144017. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú nátriumszulfát előállítására kénes szinezékek gyártása során keletkező anyalúgból

144017 alkalmazása ahhoz, hogy fotóminőségű nátriumtio­szulfátot állítsunk elő. A másik igen fontos előnye az eljárásnak, hogy minden különösebb gépi berendezés alkalmazása nélkül lehetővé teszi nagy tisztasági fokú — 0,2—• 0,4% nátriumkloridot tartalmazó tioszulfát előállí­tását. A találmány szerinti eljárás további előnye még, hogy lehetővé teszi a szekunder anyalúg feldolgo­zását is, amelyet az eddigi eljárásoknál alkalmazott módszerek szerint mint tovább nem tisztítható és értéktelen anyagot a szennyvízcsatornába enged­tek ki. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a kb. 40—45% nátriumtioszulfátot, továbbá 6—7% nát­riumkloridot és kevés festékszennyeződéseket tar­talmazó anyalúgot a kristályosításhoz rendelke­zésre álló hűtővíz hőmérseKietének megfelelően 80—100 C fokon 1540—1600 fajsúlyig (80°) párol­juk be. Ez a bepárlás a konyhasóra nézve túltelí­tett, de nátriumtioszulfátra nézve még a telítettségi fok alatt van. A bepárlás során a koncentráció növekedés miatt a nátriumtioszulfát kisózza a nát­riumklorid egy részét, valamint kiejtésre kénysze­ríti a festék és a jelenlevő egyéb fenolikus szeny­nyeződéseket olyannyira, hogy a bepárolt oldat 100 kg tioszulfátra számítva 0,04—0,05 kg aktív szén­nel fotóminőségű kristályos nátriumtioszulfát elő­állítására alkalmas. Ezután az ily módon kezelt anyalúgot a bepárlással azonos hőmérsékleten szű­rőprésen megszűrjük, amikoris a kisózott nátrium­klorid, festék és egyéb fenolitikus szennyeződések, továbbá a beadagolt aktív szén is a szűrőprésen marad vissza. A szűrőprésről lejövő anyalúgot a kristályosítóba visszük. A kristályosítóban a nát­riumkloridra telített, de nátriumtioszulfátra még éppen telítetlen anyalúghoz annyi vizet adagolunk, hogy a fentiekben megjelölt fajsúly értékhatárok (70 C fokon) 1480—1540-re csökkenjenek. Ezután a kristályosítóban az így kapott anyalúgot 20— 35 C-ra lehűtjük, ezen a hőmérsékleten 2—3 órát utánforgatjuk, majd a kivált nátriumtioszulfát kristályokat az anyalúgtól centrifugálással vá­lasztjuk el. A továbbiakban úgy járunk el, hogy hogy a centrifugálás után kapott nátriumklofid­ban erősen feldúsult ún. szekunder anyalúgot a prí­mért anyalúghoz adjuk hozzá és az előbbiekben már megismert eljárás szerint újból feldolgozzuk. A centrifugálás során kapott nátriumtioszulfát kristályokat pedig már önmagában megismert mód­szerek szerint kész termékre* dolgozzuk fel. Mint már mondottam, a bepárlás töménységé­nek igazodnia kell a mindenkor rendelkezésre álló hűtővíz hőmérsékletéhez. Azt találtam, hogy 1600 faj súlyig (80 fok) végzett bepárlás esetén a hűtő­víznek 35 C fokosnak kell lenni és a kristályosí­tás előtt annyi vizet kell hozzáadnunk, hogy a faj­súly 70 C fokon 1540 legyen. Amennyiben 30 C°­os hűtővíz áll rendelkezésünkre, úgy a bepárlást 80 C°-on 1580-as fajsúlyig kell végezni és a kris­tályosításkor annyi vizet kell adagolnunk, hogy ez a fajsúly 70 C°-on 1520-ra csökkenjen. 25 C°-os hűtővíz esetén a bepárlást 80 C°-on 1560 faj súlyig kell végeznünk és annyi vizet kell adagol­nunk hozzá, hogy a fajsúly 70 Cc -on 1500-ra csökkenjen. A bepárlást 80 C°-on 1540-es fajsúlyig akkor végezzük, ha 20 C°-os hű­tővíz áll rendelkezésünkre. Vízhozzáadásnak pedig úgy kell történnie; hogy a fajsúly 70 C°-on 1480-ra csökkenjen. A fent megadott 4 érték magában foglalja az évszak változásával járó átlagos hűtő­víz hőmérsékleteket és az ezekhez tartozó bepárlási és hígítási fajsúlyértékeket, ami lehetővé teszi, hogy az eljárás télen nyáron és az év bármely szakában minden fennakadás nélkül könnyen meg­valósítható lesz. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nagy tisztaságú nátriumtioszulfát előállít tására kénes színezékek gyártása során keletkező anyalúgból azzal jellemezve, hogy az anyalúgot olyan töménységre pároljuk be, hogy az oldat f nát­riumkloridra nézve túltelített és nátriumtioszul­fátra nézve még éppen telített maradjon, majd az így kelekezett nátriumklorid kristályokat tartal­mazó szuszpenziót a bepárlással azonos hőmérsék­leten megszűrjük, majd szűrés után a kapott, nát­riumkloridra telített, de nátriumtioszulfátra még telítetlen oldatot annyi vízzel hígítjuk fel, hogy az oldat a hűtés hőmérsékletén nátriumkloridra nézve telítetlen legyen, miközben a hűtés során kivált nátriumtioszulfát kristályokat centrifugálással elvá­lasztjuk az anyalúgtól és a továbbiakban önmagá­ban ismert módon késztermékké dolgozzuk fel. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a bepárlást 80—100 C°-on de célszerűen 80 C°-on végezzük. 3. Az 1—2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a hűtést 20—35 C°-on foganatosítjuk. 4. Az 1—3- igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy az anyalúgot a be­párlás során 0,04—0,05% aktív szénnel derítjük. 5. Az 1—4. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a bepárlás tömény­ségét a minderikor rendelkezésre álló hűtővíz hő­mérsékletéhez igazítjuk oly módon, hogy annál tö­ményebbre pároljuk be az oldatot, minél maga­sabb hőmérsékletű a rendelkezésre álló hűtővíz. 6. Az 1—-5. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a bepárlást 80 C°-on 1600, 1580, 1560, 1540 fajsúlyig végezzük és szűrés után a kapott oldatot annyi vízzel hígítjuk, hogy az oldat fajsúlya 70 C°-on 1540, 1520, 1500, 1480-ra csökkenjen, majd ezt követően a hűtést 35, 30, 25, 20 C°-on foganatosítjuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1982. Terv Nyomda, 1958. - Felelős vezető: Gajda László

Next

/
Thumbnails
Contents