144143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a penaeritrit-gyártás során melléktermékként keletkező anyalúg hasznosítására

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.143. SZÁM 12. o. 11-18. OSZTÁLY — SE—633. ALAPSZÁM Eljárás a pentaeritrit-gyártás során melléktermékként keletkező anyalúg hasznosítására Bejelentő: Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Kállay Ferenc vegyészmérnök és Mayer Oszkár vegyésztechnikus A bejelentés napja: 1952. szeptember 12. Az oxálsav egyik iparilag használatos előállí­tási módja nyers cukor (pl. répacukor) oxidá­lása. Az ilyen eljárással történő gyártás menete egyszerű, bonyolult gépi berendezést nem igé­nyel és az oxidálószer jórésze is regenerálható, azonban hátrányos, hogy a nyersanyagként szol­gáló cukor viszonylag drága. Ismeretes másfelől, hogy a formaldehidből lúgos katalizátor hatására keletkező kondenzá­ciós termékek cukor-jellegű vegyületek (pl. aldo- és ketotriózok, — tetrózok — pentózok és hexózok keveréke); pl. formaldehidből és ace­taldehidből történő pentaeritrit gyártás alkal­mával a főtermék elméletihez képest csupán 70-—75%-ban való keletkezése legnagyobb részt azzal magyarázható, hogy az aldehidek a lúgos katalizátor hatására melléktermékként egyide­jűleg a felsorolt szénhidrátok, ill. ezek szárma­zékai képződését is eredményezik. Ez a szénhid­rátkeverék igen rosszul vagy egyáltalán nem kristályosítható, így a főtermék bepárlássa] történő kristályosítása és elkülönítése után sűrű, szirupos anyalúgként marad vissza. Ennek a nagy mennyiségben keletkező mellékterméknek felhasználása hiányzik, a szakirodalom tanúsága szerint legfeljebb eltüzelésre szolgált. Kísérleteink során kiderült, hogy a formal­dehid lúgos közegben való kondenzációból adódó szénhidrát-tartalmú melléktermék alkalmas oxálsav előállítására és cukor helyett nyers­anyagként használható anélkül, hogy az oxidá­ció körülményeit lényegesen változtatni szük­séges volna. Elvégezhető a szénhidrátkeverék oxidációja pl. salétromsavval, salétromsav és kénsav keveréké­vel, katalizátorok jelenlétében vagy anélkül. Cél­szerű úgy eljárni, hogy a vízzel hígított sziru­pot kénsavból és salétromsavból készült eleggyel hozzuk össze, mely 0,1% FeCls katalizátort és/ vagy 0,1% vanádiumsav katalizátort tartalmaz; a rendkívül exoterm főreakció lejátszódásáig 30 C-on keverjük az elegyet, majd a művele­tet 60 C°-on fejezzük be. Ä lehűtés alkalmával kikristályosodó oxálsavat leszűrjük, s mivel ez kristályvíz alakjában tekintélyes vízmennyisé­get magával visz, a katalizátor tartalmú kénsav­oldat — bepárlás nélkül — újabb salétromsav és szénhidrátos szirup hozzáadásával a követ­kező gyártásban felhasználható. Az oxidáció so­rán nitrózus gáz távozik, melyet célszerűen ilyen oxálsav anyalúgként kapott kénsavoldatban el­nyeletve, a salétromsav nagy rész visszanyer­hető és a következő gyártásba bevihető. Az eljárás kivitelezési módját részletesebben az alábbi példák szemléltetik. 1. példa 1 kg tiszta pentaeritrit gyártásával egyidejű­leg keletkező átlagosan 0,9—1,2 kg frutózként ki­fejezett 20—25% redukálóanyag tartalmú anya­lúgból 100 g-t 42,5 g vízzel hígítunk. Savkeve­réket készítünk 150 g 60° Bé-s (78%-os) techn. kénsavból és 129 g 63%-os salétromsavból és ehhez az elegyhez 0,1% ferrikloridot adunk. Az anyalúg oldatot és a savkeveréket hűtés közben egyidejűleg adagolva, keverős edényben ele­gyítjük 30° anyaghőmérséklet mellett. Az ada­golás befejezte és a nagyon heves főreakció le­játszódása után az elegyet 60°-ig engedjük me­legedni és ezen a hőmérsékleten tartjuk kb. 30 órán át. Ha az: oldat sötétedik, ami a salétrom­sav elfogyását indikálja, tömény (40—45° Bé-s) salétromsavat adagolunk szükség szerinti meny­nyiségben. Az előírt reakcióidő elteltével az ele­gyet melegen szűrjük a keletkezett kis mennyi­ségű gipsztől (mely a Ca/OH/a-katalizátorral ké­szült pentaeritrit-anyalúg kalciumtartalmából

Next

/
Thumbnails
Contents