143946. lajstromszámú szabadalom • Egyszerűsített eljárás alkil-aril-szulfonát típusú mosószerek előállítására

Megjelent: 1958. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.946. SZÁM 8. i. OSZTÁLY — TA—305. ALAPSZÁM Egyszerűsített eljárás alkil-aril-szulfonát típusú mosószerek előállítására A magyar állam, mint a feltalálók: Tamás József, Tsuk Marianna és Kiss György, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: Í958. január 17. Ismeretes, hogy az alkil-aril-szulfonát típusú mosószereket normál paraffinekből kiindulva az alábbi lépésekkel állítják elő: A normál paraffinek elegyét klórozzák, majd Friede!—Krafts katalizátor segítségéved aromás vegyülettel kapcsolják. A keletkezett nyers elegyet a fölös, aromás vegyületek eltávolítása után 5—«10 mm-es vákumban 150—250 C° hőmérsékleti intervallumban ledesztillálják, hogy ezáltal a szül fonálható alkilaromás. termékeket, a nem szulfonálható alkánoktól és alkilklorioktól elválasszák, Végül az így megtisztított alkilaromás részt szulfonálják és semlegesítik. A keletkezett, alkilarilszulfonát képezi a mosószert. Az eljárásokra vonatkozó különböző szabadalmi leírások főképpen az egyes, lépések kivitelezési módjába visznek: szabadalmaztatható vonásokat. Pl. folyamatos klórozás, a bevitt, klór mennyiségének felemelése1

, aluminiumklorid helyett cinkklorid alkalmazása a Friede!—Kraftsreakciónál. Az alkilaromás. termékek előállítására olyan módszerek is. ismeretesek melyek során olefineket addieionálnak vagy alkoholokat kondenzálnak aromás szénhidrogénekkel. A vázolt eljárásoknak — noha azokat kiterjedten alkalmazzák —• jelentős hátrányaik is vannak. Egyrészt, a vákuum deszülláláshoz szükséges alacsony nyomás előállítása és fenntariása nem valósítható meg vízzárás szivattyúval, hanem olajrotációs szivattyút igényel, ami az üzemi méretekben való gyártásnál aránylag költséges, és lassú. Ehhez; járul még az is, hogy a desztillálandó elegyet — az alacsony nyomás ellenére —< legalább 150—250 C°-ra, esetleg még magasabbra is fel kell melegíteni, ami szintén aránylag költséges hevitőberendezést kíván. Ezen túlmenően a magasabb hőmérsékleten a termékek egy részének bomlása bekövetkezhet. Rá. kell mutatnunk &.YT3L IS, hogy a szóban-, forgó eljárások csak olyankőolaj párlatoknál jöhetnek számításba, melyek majdnem teljesen normál paraffinekből állnak,, de a kémiailag különböző alkatrészeket tartalmazó, vagyis a normál paraffinek mellett elágazó szénláncu és ciklikus csoportokat magában foglaló szénhidrogénekéi: tartalmazó kőolajpárlaíokra nem alkalmiaziható, mert az ilyen alapanyagból készült termékeknek mosőhatáauk mér alig van. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a kémiailag különböző alkatrészeket tartalmazó kőolajpárlatokból is. nyerhető alkilaril-típusú mosószer abban az esetben, ha a kőolaj lepárlási művelete és a klórozás közé még karbamidos elválasztást is beiktatunk. Eli árasunk ebben az esetben az, hogy nem a 150—300 C° közötti párlatot klórozzuk közvetlenül, hanem azt először karbamiddal kezeljük és csak a karbamidos addukt bontása után kapott normál szénhidrogén elegyet vetjük alá a kiórozás műveletének, maid a további kémiai átalakításnak. Munkánk során megállapítottuk továbbá azt is, hogy a karbamidos. addukf képzést, az alkilaromás rész tisztítására irányuló alacsony nyomású vákuumdesztillálás helyett, is előnyösen felhasználhatjuk. Ebben az esetben ugyanis a Friedel—Krafts reakciónál kapott nyers alkilaromás elegyhez — mely a további feldolgozás^ szempontjából nem kívánatos alkánokat és. alkiikloridokat is tartalmaz, — metilalkohollal nedvesített, vagy más módon előkészített karbamídot adunk, akkor az alkán és alkilklorid elegy részek a karbamiddal adduktot képeznek és jól szűrhető kristályos csapadékot alkotnak, míg az alkilaromás. rész a szüredékben marad s éppen úgy alkalmas a további feldolgozásra, mintha vákuumdesztillációval különítettük volna el. Az elmondottak szerint tehát a karbamidcs addufct képzés, beiktatásával az: alkil-aril-szulfonát típusú mosószerek előállításánál jelentős előnyöket érünk el. Egyrészt ugyanis a karbamidos adduktképzés alkalmazásával az; eliárást a kémiailag különböző alkatrészieket, tartalmazó koalajpárlatokra is. kiterjesztettük, másrészt pedig a gyártásnál jelentkező vákuumdesztillálást a műszakilag egyszerűbb berendezéssel végrehajtható karbamidos adduktképzéssel — mint extrafcciós. művelettel — helyettesítettük. Ez utóbbi lépésnél történő alkalmazásnak előnye még az is, hogy hevítés nélkül végezhető el, mi-