144125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék redőnyzáras fényképezőgépek zársebességeinek mérésére
2 144.125 huzamos egyenesekkel határoltak. Nem szorul külön bizonyításra, hogy a ferde vonalak vr irányú méretei a mindenkori redőnyrés szélességeket, a v/ irányú méretei pedig a helyi megvilágítási időknek teljes értékével arányos, értékeket adják (Tiok). Megjegyzendő, hogy az. 1 dob átmérőjének alsó határát abból a követelményből kell meghatározni, hogy a látómezőben levő hengerpalástnak a síktól való eltérése még ne okozzon a leképezés folyamán zavaró életlenséget. Ä képgörbület hibára kevéssé korrigált olcsóbb lencserendszerek alkalmazása mellett a réseknek hengerpaláston történő elhelyezése még előnyösebb is lehet, mint a síkban történő elhelyezése. A találmány lényegét természetesen nem érinti, ha a rések ábra szerinti elrendezése helyett valamilyen más, pl. síkban vezetett filmszalagra felvett réseket világítunk át. A párhuzamos rések egymástól való távolságára irányadó, hogy a vizsgálandó fényképezőgép képsíkján egymás fölött egyidejűleg legalább két rés képe foglaljon helyet. A 2—5 ábrákon feltüntetett példák szemléltetik, hogy a második pontban kitűzött feltételt a találmány szerinti el-járás messzemenően teljesíti. A zárszerkezetek legkülönbözőbb hibái és azok okai gyorsan meghatározhatók. A 2. ábrán: A-nál a görbének az előlfutó redőny által kirajzolt felső oldala hirtelen megtörik, a redőny lelassul, a megvilágítási idő hirtelen csökken. (CD< AB) Ennek oka: miután A pont és az: utánfutó redőny indulásának pillanatát jellemző I pont egyidejűek, mert egy magasságban vannak,, tehát a hibát az utánfutó redőny kioldását végző kilincsmű szoros járása okozta, utóbbit ugyanis az előlfutó redőny működteti. Ugyanezen ábrán E-nél az előlfutó redőny a lefutás után visszacsapódik és mielőtt ismét bezárulna F-nél az utánfutó redőny utoléri. Ennek oka, hogy az, elölfutó redőny rugalmasan ütközött. A 3. ábrán: a képmező hosszirányára vonatkoztatva a helyi megvilágítási idő folytonosan csökken és az utánfutó redőny a lefutás után A-nál visszaesapódik. Ennek oka, hogy: az; utánfutó redőny rugója erős, ütközése rugalmas. A 4. ábrán: a helyi megvilágítási idő állandóan nő, az utánfutó redőny közvetlenül a lefutásának befejezése előtt A-nál majdnem megáll és csak igen lassan zár be. Ennek oka; hogy az utánfutó redőny rugója gyenge. 5. ábrán: A résszélesség lefutása közben V alakú, mert A B > CD. Az említett példákon kívül természetesen még számtalan, hiba és azok kombinációi fordulhatnak elő, melyek ugyanilyen egyszerűen é» gyorsan meghatározhatók. A számszerű (quantitativ) kiértékelés szintén egyszerűen végezhető el; egy olyan kiértékelő berendezéssel, amelynek látómezejében, célszerűen nagyítás alatt, egyidejűleg látjuk a lefényképezett görbék vizsgált részét és egy olyan beosztást, amely a jelek ismert haladási sebességének figyelembevételével mindjárt a megvilágítási idő helyi értékét adja. (Tiok) Gondoskodni kell arról, hogy a görbék és a szállemez osztásai egymáshoz, képest tetszőlegesen, elmozdíthatók de el nem forgathatók tegyenek. Utóbbi követelmény azt biztosítja, hogy a skála, a görbékhez; képest mindig megfelelő irányban, mérő helyzetben marad. A megvilágítási idők helyi értékeinek (Tioh) kiértékelése azonban nem minden esetben elégséges, mert a fotókémiai feketedés szempontjából mint ismeretes nem a teljes, hanem, az úgynevezett effektív megvilágítási idő (Te//) mérvadó. Éppen ezért a zárakat állító szervekre az, effektív megvilágítási időket kell ráírni. Az összefüggést a kétféle megvilágítási idő között a következő egyenlet fejezi ki: T«// — Tlo/t 7] —Tlok l + -d - •••• 1 S-f ahol y] = zárhatásfoka (egynél mindig kisebb szám) d = az 1. ábrán feltüntetett távolság a képsík és a redőnyök síkja között s = redőnyrés szélessége (1. ábra) f = a felvevő lencse ún. viszonylagos nyílása. Az 1. képletből azonnal kiolvasható, hogy d = O mellett a hatásfok az egységgel lenne egyenlő. Ilyen ideális zár azonban nem valósítható meg. A gyakorlatban 3—3,5 mm szokott lenni. Ilyen körülmények között rövid megvilágítási időnél amikor a résszélesség1 (s) kicsi és az alkalmazott lencse fényereje nagy, a hatásfok az egységnél lényegesen kisebb lehet. Következésképpen az effektív és a helyi megvilágítási idők között is lényeges eltérések lesznek. Szükséges tehát sorozatmérésnél az; effektív megvilágítási idők gyors kiértékelését is biztosítani. A találmány szerinti kiértékelő készülék ezt a célt is megvalósítja. Lényege a 6. ábrából vehető ki. Az 1 skála melynek osztásait a mozgó fényrés képek elmozdulási sebességének figyelembevételével állapítottuk meg, az ábra szerinti helyzetben a, helyi megvilágítási idő teljes értékének közvetlen leolvasására alkalmas. Az 1 skála kezdő pontja jobbra meg van hosszabbítva és hossz osztásokkal példaképpen fél mmes osztásokkal van ellátva. Ezek az osztások a mindenkori redőnyrés szélesség (s) leolvasására alkalmasak. Utóbbi osztások mindegyike lefelé szintén meg vannak hosszabbítva és újabb osztásokkal ellátva, mégjedig mindegyik olyannal, amely az általuk jelölt résszélesség függvényében kiszámított névleges megvilágítási időhöz tartozó effektív megvilágítási értékeket tüntetik fel. Természetesen az effektív megvilágítási időnek a helyi megvilágítási időkhöz: való viszonyai az 1 képletből kiolvashatóan nemcsak a részlegességtől, hanem ezenkívül más értékektől is függenek, ezek azonban azonos géptípusoknál állandóak. A különböző részlegességekhez tartozó skálák osztásai mint az a 6. ábrából kivehető, célszerűen folytonos vonallal vannak összekötve, hogy a közbeeső értékek is leolvashatók legyenek. A fényképezett jelekből a képmező egészére vonatkozó ún, teljes (Ttot) megvilágítási idő is leolvasható, amint ezt a 3. ábra mutatja.
