144152. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timföldgyári aluminátlúgok szennyezéseinek leválasztására

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ' ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.152. SZÁM 12. m. 5-9. OSZTÁLY - MA-593. ALAPSZÁM Eljárás timföldgyári aluminátlúgok szennyezéseinek leválasztására A Magyar Állam, mint a bejelentő, a Fémipari Kutató Intézet, (Budapest) jogutódja. A bejelentő által megnevezett feltalálók: Dr. Magyarosy István és Bartók Dénes, budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1956. február 6. A bauxitnak a Bayer-féle eljárás szerint tör­ténő feltárása alkalmával, a timföld előállítása közben a különböző alumínium-tartalmú ve­gyületek oldódásával egyidejűleg az érc külön­böző járulékos alkatrészei is kioldódnak és nát­ronsók formájában az aluminátlúgba kerülnek. A kilúgozó aluminátlúg folytonos körforgásban van, miáltal a kísérő só-alkatrészek a rendszer­ben feldúsulnak. A járulékos só-alkatrészeknek ez a feldúsu­lása a rendszerben komoly hátrányokkal jár: rontja a kész timföld minőségét, károsan befo­lyásolja a timföldkihozatal és a vörösiszap üle­pedését, azonkívül a feltáró és lúgbesűrítő ké­szülékek hőátadási felületein lerakodva csök­kenti a készülékek kapacitását, mind a Bayer­féle, mind pedig a különböző pirogén eljárások­nál. Ezért úgy az üzemvitel megjavítására, mint a gazdaságosság növelésére irányuló törekvések már régen célul tűzték ki, hos?y ezeknek a bal­lasztsóknak mennyiségét csökkentsék. Mint ismeretes, a ballasztsó-menyiség csök­kentésére, ill. az aluminátlúg tisztítására az üzemekben eddig rendesen azt a módszert al­kalmazták, hogy a körfolyamatban levő összes aluminátlúgot, vagy annak legalább egy hánya­dát különböző mértékben lehűtötték és az ol­dékonyságnak a hőfokkal való csökkenése foly­tán kiváló sómennyiséget szűréssel vagy centri­fugálással távolították el a rendszerből. Ezzel a módszerrel azonban csak az oldott és kivált só­mennyiség egy bizonyos egyensúlyát lehetett biztosítani, de az aluminátlúg sótartalmának jelentős csökkentésére nem volt lehetőség. Azonkívül ennek a módszernek hátránya volt, hogy a lúgot a lehűtés után újból fel kellett melegíteni, továbbá, hogy a levált só gyakran nehezen volt szűrhető. Az aluminátlúgban oldott káros . szennyezé­seknek az eddiginél nagyobb mértékben való kiválasztására irányuló kísérleteink során azt az ismert elvet használtuk fel, hogy egy oldat nátriumsó-szennyezéseinek oldhatósága adott hőfokon az oldatban levő Na-ionok összkon­centrációjától is függ, mégpedig úgy, hogy az összes Na-ionkoncentráció növekedésével a szennyező Na-vegyületek oldhotósága csökken. Az összes Na-koncentráció növelése a legegy­szerűbben valamely Na-vegyület adagolásával érhető el. E célra elvben minden olyan Na-vegyület al­kalmas, amelynek oldhatósága az adott körül­mények között jobb, mint a leválasztani szán­dékolt szennyező vegyületéké és amelynek je­lenléte nem káros a körfolyamat szempontjából. Aluminátlúgról lévén szó, a Na-ionok összkon­centrációjának növelése a legegyszerűbben nát­riumhidroxid oldat vagy marónátron adagolásá­val látszott keresztülvihetőnek. Kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy iparilag értékesíthető mértékű ballasztsó-kivá­lás csak úgy volt elérhető, hogy ha az aluminát­lúgot (sűrűlúgot) szilárd NaOH-dal hoztuk ösz- * sze, mégpedig legcélszerűbben olymódon, hogy a sűrűlúgot 50—110 C-on, célszerűen 60—70 C°-on nyomás, pl. 2,5—3 atm. alatt sugár alak­ban, vagy permet alakjában, minél finomabb cseppekké díszpergálva a szilárd NaOH-ra ve­zettük (pl. a szilárd NaOH-ot tartalmazó bá­dogdobba — azt nyílásával lefelé fordítva — alulról felfelé irányított sűrűlúgsugarat, vagy permetet vezettünk és a dob tartalmát a sűrű­lúgba beleöblítettük), amikoris a permet vagy sugár cseppejeiben feloldódó szilárd NaOH a sű­rűlúg Na-ionkoncentráció ját lokálisan olyan — más módon nem elérhető —: mértékben megnö­veli, hogy az oldott Na-sószennyezések egy ré­sze kiválik az oldatból. Tapasztalásunk szerint ez a sókiválás egyrészt gyakorlatilag irreverzi­bilis, tehát a kivált só főtömege nem oldódik vissza akkor sem, amikor már a lokálisan kiala­kult extrém nagy Na-ionkoncentráció a sűrű­lúg egész tömegére érvényes értékre csökken, másrészt a kiválás kristályos, ami a kivált csa­padék szűrését nagymértékben megkönnyíti. Kísérleteink folyamán azt tapasztaltuk, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents