144209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásó és kapa előállítására

Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.209. SZÁM 49. i. OSZTÁLY - BI-98. ALAPSZÁM Eljárás ásó és kapa előállítására A Magyar Állam, mint a feltaláló Bilek Károly salgótarjáni lakos jogutódja i Bejelentés napja: 1955. november 11. Az ásó és kapák eddigi gyártásánál általában téglalap keresztmetszetű olyan lapos-acélszalag képezte az alapanyagot, amelynek szélessége kisebb volt, mint a készítendő kapa, illetve ásó hossza. Első műveletként a lapos-acélszalagból — miközben azt oldalvezeték és végütköző segítségével hossztengelye irányában, egyenlő hoszszakkal előre tolták — ollóval a kívánt elődarabokat kivágták. Ezután az elődarabokat 1100 C°-ra felhevítve három művelettel sajtón a fül (illetve ásónál a hüvely) kiképzését elvégezték. A kisajtolt fület (fokot, hüvelyt) hidegen sorjátlanították, majd az elődarabot újra felmelegítve, gépi kalapácson a kapa, vagy ásó hoszszának megfelelő méretre előnyújtották. Az előnyújtott félterméket újból kb. 1100 C°ra felhevítették, majd gépi kalapácson a kapa,; illetve ásó lapját szélesítették. A kiszélesített lapot sablon segítségével körüljegyezték és lerögzített kéziollóval körülnyírták és kéziszerszámokkal a megfelelő görbületeket kiképezték. Ezzel a kapa, vagy ásó végleges kész állapotba került. Ennek az eljárásnak az alábbi hátrányai vannak: A munkadarabot többször kell felhevíteni, aminek folytán egyrészt igen sok hőenergia használódik el, másrészt pedig minden egyes melegítésnél kb. 3% anyagveszteség keletkezik. A többszöri felhevítéssel együtt a műveletek száma is növekszik. Éz fokozza a selejtveszélyt és többletmunkát jelent. A fenti módon készült kapa és ásó gyártásánál az anyaghulladék is sok és a készítés is nehéz és nagy ügyességet igénylő kézi munkával történik. Fenti hátrányok folytán a gyártás igen költséges és gyakorlott szakmunkásokat követel meg. A találmány célja az ásó, kapa, vagy hasonló mezőgazdasági kéziszerszámok nagyüzemi gyártásának gazdaságos megoldása. A találmány lényege, hogy az elődarabokat a kapa*, vagy ásó hosszával egyenlő széles, a kapa, vagy ásó legnagyobb vastagságú méretével egyenlő vastagságú acélszalagból keresztirányban daraboljuk ki. A találmány szerint továbbá — a régi eljárással szemben, amelynél a fülkiképzés, az előnyújtás és a lapkészítés végett az elődarabot külön, tehát összesen három alkalommal melegítették fel, — csak két felmelegítést alkalmaznak. Egyet a fülkiképzést megelőzőleg és egyet a bordakészítés és a lap kikalapálása előtt, amely két műveletet egyetlen melegítéssel végezzük el. Azzal ugyanis, hogy a kapa (ásó) hosszával egyenlő szélességű acélszalagból indulunk ki, az elődarabnak a régi eljárásnál szükséges előnyújtása és az ehhez szükséges melegítés is feleslegessé válik. A találmány előnye a régi eljárással szemben, hogy a széles acélszalag alkalmazása és annak keresztirányú darabolása lehetőséget nyújt arra, hogy az anyagleszabásnál a pontos betétsúlyt betarthassuk, ami kb. 8% anyagmegtakarítást jelent. További anyagmegtakarítás keletkezik a többszöri melegítés elhagyásból is. Az előnyújtás elhagyása folytán gépidő és munkaerő tekintetében is megtakarítás keletkezik; az átfutási idő rövidül, vagyis a forgási sebesség nő és a munkát kevésbbé képzett szakmunkásokkal lehet végeztetni. A találmány szerinti eljárás egy kiviteli példáját részletesen az alábbiakban ismertetjük: Á kapa, vagy ásó hosszát kiadó szélességű és a kapa, vagy ásó legnagyobb vastagsági méretével egyenlő vastagságú lemezből (szélesacél) oldalvezetéket és végütközőt alkalmazva, sajtoló kivágó szerszámmal az elődarabokat kivágjuk. Előnyös, ha szerszám úgy van készítve, hogy minden löketre két — egymáshoz képest átfektetett helyzetű — elődarabot vág ki hulladék nélkül. A kivágott, illetve kiejtett elődarabokat kemencében 1100 C°-ra felhevítjük. A felmelegített kapa-elődarab füleit sajtolási