144053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távírójelek torzulásának kiegyenlítésére

144.053 3 vekedését a kapcsolás a rövid időállandó következtében kivezérli, ezzel szemben a nagy kisütésiidőállandó következtében az amplitúdó1

csökkenésének a teljes kivezérlése csak; bizonyos késéssel történik, amikoris a nagy kisütésiidőállandójú kondenzátor után töltésének hiánya következtében a feszültség addig csökken,, míg el nem éri az új félfeszültség értéket. Ennek a hátránynak kiküszöbölése a találmány szerint azáltal érhető el, hogy új jel beérkezése után az addigi félértékű feszültséget rövidre zárjuk, vagy oly mértékben csökkentjük, hogy az; impulzus mindenkor a feszültség értékének helyesbítő növekedését kelljen okozni. Ennek a kisülésnek rövid idő alatt kell bekövetkezni, hogy a kondenzátor az impulzus további, ideje alatt ismét feltölthető legyen a helyesbített (korrigált) feszültség értékre. A 7. ábrán a —8— kondenzátornak a, —17— ellenálláson át a —18—• kapcsoló érintkező zárásával történő * kisütésére alkalmas, találmány szerinti kapcsolási példáját mutatjuk, be. Az: ellenállás helyett más. kapcsolási elemet is használhatunk, vagy a kondenzátor egészen, rövidre is zárható. Míg azonban kis töltési- és kisütésiidőállandójú áramkör létesítése semmi problémát nem jelent, a kis töltési, de nagy kisütésiidőállandójú áramkör méretezésénél már bizonyos nehézségek adódnak. A váltakozó áramú távírásnál pl. 2 ezredmásodperc töltési időállandók mellett legalább 2 másodperc kisütésiidőállandókat kell megkövetelni. Ez az arány az áramforrás belső ellenállásának elhanyagolása mellett adódik, mely ellenállás az eléje kapcsolt egyenirányító áteresztő és záró ellenállása közötti arány megfelelő választásával könnyen kis értéken tartható. Bár ez a hányados jó egyenirányítóknál 2 x 10-3

6 x 10-3

értékhatárok között van, mégiscsak részben használható ki, mert ha a töltő kondenzátoron jelfeszültség, van, az egyenirányító feszültsége csökken és ezzel az ellenállás a mindenkori munkaponton fokozódik. Ezért elegendő kis töltési időállandók elérésére az egyenirányítót aránylag nagyra kell méretezni, hogy a megkövetelt, rövid töltési időre ellenállása ilyen körülmények között is. elég kicsi legyen. Ez; azonban a záróellenállás megfelelő csökkenését jelenti és ezzel együtt a kisütési időállandó nem kívánatos megrövidítését. A diódák gyakorlatilag végtelen nagy záró ellenállása segítségével dióda alkalmazásával a hányadost a gyakorlatban lényegesen javítani lehet, azonban, még nagyohmos csatlakázásnál is leggyakrabban túl kicsi kisütésiidőállandó .'adódik. A találmány szerint ezen úgy lehet segíteni, hogy a 8. ábrán látható módon egy—19—érintkező kapcsolóval a töltött kondenzátort az egyenirányító körről lekapcsoljuk. A lekapcsolást legcélszerűbb a 9. ábrán bemutatott feszültség görbe —20— pontjában végezni. A kapcsolás megfelelő kialakításával elérhető', hogy az érintkezőt nemcsak az egyenirányító körnek a kondenzátorról való lekapcsolására, hanem egyidejűleg — a 9. ábrán a —21— jelzésű pont után röviddel — a kondenzátor kisütésére is felhasználjuk. Ugyanezt a csőkapcsolást a billentő relének a távírásban szokásos alkalmazása mellett a feladat más; módon való megoldására is fel lehet használni (lásd a, 10. ábrát). Emellett a cső záróperiódusa alatt a -—22— kondenzátor a —14— ellenálláson keresztül az anódfeszültségről feltöltődik. Ilyen esetben célszerű megfelelően nagy kondenzátort választani, hogy a töltőáram lökése1

a relét biztosan átbillentse. Amint a cső a pozitív rácsfeszültség következtében vezetővé válik, a —22— kondenzátor' a —12— csövön át ugyancsak rövid áramlökéssel (impulzussal) kisül. Mivel ez az áram ellenkező irányban folyik, a —23—• relét másik helyzetébe billenti és ezzel lehetővé teszi a helyi áramkörben a táviró akkumulátor pólusváltását. Az átvevő területen, dolgozó csőkapcsolás helyett egyéb vezérelhető billentő csőkapcsolások, mint pl. Eccles—Jordan kapcsolás, is használhatók megfelelő változataikban. Mivel azonban az ilyen többszörös vibrátor elven alapuló kapcsolásokhoz két elektroncső szükséges, ezek költségesebbek. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás távírójelek torzulásának kiegyenlítésére, azzal jellemezve, hogy az érkező jelfeszültséget egyenirányítás után teljes; értékével kis kisütésiidőállandójú kondenzátorra (7) és egyidejűleg kisebb, előnyösen félfeszültség értékkel nagyon nagy kisütésiidőállandójú kondenzátorra (8) vezetjük és a 'két kondenzátor feszültségének különbségével egy következő kapcsolási elrendezést vezérelünk, mely a nagy kisütésiidőállandójú kondenzátoron bekövetkező nemkívánatos feszültségesés elkerülésére nagy ohmos ellenálláson- (10) át van csatlakoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás megvalósításra alkalmas, kapcsolási elrendezés., azzal jellemezve, hogy az említett következő kapcsolási elrendezés az átvevő területen dolgozó kisütőcsőből (12) áll, melynek anódkörében mechanikai, vagy elektronikus alapelvek szerint működő kapcsoló relé (13) van elhelyezve. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás megvalósítására alkalmas, illetve a 2. igénypont, szer inti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy a kisütőcső anódvezietékébe és a segédtekercselés áramkörébe elhelyezett ellenállások (14, 15), melyek ellenállásának értéke a cső belső ellenállásához képest nagy, a kapcsoló relé munka-és kompenzációs, tekercselésére átfolyó áramokat megközelítően állandó értéken tartják. 4. Az 1. igénypont szerinti* eljárás megvalósítására alkalmas, illetve a 2. igényporit szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy egy érintkező kapcsoló (18) ellenálláson (17) keresztül a kondenzátor (8) csökkenő és ezáltal már nem teljes; mértékben hatásos félértékű feszültségét egy új táviró jel érkezése esetében rövidre zárja, illetve oly mértékben csökkenti, hogy ez a távirójel a félértékű feszültség helyesbített új beállítását okozza., 5. Az 1. igénypont'szerinti eljárás megvalósí-