144087. lajstromszámú szabadalom • Függőleges csőkemence

2 144.087 része a kürtőbe nyúljon és így a hőátadás szempontjából kárbavesszen. A —12— kürtőbe a —13— gőztúlhevítő van beépítve. A —9— fenéknyílást a —14— vashüvely zárja le, melynek a fenekén és oldalt —15—, illetve —15'— kimetszései vannak, melyeket a —-16—, illetve —-16'—- tolókák zárnak le. Ezek a nyílások nemcsak az égést tápláló levegő bebocsátására valók, hanem olyan nagy méretűek, hogy szükség esetén az olajégők körül lerakódott szurok vagy koksz eltávolítását is lehetővé teszik. Az égőnek —17— olajvezetéke van, melyből a —19— fúvókanyíláshoz két érintőleges —18— furat vezet, úgyhogy az olaj a —19— fúvókanyílásból elporlasztva az óramutató járásával ellentétes értelmű pörgessél távozik, amikor a —20— keverőkúpba lép, melyben a,—21— vezetéken és a —22— vezetőtárcsa ferde —23— hornyain át az óramutató járásával egyező pörgessél túlhevített, gőz áramlik. A nagymértékben porlasztott bitumenes olaj a —24— nyíláson át lép ki. A —23— hornyok a —22— vezetőtárcsa harántsíkjával 30—70° szöget zárnak be. Kisebb szöggel hajló hornyok hosszabb, a nagyobb szögűek pedig rövidebb lángot eredményeznek. A láng alakját ugyancsak befolyásolhatjuk a —20— keverőkúp hajlásszögével is. Ha a keverőkúp hajlásszöge erősen hegyes és a kilépő —24— nyílás szűk keresztmetszetű, úgy hosszú lángot kapunk. Tompább szögű keverőkúp és nagy keresztmetszetű kilépő nyílás rövidebb lángot eredményez; A láng minőségére az alkalmazott gőz nyomása és mennyisége is befolyással van. Ezeket úgy szabályozzuk be, hogy a kívánt alakú és hőmérsékletű lángot kapjuk. így 1,2 mm-es olajfúvóka nyíláson 120 C°-ra előhevítétt 55% bitumentartalmú pakura alkalmazása mellett, melynek a viszkozitása 100 C°-on 23 E°, óránként 90 kg olajat porlasztunk 2 atü nyomással, a bevezetett gőz pedig 5 atü nyomású. Három, darab ilyen égőt használva a kemencében 2 millió kai/óra hőt fejleszthetünk. Nagy bitumentartalmú olaj viszonylag alacsony hőmérsékletű, erősen világító, jó hősugárzó lángot eredményez, ami lehetővé teszi, hogy az —1— csöveket szénacélból készítsük. Szabadalmi igénypontok: 1. Függőleges csőkemence, melynek a fűtőlángot befogadó központos hengeres he vi tőtere, azt körülvevő függőleges hevítőcsövei és a fenéken elrendezett, a fűtőlángot létesítő egy vagy több égője van, melyre jellemző, hogy a függőleges hevítőcsövei szénacélból készülnek és a hevítőtere felső részében tűzálló anyagú hősugárzó kúpja nincs, adott esetben a hevítőtér felső részén olyan huzatterelő szerve van, mely szénacélból vagy még annál is kisebb mértékben hőállóképes anyagból van kialakítva. 2. Üzemeljárás az 1. igénypont szerinti csőkemencéhez, melyre jellemző, hogy az égők táplálására legalább 30, előnyösen 45—60% bitument tartalmazó olajat használunk. •3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az égők táplálására 100 C°-on 15 E°-nál nagyobb, célszerűen: 20—25 E° viszkozitású bitumenes olajat, előnyösen ásványolaj terméket használunk. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy tüzelőanyagként gudront használunk. 5. A 2-—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy 1 millió, kai/óra teljesítményű kemencénél a bitumenes olajjal legalább három égőt táplálunk és az égők lángját a fűtőtér tengelyére összetartóan irányítjuk. 6. A 2—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a bitumenes olaj elégetésére 20%-nál nagyobb, célszerűen 30—40% levegőfelesleget használunk. 1 rajz A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2464. Terv Nyomda, 1958. — Felelős vezető': Gajda László