143877. lajstromszámú szabadalom • Aprítóberendezés
Megjelent: 1958. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.877, SZÁM 50. c. OSZTÁLY — Sche-65. ALAPSZÁM Aprítóberendezés VEB Schwermaschinenbau Ernst Thälmann (vormals Krapp—Gruson) Magdeburg—Buckau, Magdeburgban (Német Demokratikus Köztársaság) Bejelentés napja: 1956. április 11 A találmány mindennemű darabos áruhoz, mint amilyen pl. a szén, só, stb. való olyan aprítóberendezésre vonatkozik, amelynél az aprítandó árut fekvő, forgó tárcsára központosán adagolják és a terelőlapátokkal ellátott tárcsa azt az árut a tárcsát körülvevő ütközőfalra repíti és ezáltal aprítja. A találmány célja az aprítóhatás és ezáltal e gépek teljesítményének növelése. E célból találmányunk értelmében, a repítőtárcsa alatt, célszerűen a repítőtárcsa kerületén túlnyúló ütőlapok vannak elhelyezve, amelyek az ütközőfalról leperdülő aprított árut ütés révén tovább aprítják és ismét az ütközőfalra repítik. Az árura gyakorolt többszörös repítő- és ütőhatások révén sokkal finomabb aprítás érhető el, mint az eddigi, csupán a centrifugális erő repítő hatásának kihasználásával dolgozó ismert aprítóberendezéseiknél. A találmányt részletesebben a rajz kapcsán ismertetjük, amely a találmány szerinti aprítóberendezés egy példaképpeni alakját tünteti fel vázlatosan metszetben. Az aprítóberendezés *—2— "terelőlapátokkal ellátott, fekvő, forgó repítőtárcsáját —1— jelöli. A —2— terelőlapátok a tárcsára a —3— tölcséren keresztül központosán adagolt árut a terelőlapátokat némi távolságban körülvevő —4-— ütközőfalra repítik. Az —1— repítőtárcsa alatt körben helyezkednek el a tárcsa peremén túlnyúló —5— ütőlapok. Ezek a —4— ütközőfalról lerepített anyagrészeknek ütköznek, azokat tovább aprítják és a szembenfekvő ütközőfalnak repítik. Az ott tovább aprítódott és a —4a— ütközőfalról lerepített anyagrészek a —6— ütőlapok hatókörébe jutnak. Ez utóbbiak az —5— ütőlapok alatt vannak körben elhelyezve és az ütközőfal felé előrenyúlnak. A körbenforgó —6— lapok tovább aprítják az anyagrészeket és az ütközőfal —4b— részének repítik, ahol tovább aprítódik, majd pedig a —7— térbe perdül le, ahonnan eltávolítható. A találmány szerinti gépnél tehát az aprítandó áru ismételten először ütköző-,, majd ezt követőleg ütőhatásnak van kitéve és így az áru igen nagyfokú finomsága érhető el. Ámbár a fentiekben a találmánynak csupán egyik példaképpeni kiviteli alakját írtuk le, erre nem korlátozzuk magunkat. így pl. az ütközőfal lefelé kúposán ki is bővíthető. Az ütközőfal egyes —4—, —4a— és —4b— lépcsői is kialakíthatóak kúposán és emellett az egyes lépcsőknek különböző hajlásszögük is lehet. Ezenfelül a leírtnál több sor ütőlapot is elhelyezhetünk egymás alatt. Az ütközőfal hatásának növelése céljából pedig azon ill. annak egyes lépcsőin sugárirányban —8— ütközőfalakat is elhelyezhetünk. A találmány tehát értelemszerűen sokféle változatban valósítható meg, amelyekre az igénypontok kiterjednek. Szabadalmi igénypontok: 1. Aprítóberendezés fekvő, terelőlapátokkal ellátott repítőtárcsával és ezt körülvevő ütkö.zőfállal, melynek jellemzője, hogy a- gépnek az (1) repítőtárcsán kívül körbenforgó, az ütközőfalról leperdült anyagrészeket tovább aprító és azokat ismét az ütközőfalnak repítő ütőlapjai is vannak. 2. Az 1. igénypont, szerinti aprítóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütközőíal belülről sugárirányú ütközőlapokat hordoz. 3. Az 1. igénypont szerinti aprítóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy több sor körbenforgó ütőlap van elrendezve. 4. Az 1. igénypont szerinti aprítóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütközőfal lefelé kúposán kibővül. 5. Az 1. igénypont szerinti aprítóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (4) ütközőfal lépcsősen (4a, 4b) van kiképezve és emellett minden egyes lépcső egy ütőlappal dolgozik együtt. . .. 6. Az 5. igénypont, szerinti aprítóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogv^ minden egyes lépcső gyűrűs fala lefelé kúposán bővül ki. 1 rajz •\ kiadásért felel: a Ktf7.sa7rlas.-lgi és .Jogi Könyvi'inrió ic.r.y 1939. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Gajcla László
