143804. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés a beszélőforgalom fenntartására zavarok esetén
Megjelent: 1957. november hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.804. SZÁM 21. a4 . 46-60. OSZTÁLY — WE—115. ALAPSZÁM Áramköri elrendezés a besxélőforgalom fenntartására savarok esetén VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik Berlin—Treptow, (Német Demokratikus Köztársaság) Bejelentés napja: 1955. szeptember 26. A találmány áramköri elrendezés a beszélőforgalomnak zavarok esetén való fenntartására, vivőfrekvenciás távbeszéléssel működtetett nagyfeszültségű vezetékeknek a nem zavart, vonalszakaszokra bomlott részlegbeszélőkörzetei számára, a továbbiakban VET (Villamos Erőmű Távbeszélés). Ismeretes, hogy az energiaellátás terén a nagyfeszültségű vezetékeket felhasználják arra, hogy az egyes szolgálati helyek, erőművek, transzformátorállomások stb. között vivőfrekvenciás összeköttetést létesítsenek. A nagyfeszültségű vezetékek által egymással öszszekötött VET-állomásokat, amelyek közvetlenül egymással beszélőforgalomba léphetnek, VET-vonalaknak, ill. beszélőkörzeteknek nevezik. Egy vonal elvileg két végállomásból áll és egy vagy több közbenső erősítő rákapcsolása által több vonalszakaszra bővíthető. Minden állomáshoz ugyanazok az eszközök vannak besorolva, amitől a közbenső erősítők csak egy kiegészítés révén különböznek. Mindegyik VET-állomáshoz, mint végállomáshoz, vagy közbenső erősítőhöz egyes távbeszélőkészülékek közvetlenül vagy közvetítő állomás útján kapcsolhatók. Minden előfizető, előzetes számválasztás után. távbeszélőkapcsolatba léphet a vonal más állomásainak előfizetőivel és ezenfelül az energiaellátás teljes, az üzemhez tartozó hálózatában minden előfizetővel. Egy VET-vonalon egy bizonyos időpontban csak egy beszélgetés folytatható. A hallgató leemelésével — közvetítő berendezéseknél a VET-eszközhöz való átkapcsolással — a vonal összes állomásai foglaltakká és vonalválasztásra előkészítettek lesznek. A hívó állomásról kibocsátott hangfrekvenciás választóimpulzusok a vonal összes többi állomásain vonalválasztókajt vezérelnek, amelyek a választott hívószámnak megfelelően a kívánt előfizetőre beállnak. Alábbiakban az 1. és 2. ábrák alapján egy VET-vonalnak működését magyarázzuk meg, amennyiben ez a találmány megértéséhez szükséges. Az 1. ábra vázlatosan bemutat egy VET-vonalat az A és B végállomásokkal és a ZVI, ZVII, ZVIII közbenső erősítőkkel. A 2. ábra jelfogókapcsolást mutat be egy állomáson. A vonal nyugalmi helyzetében (beszédmentes helyzetében) mindkét A és B végállomás mindenkor különböző frekvenciájú szinthangokat sugároz ki, pl. B végállomásról 935 Hz-et és A végállomásról 1275 Hz-et, amelyeket a ZV közbenső erősítőkben vesznek, szabályos vételszíntre emelnek és továbbadnak. A színthangok feladata abban áll, hogy a nagyfeszültségű vezetékekben időjárási behatások és kapcsolási folyamatok által fellépő csillapítás-ingadozásokat jelezzék és kiegyenlítést hozzanak létre. A színtingadozások kiértékelése minden vonalszakasz és minden irány részére belsőleg történik az úgynevezett jelvevőben, amely a mindenkori vevőkimenethez (NF-erősítő) parallel van kapcsolva. A jelvevőben a vételszínt egy csőkapcsoláson és egy, a megfelelő frekvenciára, pl. 935 vagy 1275 Hz-re behangolt szűrőn át, egy Grl .. Gr4 egyenirányítóelrendezéshez jut. Az egyenirányítóit vételfeszültség ezentúl két érzékeny P és Ps távírójelfogón fekszik, amelyek feszültségszíntíngadozásoknál érintkezőiket átállítják. Mindkét jelfogó egymástól különféle érzékenységük által különbözik. Az úgynevezett P-jelfogó egy középáílás-jelfogó és már ± 0,1 N színtingadozásra reagál. Ennek a jelfogónak egy különleges P 12/13 tekercse egy belső áramkörben úgy van ellengerjesztve, hogy a horony 1,2 N vevőszíntnél semleges helyzetet vesz fel. Ha azonban a vevőszínt 0,1 N-nél többel változik, akkor vagy az egyenirányító elrendezésen fekvő P 1/5 tekercs, vagy a P 12/13 ellenirányú tekercs van túlsúlyban. A jelfogó horgonya átáll a bontó-, ill. jelzésoldalra. Ezáltal gerjesztve lesznek a PH (színt túl magas) ill. a PT (színt túl alacsony) segédjelfogók, amelyek phll, phI2, phIIIl, phIII2, ül. ptll, ptI2, ptllll, ptII12 érintkezőikkel egy M motort megfelelő forgási irányban vezérelnek. Egy, a motorral kapcsolt, nem ábrázolt tandempotenciométer a vevőszíntet az NF-kimenetnél normálértékre (+1,2 N) szabályozza. A színtugrás-jelfogó Ps 1/5 tekercsét
