143952. lajstromszámú szabadalom • Fűtőelem elektromos fűtőtestekhez és azzal ellátott fűtőtest

2 143.952 ellenállásfűtőtest egymással állandóan párhuzamosan kapcsolt kiét drótszálból vagy szalagból áll. Az egyes éllenállásfűtőtestek ilyen szerkezeti kettéosztása néha célszerű lehet, pl. azért, hogy a seriesparallelkapcsoló által annak megfelelő állásában egyedül bekapcsolt, tehát a másiknál rendszerint több ideig terhelés alatt álló, ellenállásfűtőtest élettartamát meghosszabbítsuk, amennyiben üzemi hőmérsékletét megfelelően választjuk meg, mi tudvalevőleg megfelelő méretezése esetén akkor is könnyen lehetséges, ha ellenállása a másikéval egyenlő, mi seriesparallelkapcsolóhoz kapcsolt ellenállási űtőtesteknél szokásos és jelen esetben is célszerű. A jelen leírásban és igénypontokban tehát az; „ellenállááfűtőtest" kifelyezés akár egyetlen drótszál vagy szalag-, akár egymással állandóan parallel kapcsolt két drótszál vagy szalag alkotta ellenállásfűtőtestet jelent. A találmány szerinti fűtőelem burkát alkotó fémcsövet, célszerűen acélcsövet, egyik végén, célszerűen hegesztés útján, vízmentesre lezárjuk, másik végével pedig, célszerűen ugyancsak hegesztés útján, a kapcsolódabozhoz erősítjük, rendszerint úgy, hogy abba kissé belenyúljon. Azt a csavarmenetes csőcsonkot, melyneik a szélső radiátortag alsó csavarmenetes nyílásába való beesavarása útján a fűtőelemet a radiátorba szereljük, célszerűen ugyancsak hegesztéssel erősítjük a kapcsolódobozhoz, a fűtőelem burkát alkotó csővel koaxiálisán. Ha viszont a kapcsolódóhoz anyaga nem fém vagy nem hegeszthető fém, akkor a fentemlített csőcsonkot a fűtőölemcsőhöz hegesztjük 'és rácsavart két anya segélyével erősítjük mindkettőt a kapcsolódobozhoz. A kapcsolódobozban levő seriesparallelkapcsoló célszerűen a villamos tűzhelyeknél használatos, szokványos alkatú és a kereskedelemiben kapható kapcsoló, melyhez a célszerűen földelővezetéket is tartalmazó kábel a kapcsoilódohozban csatlakozik. A kapcsoló célszerűen úgy van a kapcsolódobozba szerelve, hogy tengelye a fűtőelem csőtesténeik tengelyével párhuzamos legyen és kezelőfogantyúja a kapcsolódoboznak homloklapján foglaljon helyet, míg a kábel kivezetése szokványos módon a dob«? valamely oldallapján vagy fenéklapján át történik és így a doboz hátlapja szabad maradván, a szélső radiátortaghoz egészen közel kerülhet. A fenti alkatú fűtőelem tehát olyan egységeit alkot, mely meglevő radiátorokba is könnyen beszerelhető, miáltal pl. üzemen kívül levő melegvízfűtések meglevő és a szobákban egyébként feleslegesen helyetfoglaló radiátorai villamosfűtés céljaira használhatókká válnak anélkül, hogy ehhez nagyobb befektetésre vagy számottevő szerelési munkára volna szükség. Célszerű lehet azonban az ilyen fűtőelemek beszerelése és használata üzemben levő melegvízfűtések esetén is, az ezek által szolgáltatott fűtés kiegészítésére különlegesen hideg időjárás vagy a központi hőszolgáltatás időleges, pl. kazánjavítás okozta, szünetelése alkalmával. Különlegesen célszerű azonban a találmány szerinti fűtőelemek használata a hozzájuk való, különleges alkatú gardülőszervekkel ellátott lábakon álló radiátorban, melyet alantiakban a csatolt rajzzal kapcsolatiban ismertetek, anélkül, hogy a találmány az így ismertetett foganatosítási példára volna korlátozva. