143860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás delta-3,4-tiazolinok előállítására

2 143.860 4. példa 72 g butiraldehid és 118 g 2-merkaptopentan­-3-on keverékébe ammóniákot vezetünk. A re­akció lefolyása és a feldolgozás az 1. példával azonos menetű. 137 g 2-n-propil-4-etil-5-metil­-^-3,4-tiazolint kapunk, Fp.s = 85—86 C°. Ter­melés: az elméleti 80%-a. 5. példa 104 g l-merkaptobután-2-on és 72 g metil­etüketon elegyébe ammóniákot vezetünk. Az 1. példa szerint járunk el. 133 g 2-metil-2,4-dietil­-/1-3,4-tiazolint kapunk. Fp.e = 57—60 C°. Ter­melés: az elmélet 70%-a. 6. példa 130 g acetecetsavetilészter és 118 g 2-merka­topentán-3-on elegyébe ammóniákot vezetünk. Az elegy felmelegszik és abból lassan víz válik ki. A reakció befejeztével a terméket éterben felvesszük, az éteres kivonatot mossuk és szá­rítjuk. Az éter elpárologtatása után a maradé­kot vákuumban, kolonnán át lepároljuk. Két frakcióhoz jutunk éspedig: a) aminokrotonsavetilészterhez Fp.4,5 — 80 C° és b) tiazolinilecetészterhez Fp.4,5 = 116 C°. A termelés 120 g tiazolinilecetészter, ami az elméleti 55%-ának felel meg. 7. példa 104 g 2-merkaptobután-3-on, 72 g butanon, 1,5 liter 10%-os ecetsav és 75 cm3 tömény. 25%-os ammóniumhidroxid elegyét szobahő­mérsékleten 6 óra hosszat erélyesen kavarjuk, tízután éterrel kivonatoljuk, az éteres kivona­tot híg nátronlúggal mossuk, hogy az át nem alakult merkaptobutanont eltávolítsuk. Az éter lepárlása után a maradékot szakaszos lepárlás­nak vetjük alá. Változatlan merkap toké ton (63 g) és csekély mennyiségű 2,3,5,6 ,-tetrametil­-2,5-endoxi-l,4-ditian mellett 31 g 2,4,5,-tri­metil-2-etil-zf-3,4tiazolint kapunk, tehát a ter­melés a teljes bevetett mennyiségre vonatkoz­tatva 50%-8. példa 76 g merkaptoacetaldehid (dimér alakjában) és 114 g di-n-propilketon elegyébe kb. 15 C°-on ammóniákgázt vezetünk. A reakció lefolyása és a feldolgozás az 1. példa szerint történik. 130 g 2,2-di-n-pT~opil-/1-3,4-tiazolint kapunk, Fp.i = 57—60 C°. Termelés: az elméleti 75%-a. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás zf-3,4-tiazolinok előállítására, mely­re jellemző, hogy alfa-merkaptoaldehid vagy alfa-mierkaptoketon és valamely ketocsoportot tartalmazó vegyület ekvimoláris elegyére szo­bahőmérsékleten ammóniákot hagyunk behatni. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, melyre jellemző, hogy ammóniák helyett ammóniumsókat használunk, vizes ol­datban vagy valamely más alkalmas oldószer­ben vagy oldószerelegyben. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1929. Terv Nyomda. 1957. — Felelős vezető- Gajcla László

Next

/
Thumbnails
Contents