143861. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromotor fordulatszámának önműködő szabályozására

Megjelent: 1957. november hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.861. SZÁM 21. c. 58—62. OSZTÁLY — KO-610. ALAPSZÁM Berendezés elektromotor fordulatszámának önműködő szabályozására A Magyar Állam, mint a feltaláló Kocsis László gépészmérnök, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1953. február 5. Indukciós motorok fordulatszámának szabályozásánál a rotorkörbe kapcsolt ellenállással való legegyszerűbb szabályozási módtól gyakran eltekintenek, részben a rotorellenállásban meleggé alakuló, energia okozta hatásfokcsökkenés miatt, részben pedig azért, mert az így szabályozott motor fordulatszáma a terheléssel elég nagy mértékben változik. A találmány olyan berendezés, amely, ha nem is eredményez veszteségmentes szabályozást, mégis széles terhelési határok között aránylag egyszerű eszközökkel a fordulatszámnak igen pontosan egy bizonyos könnyen beállítható értéken tartását, vagy bizonyos program szerinti szabályozását teszi lehetővé. A találmány szerint maga a fordulatszámszabályozás ismert eszközzel, pl. a rotorkörbe kapcsolt folyadékellenállással történik, amelyet szervomotorként elektromotor forgat el a szükséges fordulatszám növelésnek vagy fordulatszám csökkentésnek megfelelő irányban. E célból a szervomotornak — pl. indukciós szervomotornál két fázis felcserélése útján működő — reverzáló kapcsolója van, amelyei a szabályozandó főmotor fordulatszámának a kellő értéktől való eltérésétől függő vezérlő feszültségre kapcsolt relé működtet. A találmány szerint továbbá ezt a vezérlő feszültséget úgy állítjuk elő, hogy két áramforrást kapcsolunk egymással szembe, amely áramforrások egyike a főmotorral hajtott tachometerdinamó, a másik pedig egy beszabályozható feszültségű állandó áramforrás, pl. beszabályozható feszültségű generátor. A találmány szerint a működtető relé pl. hárompólusú relé. E relé középső pólusán az állandó feszültségre kapcsolt gerjesztő tekercs van, amely a másik két pólust azonos értelemben mágnesezi; a másik két póluson pedig a vezérlőfeszültségre kapcsolt, az egyik pólust erősítő, a másikat pedig gyengítő vezérlő tekercselés van. E két pólus egy emelőkar egy-egy végére hat, amely emelőkarral működhetett érintkezők a szervomotor reverzáló átkapcsolóját vezérlik. Hogy a reverzáló kapcsolónak az átkapcsolás határhelyzetében különben bekövetkező ismételt átkapcsolását megakadályozzuk, a találmány szerint a működtető relénél egyik, ill. másik irányú kapcsolásra nem egy-egy, hanem két-két érintkezőt alkalmazunk, később részletesebben ismertetendő kapcsolásban. Mindezeken kívül a találmány szerint a túlterhelés megakadályozása céljából még egy túláramrelét is használhatunk, amely túláram esetén a szervomotort a főmotor megállítását eredményező értelmű forgásba hozza. A találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakját a rajzmelléklet tünteti fel. A szabályozandó 1 főmotor háromfázisú indukciós motor, amelynek állórésze az RST hálózathoz, forgórésze pedig csúszógyűrűkön át a 2 folyadékellenállásos indítóhoz csatlakozik. A szabályozás a folyadékindító fémelektródáinak tengelyük körüli elfordításával történik, amit a 4 tengely útján az 5 szervomotor végez. A folyadékindító mozgó része két végáiláskapcsolót működtet; rövidrezárt állásban 9, megszakító állásban 10 kapcsoló meg van szakítva; közbeeső állásokban mindkettő zárva van. A szervomotor példaképpen háromfázisú indukciós motor, amelynek a szabályozás értelme (gyorsítás, lassítás) szerint szükséges forgásirányban való működtetése végett 6 és 7 kapcsolója van, amelyeket a.8 hárompólusú működtető relé vezérel. A működtető relé 9 kapcsolókarja felfelé billenéskor először a 11 érintkezőt érinti és ezen át a 6 kapcsoló 12 érintkezőjét a 30 hálózati transzformátor jobboldali kapcsához csatlakoztatja. A kapcsolókar további emelkedése során vagy a kar, vagy az érintkező rugalmasan deformálódik és érintkezés jön létre a kar és a 13 érintkező között, aminek folytán áramkör záródik a 30 transzformátor jobboldali pólusától a 13, 14 érintkezőkön, a 6 kapcsoló működtető mágnesén, a 7 kapcsoló 25 hídján, a 9 és/vagy 10 végállaskapcsolókön át a 30 transzformátor baloldali pólusához; ennek folytán a 6 kapcsoló működésbe jön, önmagának 12 és 14 érintkezőit összeköti, és az 5 szervomotor a 2 főmotor folyadékindítóját mozgásba hozza. Amikor ennek folytán a főmotor kívánt fordulatszáma beállt és ennek következtében a 8 relé kapcsolókarja visszafelé mozogva a 13 érintkezőt elhagyja, a 6 kapcsoló nem kapcsol ki, mert mágnese a 14, 12 és 11- áramkörön át áramot kap; a 6 kapcsoló kikapcsolása csak akkor követ-