy két összekötő tag elhelyezése min­den egyes tokban a karkötő összeszerelését na­gyon bonyolulttá teszi, a jelen találmány to­vábbá két egymással szembenfekvő összekötő tagnakf az öszekötendő tok egyik oldalfalára támaszkodó és az említett oldalfal mellett hala­dó karjait, vagy külső végeit úgy alakítja ki, hogy mindegyik összekötő tagpár egyetlen egy­séget alkosson. Ebben a vonatkozásban a talál­mány további tárgya anyagmegtakarítás, ami azáltal érhető el, hogy az összekötő tagok két végét nem zárjuk le, hanem azokat olyan telje­sen körülfogó elemekké alakítjuk ki, amint az a korábbi karkötő megoldásoknál szokás volt. Egy tok két összekötő tagjának hasonló kom­binációja valósítható meg a találmány szerint ágy, hogy mindegyik összekötő tagpárnak a tok /égéivel párhuzamos végső részeit egy alsó (fe­nék) résszel erősítjük össze, mely két szomszé­dos tok alsó héja alatt helyezkedik el, azokhoz képest közbenső, illetve eltolt helyzetben úgy, hogy amikor a karkötőt kinyújtják, ez az alsó rész fedje a szomszédos tokok között keletkező rést (hézagot), és- lényegében megszakítás nél­kül, folytonos támasztó felületet alkotva, meg­akadályozza, hogy a csukló szerzete beszorul­jon a szomszédos tokok közé. A karkötő külse­je oldalról, alulról, valamint a hordozó felületek felől nézve még tovább szépíthető, ha ezek az alsó (fenék) részek, melyek az egyes összekötő tagpárokat egyetlen összefüggő egységgé fogják össze, felfelé íveinek és kifelé ívelt, az, említett belső fenékrészhez peremezett vagy sajtolt alap­lemezzel vannak fedve. A találmány egy további megvalósítási alak­jának megfelelően az egyes szemek (tokok) — előnyösen szögletes keresztmetszetű — megfele­lő alakra sajtolt csövek lehetnek. A tok mind­két oldalán a merev összekötő tagok befelé haj­lított két vége vagy karja két szomszédos tok nyitott végeibe nyúlhat be és ott oldalirányú kicsúszás ellen biztosítva lehet. Ez utóbbi célból az összekötő tagoknak azok a karjai, vagy ki­álló részei, melyek úgy nyúlnak be az egyik fokba, hogy annak egyik oldalfalára támaszkod­janak, pl. úgy lehetnek egymáshoz képest hely­zetükben biztosítva, hogy megfelelő kidudon*­dásaik vannak, melyek rugófeszültség alatt kap­csolódnak egymáshoz, míg mindegyik összekötő tagpár befelé hajlított másik végei a szomszédos tagon belül a lemezrugó szabad végei mögé csappanhatnak be. Ez utóbbi megvalósítási alak­nak az: az előnye, hogy a karkötő könnyen meg­rövidíthető, vagy meghosszabbítható, illetve annak egyes szemei (tokjai) kicserélhetők anél­kül, hogy előzőleg bármelyik tokot ki kellene nyitni. A tokok végeiből az összekötő tagok ki­csúszását meggátló szerv úgy is megvalósítható, hogy az részben, vagy egészen a tokon kívül helyezkedjen el. Pl. a tokok felső héja lefelé hajlított kiugró részekkel látható el, melyek az összekötő tagoknak a tokon kívül és azzal pár­huzamosan fekvő hátsó részeire vannak ráhajt

Next

/
Thumbnails
Contents