143861. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromotor fordulatszámának önműködő szabályozására

2 143.861 kezhet be, amikor a 9 kapcsolókar all érintkezőt is elhagyta. A kettős érintkező alkalmazása tehát a 6 kapcsolónak bizonyos határok közötti állva maradását biztosítja és ezzel a 6 kapcsolónak a 8 relé bizonyos határhelyzetében egyébként bekövetkező változó ki-bekapcsolását megakadályozza. A 8 működtető relé 9 kapcsolókarjának lefelé billenésekor az előbb leírthoz teljesen hasonló módon a 7 kapcsoló jön működéebe és a 2 főmotor folyadékindítójának ellenkező értelmű mozgása következik be. A 9 végálláskapcsoló a 7 kapcsoló mágnesének, a 10 végálláskapcsoló pedig a 6 kapcsoló mágnesének áramkörébe be van iktatva, a véghelyzet elérésekor tehát a folyadékindítónak a véghelyzeten túlforgatását megakadályozza. A 8 működtető relé vezérlése a következő módon történik: a szabályozandó főmotor 31 tachométerdinamót hajt, amely a 32 segédmotor révén állandó fordulatszámmal hajtott 33 generátorral szembe van kapcsolva. Ezek közös áramkörébe van bekapcsolva a 8 hárompólusú működtetői relé két szélső pólusára helyezett 34 és 35 tekercselés. Ez az áramkör még 37, 38 fémszálas izzólámpákat is tartalmazza, amelyek gyenge áramnál kis ellenállásúak, nagy kiegyenlítetlenség (erősáram) esetén azonban megnövekedett ellenállásuk folytán a relé érzékenységét lecsökkentik. A középső pólust a 36 tekercselés útján a 33 állandó feszültségű generátor gerjeszti. Ha a főmotor állandóan tartandó fordulatszámánál a 31 és 33 generátorok feszültségét egyenlőre szabályozzuk be, akkor a 34 és 35 tekercsek körében az áram zérus, a két szélső pólus mágnessége egyenlő erős, a 9 kapcsolókar középhelyzetben áll, a szervomotor és a folyadékindító helyben áll. Ha a fordulatszám a kellőnél kisebb, vagy nagyobb, akkor a 8 relé 9 karja fel vagy le elmozdul, a szervomotor és vele együtt a folyadékszabályozó a megfelelő értelemben forog és a fordulatszámot addig szabályozza, míg a 31 generátor feszültsége a 33 generátoréval újból egyenlő lesz, ami egyébként változatlan viszonyok között a főmotor eredeti fordulatszámánál fog bekövetkezni. A berendezés eddig ismertetett része még; nem eredményez tökéletes sebességszabályozást. Ha ugyanis bizonyos fordulatszámkülönbség esetén a szervomotor működésbe lép, ez a működés mindaddig tart, amíg a 8 relé kapcsolókarja a 11, ül. 21 belső kontaktust el nem hagyja. A szervomotor és indító azonban tehetetlenségük folytán a kívánt fordulatszám elérése pillanatában nem állnak meg. hanem azon túl lendülnek, aminek folytán a fordulatszámban lengések állnak elő. Ennek megakadályozására lengéscsillapító berendezést alkalmazunk. Ez a példakénti kivitelnél a folyadékindítóval összekapcsolt második, ún. kopírozó 39 folyadékindító, amely a 33 generátor kapcsairól leágaztatott áramkörben a működtető relé 40, 41 tekercseivel sorba van kapcsolva, amelyek a relét a 34, 35 tekercsekkel ellenkező értelemben gerjesztik és ezzel a túlszabályozást megakadályozzák. A főmotor kézi indítására a 40 nyomógomb, kézi megállítására a 41 nyomógomb szolgál, amelyek útján a 42 túláramrelé és a működtető relé rajz szerinti üzemen kívüli állásában a 7, ül. 6 indítókapcsolóval a szervomotor a megfelelő értelemben működtethető. ' Túláram esetén a 42 túláramrelé átkapcsol és a 6 kapcsoló útján a főmotort a 8 relétől, vagyis a fordulatszámtól függetlenül üzemen kívül helyezi. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés elektromotor fordulatszámának önműködő szabályozására, amelyet a főmotor fordulatszámszabályozójával összekapcsolt villamos szervomotor és a szervomotor forgásértelemváltoztató elektromágneses átkapcsolóját működtető, a főmotor fordulatszámának a kellő értéktől való eltérésétől függő vezérlő feszültségre kapcsolt (8) relé jellemez. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyet az jellemez, hogy a vezérlő feszültség létesítése végett a működtető relé tekercse egymással szembekapcsolt két áramforrással van sorba kapcsolva, amely áramforrások egyike a főmotorral hajtott tachometer dinamó, a másik pedig egy beszabályozható állandó feszültségű áramforrás, pl. beszabályozható feszültségű generátor. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve olyan hárompólusú működtető relével, amelynek középső pólusa állandó feszültségre kapcsolt gerjesztő tekercseléssel, egymás között egyező polaritású két másik pólusa a főmotor fordulatszámától függő feszültségre kapcsolt vezérlő tekercseléssel van ellátva, az utóbbi két pólus együttes hatása alatt álló fegyverzetével együttműködő érintkezői pedig a szervomotort egyik, ül. másik irányú forgásra átkapcsoló áramkörhöz vannak kapcsolva. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a működtető relének a középhelyzet mindkét oldalán két-két érintkezője van, amelyek közül a működési sorrendben második érintkező a szervomotort a kívánt értelemben működtető kapcsoló mágneséhez menő áramutat zár, az első pedig ugyanehhez a vezetékhez olyan párhuzamos áramutat készít elő, amelybe az említett kapcsolóval együtt elmozduló munkaérintkező is be van iktatva. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szervomotort egyik értelemben működtető kapcsolómágnes áramköre a működtető relé megfelelő érintkezőin kívül még egy további, a szervomotort a másik értelemben működtető kapcsoló zárt helyzetében megszakított érintkezőt és még egy, a főmotor fordulatszabályozójával működtetett végálláskapcsolót tartalmaz. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve olyan túláramrelével, amelynek érintkezője a szervomotort a főmotor-fordulatszám csökkentése értelmében működtető kapcsoló elektromágnesének áramkörébe van beiktatva. 7. A 3—6. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyet a működtető relé két másik pólusán elrendezett egy-egy további vezérlő tekercselés és ennek áramkörébe bekapcsolt, a folyadékindítóval együtt működtetett változtatható ellenállás jellemez. 8>Relé, azzal jellemezve, hogy középső mágnes pólusa gerjesztő tekercseléssel, két szélső mágnes-