143969. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú iránycsatoló

143.969 3 lik, mely lehetővé teszi egyrészt az igen pontos elkészítést, másrészt szabványos hullámvezetőknek és szabványos tápvonalcsatlakozóknak a használatát. Így a járulékos hullámvisszaverődések elkerülésével a szétválasztott csatornák kölcsönhatása, vagyis pl. hírátvitelnél az áthallás, veszélye is csökken. A 7. és 8. ábrák szerinti kivitelben a (30)—(32) tápvonalak sugárirányban csatlakoznak és koaxiális vezetékként vannak kiképezve. Ilyen módon a találmány szerinti szélessávú iránycsatoló kábellel akár közvetlenül is csatlakoztatható mozgatható berendezésekhez, aminek különösen 'mérőkészülékeknél, vagy szabadban használt berendezéseknél van jelentősége. A koaxiális vezetékként kiképzett (30)— (32) tápvonalak belső vezetői a (33)—.(35) meghosszabbításokkal vannak ellátva, melyek a szóbanforgó csatornához tartozó polarizációs síkban áthaladnak a hullámterjedés útján és az adott kivitelben 2/4-es (36)—'(38) csonkokban végződnek. 2/4-es csonk alatt olyan tápvonalat értünk, amelynek hossza a l hullámhossz Véének vagy ennek páratlan számú többszörösének felel meg. A l hullámhossz egy, az átviteli sávon belüli frekvencíá-| hoz tartozik. A 2/4-es tápvonal csonkot — önma-r gában isimért módon — szélessávú kivitelben is készíthetjük. A tápvonalcsonk pontosan meghatározza a belső vezető meghosszabbításának helyzetét és a tápvonalcsatlakozás egyenáramú lezárására is felhasználható, ami például termisztorokkal végzett teljesítményméréseknél, vagy nagyfrekvenciás áramoknak olyan mérésénél lehet szükséges, amikor- a belső vezetőbe iktatott kristálydiódával egyenirányítunk. j Az ábrázolt kivitelben a (31), illetve (32) tápvonalak egy-egy (39), ül. (40) négyszögletes hullámvezetőre csatlakoznak, amelyek ugyancsak a (28) hullámvezető szakasz tengelyirányú meghosszabbítását alkotják. A (39) hullámvezető mindkét (13) és (14) szétválasztott csatornához tartozik és ezért négyzetes: keresztmetszetében két kitüntetett polarizációs sík van. Az egyik a (13) csatorna (22) polarizációs síkjának felel meg és a (31) koaxiális vezeték belső vezetőjének azon (34) meghosszabbításával jellemezhető, amely a hullámterjedés útján áthalad. A (40) hullámvezető ezzel szemben négyszögletes keresztmetszetű, egyetlen kitüntetett polarizációs síkkal, amelyik összeesik a másik (14) csatorna (23) polarizációs síkjával. A (32) koaxiális vezeték belső vezetőjének (35) meghosszabbítása párhuzamos a (40) hullámvezető (23) polarizációs síkjával. A (20) cirkulátornak a (17), illetve (18) tápvonalcsatlakozók felé eső (21) oldalán most már a (22) és (23) kitüntetett polarizációs irányokat a belső vezetők (34) és (35) meghosszabbításai szabják meg, melyek ezekkel a (22) és (23) irányokkal párhuzamosan helyezkednek el. Egyébként az energia csak nagy veszteséggel vagy egyáltalában nem juthatna a koaxiális vezetékbe. Ebből a szempontból a koaxiális vezetékek a hullámvezetőkhöz hasonlóan viselkednek. Természetesen a (39) hullámvezető körkeresztmetszettel is készíthető és/vagy a (17) tápvonalcsatlakozás, valamint a (39) hullámvezető közé még egy négyszögletes keresztmetszetű hullámvezető iktatható, egyetlen. (22) kitüntetett polarizációs iránnyal, mint a 3. és 4. ábráknak megfelelő kivitelben. Ha most a (13) csatornát koaxiális vezetékként kell csatlakoztatni, akkor az ehhez szükséges ós koaxiális vezetékként kiképzett (31) tápvonalat a hozzátartozó hullámvezetőnek szabad végén való lezárásával a már ismertetett módon csatlakoztathatjuk. Az elrendezést könnyen elképzelhetjük, ha a 3. és 4. ábra szerint a (31) tápvonalat (17)-nél lezártnak és a 7., illetve 8. ábra szerint koaxiális vezetékként kiképzett (31) tápvonallal és a középső vezető (34) meghosszabbításával kiegészítettnek vesszük. Ezt a 3. és 4. ábrán szaggatott vonallal be is jelöltük. Amint látható, a (22) és (23) kitüntetett polarizációs síkok mindegyik kivitelben egyértelműen definiáltak, illetve meghatározhatók. A 7. és 8. ábrák szerinti kivitel az előbbitől még abban is eltér, hogy a mágneses erőteret elektromos úton gerjesztjük. E célból az ábrázolt kivitelben a (41) szolenoidot alkalmazzuk, amely a (20) cirkulátort veszi körül. Hogy a mágneses térerősséget a gerjesztő áram erősségének változtatásával a kívánt értékre állíthassuk, a szolenoid (42) áramkörében a (43) áramforráson kívül még (44) szabályozó ellenállás is van alkalmazva. A szolenoid helyett alkalmazhatunk elektromágnest is. A találmány szerinti szélessávú iránycsatolónál a mágneses erőtér alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy a mágneses tér nélkül használt cirkulátor (29) hossza és ezzel a körmágneses sajátosságokkal rendelkező anyag mennyisége is csökkenthető. Ezt a rajzon úgy jelöltük, hogy az N—S permanens mágnessel létesített mágneses tér esetén a cirkulátor (45) hosszát rövidebbre vettük, mint a (29) hosszt, amely a 3. és 4. ábra szerint a mágneses erőtér nélküli cirkulátorhoz tartozik. Hasonlóképpen a 7. és 8. ábra szerint a (41) szolenoid mágneses erőterében levő (20) cirkulátor (46) hossza kisebb, mint az N—S permanens mágnes érőterében levő (20) cirkulátor. (45) hossza az 5. és 6. ábrák szerint. Mivel a mágneses tér erőssége szabályozható, utánállítás is lehetséges, ha erre valamilyen okból szükség van. A fentiek szerint a találmány elsősorban is azt a fontos lehetőségét biztosítja, hogy a közös csatornában az elektromágneses hullámok átvitele ugyanazzal a polarizációs iránnyal történik, ami korszerű mikrohullámú hírátvivő rendszereknél fontos, mert így az áthallás veszélye elvileg kiküszöbölhető. A találmány a méréstechnikában is előnyösen alkalmazható, ha a közös tápvonal-csatlakozót megfelelő módon a mérendő tárggyal, a (17) tápvonalcsatlakozót . szignálgenerátorral, a (18) tápvonalcsatlakozót pedig olyan mérőberendezéssel kapcsoljuk össze, amely elektromágneses hullám vételére szolgál. Ez az elrendezés különösen a mikrohullámú technikában használható reflexió mérésére, ami azért fontos, mert ezzel megállapíthatjuk az illesz^ tések, csatlakozások, energiaátvitel stb. hatásfokát. Elvileg lehetséges, hogy a hullámterjedés útja á szétválasztott csatornákban csupán a végződéseknél rendelkezzék egy-egy kitüntetett polarizációs iránnyal, melyeket ezen helyek polarizáló eszközei szabnak meg. Ekkor „egyéni tápvonalcsatlakozások" alatt értelemszerűen azokat a helyeket értjük, melyekhez a végződéseknél a polarizáló eszközök csat-