144111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kötöttpályás járművek légnyomásos fékjeinél a segédlégtartályok megkötésére

2 144.111 főlégvezetékben a nyomás csökkentésével törté­nik. A fővezetékben a légnyomás csökkenése a 12 vezérlődugattyú feletti 14 térben is érezteti hatását, a 12 dugattyút a segédlégitartályban és a 16 térben uralkodó túlnyomás felső állásába vi­szi. Az elosztó dugattyúnak felefelé való moz­gásakor ez a dugattyú zárja azt a c szelepülést, melyet a 18 kettős szeleppel alkot és a 18 kettős szelepet felemelve annak b ülését felszabadítja. A levegő a segédlégtartályból ebben az'esetben a szabad b szelepülésen keresztül átömlik a fék­hengerbe. A fék oldását a fővezetékben a nyomás csök­kentésével végezzük, amikor is a dugattyú alsó állásába kerül. A kettős szelep zárja a b ülést és a sűrített levegő a szabad c szelepülésen át a környező szabad levegőbe áramlik. A segédlég­tartályban a fékezéskor bekövetkezett légnyo­másesést a fék oldásakor a főlégvezetékből a. 25 fojtószelepen át pótoljuk. A 25 fojtószelepet a fővezetékben uralkodó túlnyomás felemeli. A szelep emelkedését a 26 rugó szabályozza és az emelkedés arányos a fővezetékben levő nyomás­különbséggel és ezért a fojtószelep alatti és a segédlégtamtály, illetve a fojtószelep feletti 27 tér nyomásainak különbségével. Ha a fővezeték és a segédlégtartály közötti nyomáskülönbség csekély és pl. nem haladja meg az 1,5 kg/fcm2 -<t, fojtószelep olyan magasra emelkedik, hogy a le­vegő a 30 és 31 nyílásokon átáramlik és a segéd­légtartály aránylag gyorsan utántöltődik. Ez. az eset megfelel egy a szerelvény végén levő jármű fékje oldásának. Ha a nyomáskülönbség a fővezeték és a se­gédlégtartály között nagyobb, pl. nagyobb mint 1,5 kg/cm2 , a fojtószelep annyira felemelkedik, hogy a szelep y éle a szelepvezeték x élével fe­désbe kerül és ezáltal a légáramlás útját a 30 csatornán keresztül elzárja. A segédlégtartályt tehát nagyobb nyomáskülönbségnél csak a fojtó­szelepben levő 31 csatorna tölti utána, ami las­san megy végbe. Ez az eset megfelel a szerel­vény elején levő jármű fékoldásának, töltő löké­sek alkalmazása esetében. A találmány tárgyának egy további kiviteli példáját a 2. ábra szemlélteti. A segédlégtartály utántöltésére szolgáló átömlő nyílást ebben az esetben egy rés képezi, melyet a 25 szelep p fe­lülete alkot a szelepvezeték x élével. Ez a rés a szelep mozgásakor változik és ha a szelep emelkedik, csökken. Minthogy ebben az; esetben is a szelep emelkedése arányos a fővezetékben és a segédlégtartályban uralkodó nyomások kü­lönbségével és így a 26 rugó összenyomódásával is, a segédlégtartály utántöltése is a fővezeték és a segédlégtartály nyomása különbségétől füg­gően fog történni. Természetesen más módon is szabályozható a levegő átömlése a segédlégtartályba. Az eddig leírt eljárásnál az átömlő csatorna keresztmet­szetét szabályoztuk. Hasonló módon azonban a szabályozás a csatorna hosszának változtatásával is megoldható, adott esetben pedig a két mód­szert kombinálni is lehet.. Emellett, egymáshoz képest elmozgó elemeket is lehet alkalmazni, melyek kölcsönösen eltolhatók vagy elforgathar tók. Az elemekben, hornyok, mélyedések vagy kiemelkedések lehetnek, amelyeket a kívánt cél elérésének érdekében, különböző módokon lehet egymással kombinálni. A találmány szerinti berendezés így lehetővé teszi a fékek segédlégtartályainak egyenletes utántöltését hosszú vonatszerelvényeknél is és egyrészt biztosítja a segédlégtartályoknak a fé­kek helyes működéséhez szükséges elegendő töl­tését, másrészt pedig a főlégvezetékben a nyo­más gyors emelkedését a szerelvény végén is és a fék gyors kioldását hosszú vonatszerelvénye­ken. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kötöttpályás járművek légnyomásos fékjei segédlégtartályainak utántöltésére, amely segédlégtartályok a fékezéskor sűrített levegőt szállítanak a fékhengerekbe és amelyeket a fék oldásakor a főfékvezetékből töltünk utána, az­zal jeli e m e z v e, hogy a főfékvezeték és a segédlégtartály közötti átömlési ellenállás a se­gédlégtartály utántöltése közben, a fővezeték és a segédlégtartály közötti nyomáskülönbségtől függően önműködően szabály ozódik. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a segédlég­tartály és a fővezeték közötti nyomáskülönbség­nél a segédlégtartály és a fővezeték közötti ke­resztmetszet, illetve az átömlő csatorna hossza változik. 3. Berendezés a 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítására azzal jellemezve, hogy egy átömlő nyílásról, illetve két felület közötti csa­tornáról történik gondoskodás, melyek kölcsö­nös, a fővezetékben (HP) és a segédlégtartályban (PV) uralkodó nyomáskülönbség folytán létreho­zott mozgással egymáshoz képesti kölcsönös tá­volságúikat változtatják, egymáshoz képest el­tolódnak, vagy elforognak. 4. Berendezés a 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítására azzal jellemezve, hogy a levegő átömlése felemelt szelepnél (25) a veze­tékben a segédlégtartály és a fővezeték között két nyílásán át történik (30, 3.1), amelyek egyike (30) nagyobb nyomáskülönbségnél lassan műkö­désen kívül helyeződik. 5. Berendezés a 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítás ára azzal jellemezve, hogy egy, vagy két, a fővezeték (HP) és a seigédlég­tartály) (PV) közötti nyomáskülönbségtől füg­gően egymáshoz képest elmozduló elemen hor­nyok, bemélyedések, illetve kiemelkedések van­nak, amelyek kölcsönös elmozdulásukkal a se­gédlégtartály töltése köziben az átömlési ellen­állást szabályozzák. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2467. Terv Nyomda, 1958. — Felelős vezető: Gajda László

Next

/
Thumbnails
Contents