144180. lajstromszámú szabadalom • Önbefűző vetélőcső és hozzávaló vetélő

Megjelent: 1958. szeptember 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.180. SZÁM 86. g. OSZTÁLY — Ke—502. ALAPSZÁM önbefűző vetélőcso és hozzávaló vetélő Kelen István mérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1956. június 26. A szokásos vetélőknél a vetélőben elhelyezett csévéről a vetülékfonalat a vetélő oldalában elhelyezett hengeres és köralakú furattal ellátott, ún. vetélőszemen keresztül vezetik ki. Ennek a megoldásnak különböző hátrányai vannak, többek között az, hogy a fonal befűzése nem mindig sikerül az első mozdulattal, valamint az az egészségre káros szokás is, hogy a fonalat a vetélőszemen átszívják. Ez utóbbi különösen a járványos betegségek terjedésének megakadályozása céljából kerülendő. A fenti hátrányok megszüntetésére történtek már kísérletek; így ismeretesek olyan vetélők, melyeknél a kézbefogott vetülékszál elengedés nélkül befűzhető. Ezt pl. a vetélő oldalfalának átmetszésével és a vetélőszemnek felmetszett tárcsa alakjában való kialakításával igyekeztek megoldani. Ez utóbbi megoldásnak azonban különböző hátrányai vannak; nevezetesen a tárcsa sugár irányú bevágásának éle a szálat koptatja és pelyhesedést okoz, azonkívül minthogy a szál kifűződésének és hurkolódásának megakadályozásáról nem történik gondoskodás, a vetülék e tárcsa alakú szemből üzem közben könnyen kicsúszhat és a tárcsa sarkán felakadva elszakadhat, ami üzemfennakadást okoz. A találmány tárgya a fenti hátrányokat megszünteti, mert tárcsa helyett vetélőcso vet alkalmaz és e vetélőcso megfelelő kialakításával, valamint a cső különleges szerkezeti megoldásával biztosítja, hogy a vetülékfonal befűzése egyetlen mozdulattal a kézbefogott szál elengedése nélkül a lehető legrövidebb idő alatt és feltétlen biztonsággal legyen elvégezhető. A vetélőcso „önbefűző", vagyis olyan kialakítású, hogy a vetülékfonal a vetélőcso alkotója mentén elhaladva eredeti irányából olymódon térítődik el, ami a szálat a cső belső furatába vezeti és abban vezetve tartja. Ez a legkülönbözőbb módokban valósítható meg, pl. a cső alkotójának mintegy fél-vagy háromnegyed hossza mentén egyenes irányú és csavarmenetben folytatódó, vagy egész alkotó hossza mentén felmetszett csővel, mely utóbbi esetben a csőben az; átmérő irányában az: egyik csőfalba erősített, a másik faltól a fonal vastagságánál nagyobb távolságban végződő pecekkel, végül nyilt csavarvonalalakú hengeres kiképzéssel, mely utóbbi spirálisan görbített huzalból is készülhet, stb. A fonal befűzése ezekbe a vezetőcsövekbe úgy történik, hogy a vetélőben a megfelelően elhelyezett „önbefűző" vetélőcso palástja mentén a vetüléket végighúzzuk, mikoris a fonal a palást felmetszett alkotója mentén a cső belsejébe jut és ott megkerülve a csavarmenet alakúra kiképzett végső részt, vagy a csőfalba erősített pecket stb., a cső geometriai tengelyében helyezkedik el. A vetélőcso helyes működésének előfeltétele, annak megfelelő elhelyezése a vetélőben. Egyrészt gondoskodnunk kell arról, hogy a vetülék a vetélő belső teréből a vetélőcso külső alkotója mentén kijuthasson; ezt a vetélő oldalfalának átmetszésével érjük el. Másrészt a vetélőcsőnek olyan kialakításúnak kell lenni és azt úgy kell elhelyezni a vetélőben, hogy üzem közben a vetülék az önbefűző vetélőcso geometriai tengelyéhez közelebb helyezkedjék el, mint a vezetőszerv végső pontja. A fenti elvek alkalmazásával készült vetélőcso és a hozzávaló vetélő példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan mutatja a rajz 1. és 2. ábrája oldal- és felülnézetben, a 3—6. ábrák pedig a vetélőcsövek különböző méretrajzai. A rajz ábráin —1— a vetélőcso, —2—• a vetélő falában készített bemetszés, illetve vezetőhorony, mely lehetővé teszi, hogy a vetülék a vetélő falán áthaladva a vetélőcso alkotójával párhuzamosan elmozoghasson, —4—' facsavar, a vetélő keresztmetszetének megerősítésére. A rajzon feltüntetett megoldásnál a fonal befűzése úgy történik, hogy a csévéről kellő hoszszúságban lefejtett fonalat a vetélő —2— bemetszésén keresztülhúzva a vetélőcso palástja mentén addig csúsztatjuk, míg a fonal a vetélőcso résén át annak belsejébe nem kerül. Eközben a szó szoros értelmében vett „befűzéstől" eltérően a fonalat nem kell kezünkből kiengedni. A fonal a befűzés után a csőből már nem csúszhat ki, mert üzem közben megfeszülve a cső geometriai tengelyéhez: állandóan közelebbi helyzetet foglal el, mint a vetélőcso vezető bemetszésének, illetve a csőben elhelyezett pecek szabad végső pontja. A kifűződést továbbá az is akadályozza, hogy a vetélőcso vet célsze-