143983. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére

Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.983. SZÁM 21. a4

. 21—35. OSZTÁLY — EE—279. ALAPSZÁM Kapcsolás igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Zakariás Imre mérnök, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet elektroncsőlaboratóriumának munkatársa, budapesti lakos A bejelentés napja: 1955. május 20. Találmányunk tárgya igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítéséhez való kapcsolás két katódkivezetéses elektroncsövekkel, különösen pedig kapcsolás az „Elektroncső igen nagy frekvenciájú feszültségek erősítésére" c. (EE—278. a. sz.) iker1

bejelentésünk szerinti elektroncsőhöz. Mint ismeretes, a ma használatos nagyfrekvenciás pentódáknál az anódrács kapacitás igen kis értékre — általában 0,01 pF alá — van lecsökkentve, minek következtében a rácshoz, illetve az anódhoz kapcsolt rezgőkörök csatolása igen kis mértékű. Ezért az egy csővel megvalósítható feszültségerősítés igen nagy (100—200-szoros) lehet begerjedés veszélye nélkül, amit rádiókészülékek középfrekvencia Okb. 0,5 Mc/'s) fokozataiban ki is használnak. Ismeretes továbbá, hogy igen nagy frekvenciákon — különösen/20 Mc/s-on felül — a kis anódrácskapacitás nem elegendő a cső rácsához, ill. anódjához kapcsolt rezgőkörök széjjelválasztásához. Megfigyeléseink szerint ennek részben az az oka, hogy igen nagy frekvenciákon a rezgőkör hangoló kapacitásának nagyobb részét az erősítőcső bemenő és kimenő kapacitása képezi, mert csak így lehet elég nagy rezgőköri ellenállásokat elérni. Különösen vonatkozik ez televíziós vevőkészülékek szélessávú középfrekvenciás erősítőjére. Megfigyeltük továbbá azt, hogy a fenti nehézségek másik oka az, hogy. a vezérlőrácosal, ill. az anóddal szomszédos „földelt" elektródák — katód, árnyékolórács, fékrács, árnyékolószerelvény — kivezetéseinek induktivitása igen nagy frekvenciákon már számottevő impedanciát jelent, minek következtében a rács, ill. az anód kapacitásai a katódhoz, a fékrácshoz és az árnyékolószerelvényekhez, ül. az árnyékolórácshoz képest a rezgőkörök sokkal erősebb csatolását eredményezik, mint az anódvezérlőrács kapacitás mérsékelt nagy frekvenciákon. így azután televíziós vevőkészülékek szélessávú középfrekvenciás erősítőjében alkalmazott ún. széjjelhangolt fokozatok első behangolása is igen körülményes, nehézkes, időtrabló, azonkívül csőcsere esetén meg kell azt ismételni, mivel mind irodalmi utalások, mind pedig saját tapasztalatok szerint az egyes rezgőkörök behangolása nem független egymástól és így csőcsere esetén az átviteli görbe megváltozik az' egyes csövek közötti, a csatolást meghatározó induktivitások és kapacitások szórása miatt. Megfigyeltük továbbá azt, hogy a rácskör és az anódkör széjjelválasztása szempontjából igen nagy fontossággal bír az, hogy a nagyfrekvenciás áramok útját lehetőség szerint előírjuk. Két külön katódkivezetéssel rendelkező cső esetén ez annyit jelent, hogy a vezérlőrácsköri nagyfrekvenciás áramot kényszeríteni kell, hogy legnagyobb része az ezen körben levő katódkivezetésen folyjék keresztül, míg az anódkörben levő nagyfrekvenciás áramra ugyanez érvényes, természetesen az anódkörben levő katódkivezetéssel kapcsolatban. Jelen találmányunk célja tehát egy olyan kapcsolás létesítése két katódkivezetéses elektroncsövekkel, amelynek segítségével a fenti hátrányok kiküszöbölhetők, tehát igen nagy frekvenciájú (5 Mc/s-on felüli) feszültségek erősítése ugyanolyan egyszerűen megvalósítható és kézben tartható', mint ez mérsékelten nagy frekvenciáknál (5 Mc/s-on aluli) eddig is megvalósítható volt. A találmányunk szerinti két katódkivezetéses elektroncsővel való kapcsolás azzal van jellemezve, hogy a két katódkivezetés közé megfelelő nagyságú szétválasztó ellenállást, ill. ellenállásokat iktatunk. A találmányt részletesebben a mellékelt ábra kapcsán magyarázzuk. Az ábra a találmányunk szerinti kapcsolást példaképpen egy televíziós vevőkészülék középfrekvenciás erősítőfokozatán mutatja be. Az ábrán (1, 2, 3, 4) jelöli a fokozat négy erősítőcsövét, előnyösen pentódáját. E pentódák mindegyike két-két katódkivezetéssel van ellátva. E pentódák bármilyen kétkatódikivezetéses pentódák lehetnek, előnyösen azonban olyanok, amilyeneket a már idézett EE— 278. a. sz. ikerbejelentésünkben leírtunk. (5) jelöli a fokozat egyenirányítócsövét. (6, 7, 8 és 9) jelöli