144199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rovarirtószerek előállítására
144.199 3 ledesztilláltuk. A 15 ml petrolétérrel elkevert barnás olajos, maradék a jégszekrényben való állás után kristálykását adott, amelyet leszivattunk. Agyagtányéron való szárítás után 55,2 g barnás színű krisztallizátumot kaptunk (az elméleti 89%-a). Petroléterből végzett átoldás és színtelenítőszerek hozzáadása után tűkhöz jutottunk, melyek olvadáspontja 58—60 C° volt. E 61—62 C° (korr) olvadáspontig tisztított reakcióterméknek kellemes, kámforszerű szaga volt és a szokásos' szerves oldószerekben igen jól oldódott. A termék gyakorlatilag tiszta 10, 10-difluór-4, 5, 6, 7-tetraklór-4, 7-metilén- 4, 7, 8, 9-tetrahidroftalán volt. Ezután 31,0 g (0,1 mól) 10, lO-difluór-4, 5, 6, 7-tetraklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánt (olvadáspont 61—62 C°) 150 ml széntetrakloridban feloldottunk és az oldatot a forrás hőmérsékletén ultraibolya besugárzás, közben (80 W lámpa 5—6 cm távolságban a reakcióedénytől) 472 óra alatt 5,4 liter klórgázzal kezeltük. Az oldószert ledésztilláltuk és a színtelen olajos maradékot kevés petroléterrel elkevertük. Majdnem pillanatnyilag megkezdődött egy fehér kristálytömeg kiválása, melynek (kezdeti) olvadáspontja 73 C° és halogéntartalma 10,3% fluor, valamint 55,7% klór volt. A kapott klórozási terméket petroléterből átoldottuk, amikoris 32,5 g 10, l'O^diflíuor-t, 3, 4, 5, 6, 7-heaxklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidr of talánhoz jutottunk, melynek olvadáspontja 86—88 C° volt. Az analitikailag tiszta vegyület korrigált olvadáspontja 91 C°. A kitermelés az elméleti 85%-a. 2. példa: Az 1. példa szerinti módon 10,3 g (0,033 mól) 10, 10-difluór-4, 5, 6, 7-tetraklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánt, melyet 30 ml széntetrakloridban oldottunk, 2,7 liter klórgázzal kezeltünk. Desztillálás után olyan reakciótermékhez jutottunk, mélynek halogén tartalma 9,7% fluor és 57,0% klór volt. A klórozási termékből rövid idő alatt 4,5 g 10, 10-difluór-l, 3, 4, 5, 6, 7-hexaklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalán vált le. 3. példa. A 1. példa szerinti módon 18,6 g (0,6 mól) 10, 10-difluór-4, 5, 6, 7-tetraklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánt 50 ml széntetraklo• ridban oldottunk és 12,2 liter klórgázzal kezeltünk. A szokásos feldolgozás után 24,5 színtelen olajat kaptunk, melynek fluortartalma .9,2%, klórtartalma pedig 59,6% volt. Az olajat nagyvákuumban desztilláltuk, amely 112—122 C° forrásponton (0,4 mm Hg) ment át. A desztillátum törésmutatója no18 = 1,5492 volt és a kromatográfiai analízis szerint kb. 10% 10, 10-difluór-l, 3, 4, 5, 6, 7-hexaklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánt tartalmazott. 31,0 g (0,1 mól) 10, 10-difluór-4, 5, 6, 7-tetraklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánt, 32,5 g (0,22 mól) szulfurilkloridot és 50 ml széntetrakloridot 0,3 g benzoilperoxid hozzáadása után 10 órán át visszafoly tatás mellett hevítettünk. Vákuumban végzett bepárlás után a maradékot éterben felvettük, egyszer bikarbónát oldattal, majd vízzel kimostuk és az éteres réteget végül izzított nátriumszulfát felett megszárítottuk. Az éter ledesztillálása után 35 g sárgától barnáig terjedő színű kristálytömeget kaptunk (az elméleti 92%-a), amely petroléteres tisztítás és színtelenítőszerek alkalmazása után 85—88 C°-on olvadt. A találmány szerint előállítható fluor- és klórtartalmú endometiléntetrahidroftalánok értékes rovar irtószerek, amelyeknek a csak klórt tartalmazó hasonló szerkezetű ftalánokkal szemben az az előnyük, hogy a 100%-os elhullás elérésére (pl. a musca domestica esetén) lényegesen kisebb betéritési sűrűség szükséges. Ennek igazolására mindenkor 20 négynapos nőstény házilegyet(musca domestica L) használtunk. A nőstények ugyanis a hímekkel szemben nagyobb ellenálló képességet mutatnak. A kísérleti legyeket kalitkájukból gömblombikba vittük át és gázalakú széndioxiddal végzett enyhe elbódítás után a nőstényeket kiválogattuk. Egy-egy próbacsőbe mindenkor 20 nőstényt vittünk, a próbacsövek 73 cm2 belső felületű hengeres üvegcsőből állottak. Az inszektieid anyagokat petroléteres oldatból különböző töménységben vittük a próbacsövek belső felületére és a beterítési sűrűséget y crn2 -re számoltuk át. A legyeket 30 perces tartózkodási idő után a magáhoztér ési kalitkába vittük át, amelyben víz és cukor volt. Minden műveletet 20±1 C° hőmérsékleten és 60—75% relatív légnedvesség mellett végettünk el. A legyeket megfigyeltük és 60, 90, 120, 150 és 180 perc múlva megszámoltuk az irreverzibilis hátfekvésben lévő állatokat és e számot a vizsgált legyek összes számára vonatkoztattuk. A legyek érzékenységében mutatkozó kisebb ingadozások kiküszöbölésére 10 egymásután végzett kísérlet középértékét vettük. Az alábbi táblázatban az új klórozási termékek egyike, amely lényegében 10, 10-difluor-1, 3, 4, 5, 6, 7-hexaklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánból állt, az időtől és a beterítési sűrűségtől való függésben, a hatásosságot illetően az 1, 3, 4, 5, 6, 7, 10, lO-oktaklór-4, 7-metilén-4, 7, 8, 9-tetrahidroftalánnal van szembeállítva. A fluort és klórt tartalmazó új hatóanyagok lényegesen jobb kezdeti hatása az azonos szénvázú, de csak klórt tartalmazó vegyülettel szemben világosan megállapítható. Míg az utóbbi vegyület 1,37 y/crfi2 , vagy 6,85 y/cm 2 beterítési sűrűség ^esetén 120 perc alatt 80, illetve 87% elhullást eredményez, a találmány szerinti ható-4. példa:
