143900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-oxietilaminok előállítására
Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.900. SZÁM 12. q. 32—34. OSZTÁLY — GO—491. ALAPSZÁM Eljárás /?• oxietilaminok előállítására A Magyar Állam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutódja. Feltalálók: Dr. Vargha László, dr. Toldy Lajos A bejelentés napja: 1955. november 17. A találmány értelmében a HO—Ctí~ CH — N—R—N—CH2—CH — OH I I Z Z I. képletű, az irodalomban nem ismeretes anyagokat ill. ezek sóit, ahol Z hidrogént vagy szénhidrogéngyököt pl. metil-, etil-, benzilgyököt, továbbá -CH., -CH2-OH gyököt, R pedig olyan cukoralkohol-részt jelent, melynek hidroxil-csoportjai részben vagy teljesen gyűrűs acetálkötésben vannak, s ahol az —N—CH2 —CH 2 —OH gyökök az R acetálozott cukoralkohol-rész két különböző szénatomjának hidroxil-csoportját — célszerűen a primer « és <x> hidroxilokat helyettesítik — akként állítjuk elő, hogy cukoralkoholos gyűrűk acetáljainak II képletű reakcióképes származékait A —R —A II. a III. képletű aminokkal reagáltatjuk. H—N—CH2 — CH2 — OH I Z III. A II. képletben, ,,R" gyűrűs acetállá alakított cukor alkohol-részt, melynek hidroxil csoportjai részben vagy teljesen gyűrűs acetálkötésben vannak, az ,,A'~k reakcióképes helyettesítőt pl. halogént vagy szulfoniloxi-csoportot, így benzolszulfoniloxi, p-toluolsz;ulfoniloxi, metanolszulfonilox vagy bármely mást szerves szulfoniloxi-csoportot jelentenek. Az „A" reakcióképes helyettesítők a R acetálozott cukoralkohol rész két különböző szénatomjának — célszerűen az a és m szénatomok — hidroxilcsoportját helyettesítik. A II. képletű anyagokban az acetálkötés igen különböző jellegű lehet, általában bármely aldehid vagy ketonnal képzett gyűrűs acétál felhasználható. Célszerű azonban a könnyen hozzáférhető benzilidén- vagy metilénszármazékokat alkalmazni. A II. képletű kiindulási anyagok közül megemlítjük az alábbi, az irodalomban ismert vegyületeket: l,6-ditozil-2,3,4,5-dimetilén-D-mannit, (Havorth és Wiggins, Soc. 1944, 58. Haskins & al. Am. Soc. 65, 67, 1943) l,6-ditozil-2,3,4,5-dimetilén-D-szorbit, (Haworth és Wiggins, Soc. 1944, 58.) l,6-ditozil-2,3,4,5-dibenziliden-D-imannit, (Haskims & al. Am. Soc. 65, 1419, 1943.) l,6-diklór-2,3,4,5-dimetilén-D-maranit, (Haworth és Wiggins, Soc. 1944, 58. Micheel, Ann. 496, 77, 1932). 1,6-dáklór-3,4-monoaeeto: n~D-ma[ninit, (Wiggins, Soc. 1946, 3-83). l,6-diklór-2,3,4,5-dimetilén-D-szorbit (Haworth és Wiggins, Soc. 1944, 58). l,6-dijód-2,3,4,5^dimetilén-D-mannit (Haskins & al. Am. Soc. 65, 67, 1943, Micheel. Aran. 496, 93, 1932). l,6-dijód-2,3,4,5-dibenzilidén-D-mannit (Haskins & al. Am. Soc. 65, 1419, 1943). A III. képletű anyagok közül — ahol Z jelentése ugyanaz, mint 1'képletben. — megemlítjük a 0-oxietilamint, di-(/J-oxietil-amint, ß-oxietil-etüammt és a /'-oxietil-benzil-amint. A II. és III. képletű anyagokat hígítószerek nélkül reagáltathatjuk célszerűen 60—240°-on való együttes melegítéssel, de alkalmazhatunk hígítószereket is. Az utóbbi módon járva el, esetenként autoklávban nyomás alatt dolgozunk. A II. és III. képletű anyagok reagáltatásával a I. képletű anyagok esetenként haloidsavakkal vagy szerves szulfonsavakkal képzett sóit kapjuk, melyekből a szabad diaminok az erre használatos ismert módszerekkel felszabadíthatók, s a szükséghez képest más sókká aíakíthatók. A I. képletű anyagokból az aeetálcsoportok szükség esetén — ismert módszerekkel — eltávolíthatók. A találmányt az alábbiakban szemléltetjük. 1. példa 4 g l,6-ditozil-2, 3, 4, 5-dimetilén-D-mannitot 10 g ^-oxietilaminnal elegyítünk és 8 órán át 150°-on melegítjük. Lehűlés után 40 ml vízben oldjuk s 5 g kristályvíz tartalmú báriumhidroxidot adunk hozzá. 15 perces vízfürdőn való melegítés után a vizet és a ^-oxietilamint vákuumba lepároljuk,
