143970. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú átkapcsoló
2 143.970 ciós hatásuk révén a találmány szerint alkalmazott cirkulátor anyagaként különösen alkalmasak. A találmány további részleteit az ábrákkal kapcsolatban világítjuk meg, amely ábrákon a találmány szerinti mikrohullámú átkapcsolónak néhány kiviteli páldáját mutatjuk be. Az 1. ábra az egyik kiviteli példa elölnézete. A 2. ábra az 1. ábra II—II szerinti metszetét tünteti fel. A 3—5. ábrák egy másik kiviteli példa hosszmetszetét, illetőleg homloknézetét tüntetik fel. A 6. ábra egy harmadik kiviteli példa hosszmetszetét tünteti fel. Végül a 7. ábra a 6. ábra szerinti hullámváltó elölnézetét tünteti fel, rajta a csatlakozó csonkokkal. Azonos hivatkozási számok hasonló részletekre utalnak. Amint az ábrából kitűnik, a találmány szerinti mikrohullámú átkapcsolónál egy 11 hullámvezetőszakasz van alkalmazva, amelyhez egy 12 közös hullámvezető és 13 egyéni hullámvezető csatlakozik. Az ábrázolt kiviteli alakoknál a 11 hullámvezetőszakasz keresztmetszete köralakú, úgyhogy tetszés^ szerinti polarizációval áthaladó hullámok esetén a hullámok áthaladása azonos csillapítással történik. A 22, illetve 23 hullámvezetők a szokásos négyszögletes, kitüntetett polarizációs irányokkal rendelkező keresztmetszetet tüntetik fel, bár ezeket köralakú keresztmetszetűre is ki lehet képezni, amely esetben a kitüntetett polarizációs irányokat önmagában ismert módon megfelelő szűrőbetétekkel lehet kijelölni. A 12, illetve 23 hullámvezetők a 14, illetve 25 megfelelően kiképzett csatlakozó csonkok révén a 22 hullámvezetőszakasszal vannak összekötve, amelynél a 14 és 25 egyéni csatlakozó csonkok kitüntetett polarizációs síkjai egymástól különbözőek. Az ábrán ezeket a polarizációs síkokat a hozzájuk rendelt axiális normálsíkoknak a 11 hullámvezetőszakasz egy keresztmetszeti síkjával alkotott 16, illetve 17 metszésvonalait feltüntető, szaggatottan rajzolt egyenesek jelentik. A 18 nyíl irányában történő hullámterjedés útjában a 12 közös hullámvezetőhöz tartozó 14 csatlakózó csonk és a 23 egyéni hullámvezetőkhöz tartozó 25 csatlakozó csonkok között a 22 hullámvezetőszakaszban a Faraday-féle körmágneses mikrohullámú effektust mutató cirkulátor van elhelyezve. Ezt a 29 cirkulátort pl. mint hengeres rudat, vagy lemezt, a 22 <hullámvezetőszakasz belső falától bizonyos távolságra helyezhetjük el. így a 29 cirkulátor és a 22 hullámvezetőszakasz között a keresztmetszetben olyan hézag alakulhat ki, amilyen pl. a szigetelőknél kívánatos. Ha a 22 hullámvezetőszakasz keresztmetszetét a rúd- vagy lemezalakú 29 cirkulátor nem tölti ki teljesen, akkor az áthaladó hullámokat a cirkulátor kevésbé csillapítja.. Mégis-célszerű, mint a feltüntetett kiviteli példáknál, a 29 cirkulátorral a 22 hullamvezetőszakasz teljes keresztmetszetét kitölteni. Ilyen esetben ugyanis nem lép fel magasabb hullámmód és így egyrészt az energiaveszteségek, másrészt a különböző egyéni hullámvezetők között lehetséges csatolások kisebbek lesznek. A 19 cirkulátornak á 18 irányban1 jelentkező méretét, vagyis a hosszát, úgy választjuk meg, hogy az a bejövő elektromágneses hullámok. 