143838. lajstromszámú szabadalom • Bevéső ajtózár

2 143.838 ködtethető részét mutatják. Részei az —1— előlap, a —2— alaplemez, a —3—•• fedőlemez, a jobbos vagy balos oldalra fordítható —4— tolóka (kilincsnyelv) a vele. összeszegecselt —5— tolókaszárral és a —6— visszahúzócsavarral. A lemezekből sajtolt és összeszegecselt —7— dió —7a— büttyke közvetlenül támaszkodik a —6— visszahúzócsavarnak. A —8— tekercsrugó —8a— végén az alaplemezből felhajlitott —2a— nyúlványnak támaszkodik, —8b— végén pedig a —7b— diónyúlványnak. A —4>—- tolókát állandóan kifelé nyomja még a —9— tolókarugö. A —4— tolóka vezetését az —1— előlapban kimunkált —la— nyílás és —10— vezetőcsap végzik. Az —1— előlaphoz a —2— alaplemez, ill. kilincsház a —11— előlaplemezzel van erősítve. A -—3— fedőlemez az egész szerkezetet úgy takarja, hogy a —3— fedőlemez —-3a— vége a —11— előlaplemez alá van bujtatva, a —7— dió felöli részén pedig —12— csavarral van a —2— alaplemezzel összeerősííve. A zár mint ilyen önálló egység, felszerelhető olyan ajtókra, ahol nem szükséges az ajtót kulccsal lezárni, hanem tolózárat, csappantyút stb. alkalmaznak eddig. A 4., 5. és 6. ábrák a zár alsó részét ábrázolják, mely a találmány szerinti kivitelben beeresztő (bevéső) reteszzárként alkalmazható, vagyis mint biztonsági zár, bármely ajtóra felszerelhető a —20— hengerzáras biztonsági betétekkel együtt. Ennek részei a —21— előlap, a —22— alaplemez, a —23— fedőlemez, —24— zártolóka. Ehhez csuklósan csatlakozik a ---25— retesznyúlvány, mely a •—26— csap révén van a —24— tolókához erősítve úgy, hogy az a —26— csap körül ívben elmozdulhat és azt a —27— tekercsrugó —25a— orránál fogva feszíti és hosszabb karjának —25b— bemélyítéseit állandóan a —20— zárbetét —20a— csapjaira szorítja. A be- és kizárás úgy történik, hogy a kulccsal forgatható —20— biztonsági zárbetét ill. cilinderzár hengerének —20a— csapjai, melyek a —25— retesznyúlvány —25b-— bemélyedéseivel kapcsolódnak, a cilinderzár elforgatásával a —26— összekötő csap révén a —24— tolókát' tetszésszerint kifelé vagy befelé mozgatják. \ A —20— cilinderzár fülek révén kapcsolható öszsze a reteszzárral oly módon, hogy Q füleket annak —22— alap- és —23— fedőlemezén kialakított mélyedésbe illesztjük és azután elforgatjuk, miáltal a fülek bajonettzárszerűen kapcsolódnak a —22— alap-, ill. a —23— fedőlemezzel. Eközben a —22a— rugóval terhelt —23a— csapok révén mindkét oldalon becsappannak a cilinderzáron kialakított mélyedésekbe és az alap-, illetve fedőlemezbe rögzítik azokat (7a. ábra). Fentiek szerint különállóan rendelkezünk egy csak kilinccsel működtethető zárral és egy biztonsági bevéső reteszzárral, melyek a célnak megfelelően egymástól független zárszerkezeti egységek és az egyes ajtókra külön-külön és együttesen is felszerelhetők. Szükség van azonban olyan zárakra is, amikor a zárat kilinccsel és kulccsal is kell tudni működtetni. Ebben az esetben mindkét zár felszerelhető, mint összetartozó és együttműködő egység, mégpedig úgy, hogy azokat előlapjukkal a már említett —28— fecskefarkú kiképzéseiknél fogva összeillesztjük. Az Ilyen módon való együttes felszerelés minden olyan ajtóra alkalmazható, ahol nem kívánjuk a felső kilincséé tolókát kulccsal is működtetni. Ilyen kívánalom rendszerint kevés van és csak bejárati ajtóknál fordul elő. A két zárrész együttes anyagszükséglete kevesebb, mint a használatos egyéb ilyen kettős záraké, előállítási költsége is alacsonyabb az alkatrészek konstrukciójában rejlő egyszerűségénél fogva és emellett eleget tesznek a leírásban említett kívánalmaknak, illetve megszüntetik a felsorolt hiányosságokat. Egyes ajtóknál, főképpen az úgynevezett bejárati ajtóknál fellép olyan igény, hogy az ajtó külső felén kilincs helyett gomb van és a felső, ún. kilincstolókát is a kulccsal kell kívülről nyitni. A 7—-8—9. ábrák az összekapcsolt záregységeket és azok együttes működtetésének megoldását, valamint azt a külön tartozékot mutatják be, mely lehetővé teszi a találmány szerinti zárak együttműködtetését. A két záregység előlapjai a —30—• összekötőlap révén összecsavarozhatok a —31— csavarokkal. A —30— összekötőlapra a —32—• felerősítőlemezzel burkoltan a négyszögletes —33—• tolórúd van hosszirányában elcsúsztatható módon szerelve. Ez a külön tartozékként szereplő —33— tolórúd lehetővé teszi a felső —4— (kilincs) tolókának kulccsal való kinyitását a 7. ábrán látható elrendezés szerint. Kiindulva abból, hogy az alsó —24— zárnyelvet már visszahúztuk a kulccsal a zárszekrénybe, a kulcs, ill. a henger továbbforgatásával —20a— hengercsap nekiütközik a —34— himbának és annak révén a —-35— és —-36— forgástengelyek közvetítésével a —37— kart felemeli és az maga előtt tolja a —38— rúdcsonkoc, mely ez esetben az alsó zártokból kiemelkedik. E —38— rúdcsonk tovább tolja a —33— tolórudat, mely a felső •—4— kilincs tolókar ferde —4a— felületébe ütközve, a —4— kilincstolókát a zárba való becsúszásra vagyis nyitásra kényszeríti. Ily módon kulccsal nyitható a felső —4— kilincstolóka, ill. kilíncsnyelv is. A találmány további előnye, hogyha mindkét zárszerkezeti részt is alkalmazzuk; akkor is sokkal kisebb üregeket kell bevésni az ajtólapokba, mint az eddigi kéttolókás záraknál és ily módon az ajtók kevésbé vannak meggyengítve. Szabadalmi igénypontok: 1. Bevéső ajtózár, melyre jellemző, hogy a kilinccsel működtethető tolókás, ún. kilincsnyelves zárszerkezet és a kulccsal működtethető reteszelőtolókás zárrész különálló egységet képező zárszerkezetekként vannak kialakítva, amelyek egymástól különállóan, de egymással működésileg összekapcsoltán is beépíthetők az ajtókba. 2. Az 1. igénypont szerinti bevéső ajtózár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a különálló zárszerkezeti részek előlapjaik révén egymással összekapcsolhatók. 3. A 2. igénypont szerinti bevéső ajtózár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy előlapjaik összekapcsolására összekötőlemez van alkalmazva. 4. Az 1. vagy rákövetkező igénypontok szerinti bevéső ajtózár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a reteszelőtolókás zárszerkezetnek a kilincsnyelv