143845. lajstromszámú szabadalom • Elektrolumineszcens világító test és eljárás annak előállítására

2 143.845 töltőanyagokat, amelyek dielektromos állandója legalább 20, dielektromos vesztesége pedig legfeljebb 0,2, amint azt az ,,Elektrolumineszcens fényforrás és eljárás annak előállítására" c. (EE—298 a. sz.), jelen bejelentésünkkel egyidejűleg benyújtott találmányban leírtuk. Ha tehát találmányunk értelmében kötőanyagként egy keverék kötőanyagot alkalmazunk és annak polimerizációs műgyanta komponense közepes dielektromos állandójú, viszont jó átütési szilárdságú, másik komponense pedig a fényport nedvesíti, úgy olyan kötőanyagot kapunk, amely mentes mindazoktól a hátrányoktól, amelyeket az eddig ismert kötőanyagokkal kapcsolatban leírtunk. Ha pedig1

e kötőanyaghoz a fényporon kívül olyan szer-, vétlen töltőanyagot is adagolunk, amelyet a már említett ikerbejelentésünkben leírtunk, úgy igen jó hatásfokú, könnyen gyártható, gazdaságosan működő elektrolumineszcens cellákat készíthetünk. Találmányunkat részletesebben a mellékelt ábra és példák kapcsán ismertetjük. Az ábrán (1) és (2) jelöli a két elektróda alapját képező szigetelőanyagot, amely lehet pl. üveg vagy valamilyen műanyag. Ezen szigetelőanyagok közül legalábbis az egyiknek átlátszónak vagy áttetszőnek kell lennie. A szigetelőanyagokat önmagában ismert módon a (3) és (4) rétegek teszik vezetővé. Ezen rétegek legalább egyike olyan, hogy a'fényt nagyrészt átengedi. Az ilyen réteg természetesen azon a szigetelőlapon van, amely maga is átlátszó vagy áttetsző. Vezetőrétegként ismert módon pl. amorf ón-, vagy kadmiumoxidot használhatunk. Természetesen helyettesíthetők az (1) és-(2) szigetelők a rajtuk levő (3) és (4) vezetőrétegekkel együtt olyan átlátszó, vagy áttetsző anyaggal, amely maga is vezető, az egyik lap pedig lehet ugyancsak ismert módon nem átlátszó vezető lap, pl. fémlap is, mint ahogy ez elektrolumineszcens cellákkal kapcsolatban ismert. A két elektródát a célszerűen szigetelőanyagból készült (7) keret foghatja össze, az árambevezetésről pedig az (5) és (6) árambevezetők gondoskodnak ugyancsak ismert módon. (8) jelöli a világítóréteget, amelyet találmányunk értelmében úgy készítünk el, hogy az elektrolumineszcens anyag és az esetleges töltőanyag mellett olyan kötőanyagot tartalmaz, amely két komponensből áll, amelyek közül az egyik cellulózszármazék és/vagy kondenzációs, a fényport nedvesítő műgyanta, a másik pedig nagy átütési szilárdságú polimerizációs műgyanta. A (8) világítóréteg tehát pl. cinkszulfid típusú elektrolumineszcens anyagból, pl. kollódium és polistirol keveréke alkotta kötőanyagból, esetleg továbbá pl. báriumtitanát töltőanyagból állhat, aholis mindezen anyagok bensőséges keveréke alkotja a rétegei. A találmányunk szerinti világítótest előállítása úgy történhet, hogy a megfelelő szemcsenagyságú "elektrolumineszcens anyagot, amelyet esetleg szervetlen töltőanyaggal is elkevertünk, a szükség szerint lágyítókkal ellátott kötőanyagkeverékkel elkeverjük, ül. abból oldószer segítségével szuszpenziót készítünk, amelyet célszerűen szórással, vagy egyéb ismert módon a két vezetőréteg közé felviszünk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A találmány megvalósítását az alábbi példák illusztrálják, amelyek azonban semilyen tekintetben korlátozást nem jelentenek. 1. Példa. Összemérünk 200 g fényport. 100 g nitrocellulózt. 100 g polistirolt. Ebből 10 liter amilacetát-butilacetát 1 :1 arányú keverékével, amelyhez 185 cm3

dibutilftálát lágyítót adagoltunk, összerázással szuszpenziót készítünk és ezt pl. szórópisztolyból, vagy egyéb ismert módon az egyik átlátszó vezmtőelektródára egyenletes, pl. 45 mikron vékony rétegben felvisszük. Ezután az oldószert elpárologtatjuk, majd e rétegben levő polistirolt 2—4 órán át 60—90 C°-on polimerizáltatjuk. Ezután rátesszük a másik elektródát. Ez történhet akár egy már kész, vezetőréteggel ellátott elektróda ráhelyezésével, történhet azonban úgy is, hogy pl. rápárologtatással vezetővé, tesszük a világítóréteg felületét és ezután helyezzük rá a szigetelőlapot. Történhet azonban ez más ismert megoldások szerint is. 2. Példa. A réteg elkészítéséhez egy, az 1. példa szerinti keveréket alkalmazunk, azzal a különbséggel, hogy a fényporhoz előzetesen 155 g báriumtitanátot keverünk és így a következő keveréket szuszpendáltatjuk az oldószerben, majd készítünk belőle réteget: 355 g fénypor 4- báriumtitanát, 150 g kollódium, 100 g polistirol. 3. Példa. Az 1. vagy 2. példa szerinti keverékben polistirol helyett azonos mennyiségű poliésztert használunk. 4. Példa. Összemérünk 200 g fényport, 120 g cellulózacetát-buritátot, 80 g poliésztert. Ebből 10 liter amilacetát-butilacetát 1 : 1 arányú keverékével, amelyhez 50 cm3

trikrezilfoszfát lágyítót adagoltunk, összerázással szuszpenziót készítünk és azt az 1. példa szerint használjuk fel rétegkészítésre. 5. Példa. Összemérünk 400 g fényport + titánoxidot (1:1 arányú keverék), 250 g melamin-formaldehid gyantát, 120 g polistirolt. Ebből 10 liter acetonnal összerázással szuszpenziót készítünk és azt az 1. példa szerint használjuk fel rétegkészítésre. 6. Példa. A réteg elkészítéséhez az 5. példa szerinti keveréket alkalmazzuk, azzal a különbséggel, hogy a gyantát felerészben kollódiummal helyettesítjük. Természetesen a fenti példákban leírt kivitelektől eltérő kivitelek is lehetségesek, használhatunk másfajta, oldószert, vagy önmagában ismert lágyítószert, kollódium helyett használhatunk pl. cellulózésztereket vagy pl. karbamid; vagy fenolplaszt műgyantákat, vagy pl. novolakkot, ül. ezek keverékeit is. Polimerizációs műgyantaként a leírtakon kívül pl. polietilén, polivinüklorid, vagy szilikongyantákat stb. is használhatunk, sőt használhatunk gyantakeveréket is. Fényporként használhatunk pl. ZnS típusú, vagy más ismert elektrolumineszcens anya-