16 polarizációs síkját a 17 polarizációs síkok egyikébe forgassa el. Ehhez célszerűen a forgási irányban vett legközelebbi 17 polarizációs síkot választhatjuk. A további 17 polarizációs síkokhoz szükséges elforgatásokat, mint már említettük, egy változtatható mágneses erőtér alkalmazásával biztosítjuk. A mágneses tér változtathatósága a tér erősségének és/vagy irányának változtatási lehetőségét jelenti, minthogy mindkettővel biztosíthatjuk a 19 cirkulátor forgató hatásának megváltozását. Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alakoknál a 19 cirkulátor elforgató hatását a 20 permanens mágnes terének irányával befolyásoljuk. Erre a célra a 2d félköralakú mágnes all hullámvezetőszakasz körül elforgathatóan van csapágyazva. A csapágyazásra a 21 görgők szolgálnak, melyek a kétrészes 23, 24 állórész hengeres 22 belső felületén mozognak. A 20 mágnesnek a 25 kettős nyíl szerinti elforgatásával a 26 és 27 pólusok között fellépő mágnestér iránya megfelelően beállítható. Minthogy permanens mágnes alkalmazásánál a mágneses tér irányát kell változtatni, ami viszont egymáshoz képest . mechanikusan elmozdítható alkatrészek használatát elkerülhetetlenné teszi, a mágneses erőteret célszerűen villamos úton gerjesztjük. Az erőteret gerjesztő ampérmenetszám változtatásával ugyanis a térerősséget egyszerűen szabályozhatjuk. Ilyen kivitelre mutat példát a 3—5. ábra. Itt all hullámvezetőszakaszt a 28 szolenoid veszi körül és így a 28 szolenoid által gerjesztett tér erővonalai a hullámterjedés irányával párhuzamosak. A 28 szolenoid által létrehozott tér erősségét pl. néhány menet rövidrezárásával, vagy a menetszám másfajta változtatásával állíthatjuk be. Célszerűbb azonban a mágneses tér erősséggt a gerjesztő áram erősségével szabályozni. Erre a célra a 29 áramkörbe a 28 szolenoidon és a 30 áramforráson kívül még egy 31 szabályozható ellenállást is iktathatunk, miáltal a gerjesztő áram erőssége és ezzel a térerősség önmagában ismert módon egyszerűen szabályozható. A 31 ellenállás megfelelő hitelesítésével a polarizációs síknak az átkapcsoláshoz szükséges elforgatását ugrásszerűen valósíthatjuk meg. A 6. és 7. ábra szerinti kiviteli alaknál a változtatható, mágneses erőteret szolenoid helyett egy 34 elektromágnes hozza létre, ahol az elektromágnes mágneses tere a 11 hullámvezetőszakasz 33 középvonalára merőleges. A 14 és 15 csatlakozó csonkokat all hullámvezetőszakaszon sugárirányban vagy tengelyirányban helyezhetjük el. Mindkét fajta elrendezés egyidejűleg is alkalmazható. A lényeges csak az, hogy a kitüntetett polarizációs síkoknak a hullamvezetőszakasz egy keresztmetszeti síkjával adódó metszés vonalai egymástól különbözően legyenek. Így pl. az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példánál a 12 közös hullámvezetőhöz tartozó 14 csatlakozó csonk a 11 hullámvezetőszakaszon sugárirányban helyezkedik el, míg az egyéni 13 hullámvezetőkhöz tartozó 15 csatlakozó csonkok a homloklapon vannak elhelyezve. A 3—5. ábrák szerinti kiviteli alaknál az összes 14 és 15 csatlakozó csonkok tengelyirányban helyezkednek el a 12 hullámvezetőszakaszon. A 14 és 25 csatlakozó csonkok tengelyirányú elrendezésének az az előnye, hogy a 23 külön hullámvezetőkhöz tartozó 27 polarizációs síkokat vagy 25 csatlakozó csőn-