144069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektroforetikus és ionoforetikus elválasztásra
144.069 3 sor, mert ezekben a cellákban történik az elektrolit kényszeráramoltatása a középső cella irányába, az említett kritériumnak megfelelő sebességgel. Ez az ellenáramlás megakadályozza az alacsony vándorlási sebességű komponensek előrejutását. A berendezést összefoglaló közleményében Svensson ismerteti (Advences in in Protein Chemistry, 1948. Vol. IV. 256.) azzal a kritikával, hogy az itt megkívánt „védőtér" megvalósítása igen bonyolult berendezést igényel. A találmány szerinti berendezés alkalmazására vonatkozólag a következőkben a Bi2 -vitamin és rokonvegyületei elválasztásnak két példáját ismertetjük. Számos Bi2-vitaminhoz közeli rokon vegyületet ismerünk, melyek nagyobb részének a terápiás és mikrobiológiai értéke még kutatás tárgyát képezi, de leszögezhető, hogy a tiszta B12 -vitaminéval nem azonos. Ezeket az irodalom általában faktoroknak nevezi és még nem egységes nomenklatúrával az ABC betűivel vagy római számokkal, stb. jelöli. Az egyes szerzők által leírt faktorok azonosítása még nem teljesen kialakult, de ezidőszerint a Bi2 -vitamintól két megkülönböztető csoportba oszthatók: olyan vegyületekre, melyekből a Bi2 -vitaminnak bizonyos gyökerei hiányoznak, melyek tehát prekursor vagy bomlástermékként tekinthetők (etiokobalamiinok:. B-faktor, V-faktor stb.) és olyanokra, melyek a Bi2 -vitamin nukleotida csoportja helyett egy.másik csoportot tartalmaznak (y-B12 a—b' A—I-faktor, stb.). Ezek szétválasztására analitikai módszerként a papír-elektroforézis és papírkromatográfia alkalmas. Preparatív méretű szétválasztásra általában az oszlopon végzett megoszlásos kromatográfiai, vagy sokszoros oldószeres átrázásokat használnák. Az oszlopos kromatográfia a Bi2 vitamint a kísérő faktoroktól általában elválasztja, de a faktoroknak egymástól való elválasztása nem kielégítő és mint ismeretes, amellett kis teljesítőképességű és üzemi eljárásban nehézkes. Sokkal üzemszerűbben valósítható meg az oldószeres átrázásokkal történő szétválasztás, azonban ezzel önmagában még az oszlopos kromatográfiával elért szelektivitást sem tudjuk megközelíteni. Ipari méretben jól megoldható a Bi2 -vitaminnak a faktoroktól való megtisztítása, sőt egyes faktorok egymástól való elválasztása is, ha a tisztítási lépések között elektroforetikus lépéseket is alkalmazunk. Példa: Olyan Bi2 -vitamin és faktor keverékét, mely kristály helyett olajos terméket szolgáltat, mert a Bia-vitaminon kívül pl. ,,faktor B", „faktor V", „faktor A", „faktor C", és w B12-t is tartalmaz, melyekből oldószeres átrázással a Bx2 -vitamint, tisztán kinyerni rendkívül nehéz, a találmány szerinti eljárással és berendezéssel a következőképpen tudjuk elválasztani: A készülékbe diafragmának cellofán hártyát használunk, az. elválasztó tér celláit viszkózacellulózé szivaccsal töltjük ki és működtetésére pufferként 2,5—2,8 pH-ra állított híg ecetsavas oldatot alkalmazunk, melybe literenként 100 mg NaCN-t oldunk. Ilyen pH-mellett a Bi2 -vitamin az izoelektromos pontja közelében van és nem vándorol. A vizes oldatban levő elektrolitmentes anyagkeveréket ecetsavval 2,8—3 pH-ra savanyítjuk és a középső, beadagolásra szolgáló cellába öntjük. Utána szükség esetén puff er oldatot öntünk, hogy a cella teljesen tele legyen. Ezután a többi cellákat is feltöltjük puff érrel, bekapcsoljuk az áramot és az elektróda-tereket, majd az öblítőcellákat megfelelő lassú áramban öblíteni kezdjük. A bevitt anyagkeverék frakciói a feszültség hatására vándorolni kezdenek és az irodalomból is ismert (J. E. Ford, E. S. Holdsworth et al., Nature, 1953. 171. 148 és Biochem. J. 1955. 59, 91.) adatok szerint a negatív pólus irányában legnagyobb sebességgel a „B-faktor", majd az „A" és a „y>" Bi2 vándorol. Ezek felsorolásuk sorrendjében az „—" öblítő cellán át távoznak. A „-(-" öblítő cellán át távozik a „C faktor", míg a tényleges Bi2 -vitamin, mely az izoelektromos pontja közelében nem vándorol, a beadagolás helyén marad és az onnan kieresztett ecetsavas oldatból az ismert módszerek valamelyikével jól kristályosodó alakban kinyerhető. A gyakorlatban, fennállihat az az eset, hogy a keverék a felsoroltakon kívül még olyan faktorokat is tartalmaz, melyek az adott pH-mellett a Bi2-vitaminhoz hasonlóan elektroneutrálisak és így azzal együtt mar adnak. Külön, szerencsés körülmény, hogy ezeket más igen egyszerű oldószeres kirázással (143 549. sz. magyar szabadalmi leírás) el lehet távolítani és a Bi2 vitarnint teljesen tiszta kristály formájában ki lehet nyerni. Olyan faiktorkeverék, melyből más úton a B1 2-vitamint már kinyertük és ami kromatográfiával már egységes anyagként jelentkezik (sec. butanol-víz oldószerben 0,3—0,4 B12 -hö.z viszonyított Rf-el jellemezhető frakció) az előző példához hasonló eljárással, pH 2,8-as ecetsavas pufferrel dolgozva, szétválik 4 frakcióra. Ezek közül 2 a „—" öblítőtérben, egy a „+" öblítőtérben nyerhető ki, míg egy frakció az eredeti helyén marad. Ugyanez az anyagkeverék pH 6,5-es foszfát-borát puff erben csak 3 frakcióra bontható, 2 egymás után a ,,-f-" irányba távozik, míg a harmadik, legjelentősebb része az eredeti helyén marad. A berendezés alkalmazása természetesen nem korlátozódik sem a felsorolt példákra, sem a Bi2-vitaminféleségek szétválasztására, hanem alkalmas minden, elektromos térben különböző sebességgel vándorló anyagok keverékeinek szétválasztására, A megfelelő puffer, diafragma és feszültség alkalmazásával elválaszthatók pl. aminosav, fehérie és alkaloida-keverékek, sőt anorganikus ionok is. IRODALOM F. Turbe: Chromatographische Methoden in der Protein-Chemie, Springer, 1954. 324—351. H. Svensson: Preparative Electrophoresis and Inophoreisis. Advances in Protein Chemistry. Vol. IV. 251—295. (1948.)