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti radiátor távlati képe, a 2. áibra a fűtőelemnek e radiátorhoz való csatlakozását szemléltető metszet. Az 1. ábrán látható .radiátor hegesztett acéllemezekből készült, szokványos alakú tagokból áll, a tagok méreteit és számát a kívánt fűtőteljesítmény szabja meg. Összeszerelésük a szokványos módon történik, azonban a szélső 1 tag a szokványos vízbevezető cső helyett a 3 tölcsérben végződő 2 csőhöz csatlakozik. E tölcsérén át, mely egyben az expanziós tartányt is alkotja, tölthető meg a radiátor vízzel és pótolható a fűtés közben elpárolgott víz. A tölcsér tetején a rajzon fel nem tüntetett csuklós vagy levehető födél foglalhat helyet. Az 1 taghoz vagy pedig a fűtőtest másik szélső 1 tagjához, annak alsó végén, a vízelvezető cső helyett a találmány szerinti fűtőelem 4 csatlakozócsonkja csatlakozik, mely 'az 5 kapcsolódobozt iis jól rögzíti a radiátorhoz. A kapcsoló 6 kezelőkallantyúja az 5 ddboz homloklapján, a 7 kábel kivezetése pedig egyik oldallapján foglal helyet. Az összeszerelt tagok alkotta fűtőtest a 8 és 9 lábakkal van ellátva, melyek célszerűen a rajzon látható, bútoroknál használatos alkatú 10 kerekekkel vannak felszerelve. E kerekek a lábakhoz függőleges 11 csapok révén elforgathatóan lévén erősítve, a radiátor könynyű gördítését teszik lehetővé, úgy hogy az a szoba tetszőleges helyén használható. A 8 és 9 lábak célszerűen laposvasból készülnek, kerekeik szokványos, a kereskedelemben készen kapható, gumiaforoncsozású bútorkerekek lehetnek, melyek révén a radiátor könnyen tolható el a mindenkor éppen kívánt helyre, illetve fűtendő helyiségbe. Célszerű, ha az 5 kapcsolódoboz a radiátor egyik szélső tagjának alján, a 3 tölcsér viszont a radiátor másik szélső tagjának felső részén foglal helyet, nehogy a tölcsérből ügyetlen töltése esetén netán kiömlő víz a kapcsolódobozra csurogjon, és ezért rendszerint ilyen elrendezés használatos. A rajzon a könnyebb ábrázolhatóság céljából feltüntetett elrendezést inkább csak akkor alkalmazzuk, ha ezt a helyi viszonyok megkövetelik. A fenti alkatú illetve találmány szerinti vízstöl,tésű radiátort és a hozzávaló villamos fűtőelemet a találmány szerint úgy méretezzük, hogy a radiátorban a víz 20 C° szobahőmérséklet mellett, ha a fűtőelem ellenállásfűtőtestei egymással párhuzamosan kapcsoltan a teljes hálózati feszültségen dolgoznak, 80° C-nál magasabb hőmérsékletre ne melegedhessen, de stacionár állapotban legalább 50° C hőmérsékletű legyen. Azt találtam ugyanis, hogy ily méretezés esetén egyrészt a hőátadás megfelelő anélkül, hogy a villamos ellenállásfűtődrótok túlhevülnének és túlzott vízelpárolgás lépne fel, másrészt pedig a radiátor még az ellenállásfűtődrótok egymással sorbakapcsolt állapotában, tehát a fentinek egynegyedét képező villamos energiafelvétel mellett is, elegendő meleg lesz ahhoz, hogy benne megfelelő vízkeiringés menjen végbe és hogy hőmérséklete a szokványos szobahőmérsékletnél anynyival magasabb lesz, hogy a szobát a radiátor még ez esetben is az általa felvett villamos tejesítménynek megfelelő hatályossággal fűteni képes. A fenti szabálynak megfelelő méretezés legcélszerűbben kísérletileg történik és tapasztalat sze-