144194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás aminszármazékok előállítására
2 144.194 A reakció kivitelezésénél úgy járunk el, hogy az aromás amint 5—20-szoros mennyiségű, savhaloidok szempontjából közömbös (nem poláros) oldószerben feloldjuk és hidegen, vagy melegítés közben a'számított betainsavhaloidot lassan beadagoljuk. Savmegkötő szerként fémoxidokat, karbonátokat használhatunk, de alkalmazhatjuk az aromás amin feleslegét is, előnyösein mintegy 25%-nyi mennyiségben. Célszerű úgy eljárni, hogy a betainsavhaloid és a savmegkötő szer egyszerre fogyjon el. Gyakorlatban az oldószerek közül a benzol és a toluol a savmegkötőszerek sorából pedig a kálium- és nátriumkarbonát azok, melyek leginkább számításba jönnek. A reakcióelegy feldolgozására úgy járunk el, hogy azt, langyos vízzel felvesszük és lugosítás után éterrel, benzollal, vagy más oldószerrel alaposan kirázzuk. A vizes részt megsavanyítás után szárazra pároljuk és a kapott sótömegből alkoholokkal, például metanollal vagy etanollal a szerves-kvaterner vegyületet kivonatoljuk. A kivonatoló szer elpárologtatása után kapott kvaterner vegyület rendszerint elég tiszta a további feldolgozás számára. Ha különösen tiszta vegyületre van szükségünk, úgy átkristályosítással tisztítjuk őket. A kvaterner vegyületből az Ra aralkylcsoport lehasításával a tercier vegyületekhez juthatunk. A lehasítást hidrogén atmoszférában katalitikusan végezhetjük. A katalitikus lehasítást célszerűen akként foganatosítjuk, hogy a kvaternervegyületet alkoholban, vagy más alkalmas oldószerben feloldva, már előhidrogénezett, oldószerben felvett palládiumos-csontszénhez folytatjuk és hidrogén atmoszférában addig rázatjuk, míg a kvaterner vegyület mólonkint megközelítőleg 22,41 normál liter hidrogént el nem fogyaszt. A katalizátor leszűrése után az oldószert, valamint a keletkezett aromás, szénhidrogént vákuumban eltávolítva a kívánt, tercieramin halogénhidrát ját megkapjuk. Ezt vagy közvetlenül átkristályosítva tisztítjuk, vagy úgy járunk el, hogy vízben felvesszük, a vizes, oldatot meglugosítás után alkalmas oldószerben kirázzuk és az oldószer eltávolítása után kapott bázist átkristályosítással, vagy vákumdesztillálással tisztítjuk, Az így kapott tiszta bázist a szokásos módszerekkel tetszésszerinti, vízoldható sóvá alakítjuk át. Az aralkil-gyök katalitikus lehasítása a legtöbb esetben igen jó, a hozam csaknem elméleti. 1. példa. 18,6 g anilint 150 ml benzollal felveszünk és az oldatot keverővel, visszafolyató hűtővel, valamint beadagoló nyílással ellátott lombikba öntjük. Az oldathoz, 40—50°-on 24,8 g dimetil-amino-ecetsav-klorid-klórbenzilátot adagolunk be 1 óra alatt. Ennek befejezte után a reakcióelegyet 4 órán át vízfürdőn melegítjük. A pépes reakcióelegyet 500 ml vízbe öntjük és 20%-os NaCH-oldattal a vizes részt pH = '9 értékig meglúgosítjuk. 3 X 150 ml éterrel történő kirázás után az oldatot sósavval kongóvörösre megsavanyítjuk, majd vákumban szárazra pároljuk. A kapott sószerű anyagból forró metanollal kioldjuk a dimetil-benzil-(fenil-glicil)ammóniuim-kloridőt, melyet etanol-éter-ejegybői kristályosítunk át, op 234—238°, bomlással. 2. példa. 24,6 g p-anizidinből és 27,6 g dietilaminoacetil-klorid-klórbenzilátból az 1-. példában leírt módon kapjuk a dietil-benzil-(p-metoxi-fenil-glicil)-amrnónium-kloridot. Op. 236—-238°. 3. példa. 24,2 g 2,6-dimetilamlinből és 27,8 g dietil-aminoacetil-klorid-klórbenzilátból az 1. példában leírt eljárás szerint kapjuk a 240— 244°-on bomlással olvadó dietil-benzil-(2,6-dimetil-fenil-glicil)-ammónium-kloridot. 4. példa. 13,7 g p-etoxianilinből és 14,5 dietilamino-propilnil-klorid-klórbenzilátból az 1. példában leírt módon kapjuk 248—250°-on olvadó kvaterner vegyületet. 5. példa. 12,3 g p-anizidint 200 ml toluollal felveszünk. Melegítés és keverés mellett 1,5 óra alatt 27,6 g dietil-amino-acetilklorid-klórbenzilátot és 7 g káliumkarbonátot adagolunk be olyan ütemben, hogy ez utóbbi két reagens egyszerre fogyjon el. Ezután további keverés mellett 5 órán át forró vízfürdőn tartjuk a reakcióelegyet. A reakció befejezte után 500 ml vízzel hígítunk s a továbbiakban az 1. példában leírt módon végezzük a feldolgozást, melynek eredményeképpen a 2. példában leírt dietil-benzil(p-metoxifenil-glicil)-ammónium-kloridot kapjuk. 6. példa. 14,5 g 1. példában leírt vegyületet 120 ml metanollal felveszünk és 50 ml metanol jelenlétében előhidrogénezett 5 g-nyi palládiumos-csontszénhez folyatjuk. Hidrogén atmoszférában való 45 percnyi rázatás után a hidrogén fogyás 1130 ml volt. Katalizátort leszűrjük és az oldatot vákumban szárazra pároljuk. A kapott sószerű anyagot vízben felvesszük, az oldatot meglúgosítjuk és bázist éterrel kivonatoljuk. Éteres oldat szárítása és az éter ledesztillálása után a 36c -on olvadó diimetilamino-acet-anilidet kapjuk, melynek perklórsavas sója 103'—105°-on olvad. 7. példa. 15 g 3. példában leírt kvaterner vegyületnek 200 ml langyos alkohollal készült oldatát 5 g 9,6% palládiumot tartalmazó, etanol alatt már előhidrogénezett csontszenes-katalizátorhoz folyatjuk és 50—55°-on a hidrogénezést tovább folytatjuk. Az elméletileg, szükséges hidrogénmennyiség 92%-ának elfogyása után felvétel gyakorlatilag megszűnt. Az oldat megszűrése után vákumban a reakcióelegyet szárazra pároljuk, és a kapott sót, — a dietil-glicil-2,6--dimetil-anilid-klórhidratot nietil-etil-ketonból kristályosítjuk. Op. 127—130°. 8. példa. 10 g-nyi, a 2. (vagy 5.) példa szerint előállított dietil-benzil-(p-metoxifenil-glicil)-amrnónium-kloridot 200 ml etanollal felveszszük és az; odatot 6 g előhidrogénezett 4,9% Pd-t tartalmazó palládiumos-csontszénkatalizátorhoz folytatjuk. 8,4 atm. kezdeti nyomáson, rázatás közben megkezdjük a hidrogénezést. 1 órai rázatás után a nyomáscsökkenés mértékéből megállapítható, hogy a p-metil-anizol keletkezéséhez szükséges hidrogén mennyiségének 96%-a fogyott el. Katalizátor leszűrése után az oldatot vákumban teljesen beszárítjuk. A kapott sót vízben felvesszük, az oldat lugósítása
