144189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-p-toluolszulfonil-N2-alkilkarbamidok előállítására
Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.189. SZÁM 12. q. .1—13. OSZTÁLY — Go-522. ALAPSZÁM Eljárás Ni-p-toluolszulfonil-N2-alkilkarbamidok előállítására A Magyar Állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutódja Feltalálók: Windholz Tamás és Senkariuk Vladimir Bejelentés napja: 1956. május 18. Az Ni-p-toluolsz,ulfonil-N2-alkilkarbamidok az utóbbi időben mint véreukor-csökkentő hatású gyógyszerek kerültek alkalmazásra (Naturvissenschaften 1956. 94. old.). Azt találtuk, hogy CH3 —<^ \—S02 —NH— CO—NHRa _ képletű vegyületek (ahol Ri=alkil) előnyösen állíthatók elő olymódon, hogy az ismert p-toluolszulfonamidot C1COOR. (II) képletű klórsavészterekkel (ahol R=alkil, aril, vagy aralkil) acilezzük és az így nyert CH3 —v \—SO2—NH—COOR mn képletű (ahol R jelentése ugyanaz, mint fent) ezideig ismeretlen p-toluolszulfoniluretánokat NH2 Ri (IV) képletű aminekkel (ahol Ri==alkil) reagáltatjuk, célszerűen aromás szénhidrogének jelenlétében. Ez az eljárás feleslegessé teszi a. nehezen izolálható (III) képletű vegyületek elkülönítését és amellet igen jó kitermeléseket biztosít. p-Toluolszulfonamid acilezése klórszénsavészterekkel előnyösen végezhető el acetonban. mert ebben a közegben mind a kiindulási anyag, mind a végtermék oldódik. A reakció közben felszabaduló sósav lekötéséről gondoskodunk, pl. feleslegben alkalmazott káliumkarbonáttal. A reakció egyik előnyös kivitelezési módja, hogy acilezés után a heterogén reakcióelegyet vákuumban teljesen bepároljuk és a maradékot vízben vesszük fel. így szuszpendálva marad az esetleg le nem reagált p-toluolszufonamid, amerynek kiszűrése után az elegyből savanyítással kicsapjuk a megfelelő p-toluolszulfoniluretánt. Amenynyiben • pl. klórszénsavas etilészterrel dolgoztunk, úgy a megfelelő uretán olajosan válik ki, ezért benzollal extraháljuk, majd oldószermentesítés után kinyerjük a kívánt p-toluolszulfonil-etilur etánt. Az alifás aminekkel történő kondenzáció egy lépésben szolgáltatja a p-toluolszulfonil-alkilkarbamideket. Azon felismerésünk, hogy ez a kondenzáció aromás szénhidrogénekben jól végrehajtható, több lényeges előnyt biztosít. Így pl. azt, hogy a reakció végig homogén oldatban játszódik le, valmínt azt, hogy a reakció végtermékétől függően választhatjuk meg az izolálása módszert. Járhatunk el úgy, hogy a reakcióplegyet vákuumban teljesen bepároljuk és a maradékból kikristályosítjuk a kívánt karbamidszármazékot. De járhatunk el úgy is, hogy a végterméket lehűlés után vizes lúg oldatt il extraháljuk, majd a derített lúgos oldatból megsavanyítással csapjuk ki a karbamid-származékot. Eljárásunk további lényeges előnye,, hogy az általában nehezen kristályosítható p-toluolszulfoniluretánokat nem szükséges izolálni, mert azt találtuk, hogy ha a fent leírt módon aromás szénhidrogének segítségével extraháljuk őket a megsavanyított vizes elegyből, akkor az így kapott és megszárított aromás szénhidrogén oldatban aminekkel történő kondenzáció melegítése hatására közvetlenül is végbemegy. Eljárásunk alkalmazásának körülményei tág határok közt mozognak s a reakcióban résztvevő komponensek tulajdonságai szerint változtathatók meg. Különösképpen jól valósítható meg az eljárás, ha a reakcióból kilépő ROH képletű alkohol forrpontja alaesonyobb az NH2Ri képletű alkilamin forrpontjánál. Ilyenkor úgy választjuk meg az alkalmazandó aromás szénhidrogént, hogy a kilépő alkohollal azeotropot képezzen és/ vagy, hogy az alkoholt reakció közben célszerűen enyhe váuum alkalmazásával folyama tosan eltávolítjuk a rendszerből. Ez elősegíti azt a feldolgozási módot, melynél a végterméket előbb lúg-oldatba rázzuk át. Közel fekvő forrpontok esetén a képződött alkoholt csak a kondenzáció után, az oldószerrel együtt távolítjuk
