143803. lajstromszámú szabadalom • Sarkított mágnesrendszer különösen vasúti jelző- és biztosítóberendezések reléihez

Megjelent: 1957. november hó 30-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143,803. SZÁM 21, a1

.

20—23. OSZTÁLY — WE—149. ALAPSZÁM Sarkított mágnesrendszer különösen vasúti jelző- és biztosító berendezések reléihez VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik Berlin, Berlin—Treptow Feltaláló: Wantosch József mérnök, Berlin A bejelentés napja: 1956. augusztus 24. A találmány tárgya sarkított mágnesrendszer relék számára és célja a relék kapcsolási teljesítményének és érzékenységének fokozása. Ismeretes dolog ilyen rendszereket pl. sarkított távíró- és kapcsolórelék számára, oly módon kivitelezni, hogy a kétkarú armatúra csak egyik oldalon leng a váltakozó fluxusban, a mágnes másik oldala pedig az állandó fluxusban helyezkedik el. Ennek következtében ezleknek a rendszereknek csak egyetlen munkalégrése van. legfeljebb két váltakozó érintkezővel, amelyeket egyébként nem lehet a kapcsolás szempontjából egyenértékűen kialakítani. Azt a légrést, amelyen át csak az állandó fluxus visszavezetése halad keresztül — „holt" — légrésnek szokás nevezni és ennek különösen a működési érzékenységre van káros hatása. A találmány feladata és célja olyan elrendezést létesíteni sarkított relé-mágnesrendszerekhez, váltakozó és állandó fluxussal, valamint többrészes érintkező megoldással, mely a fenti hátrányokat kiküszöböli és azonkívül hozzájárul a teljesítmény és az érzékenység fokozásához. A találmány a feladatot úgy oldja meg, hogy két egymással párhuzamosan elrendezett váltakozó mágneses tér fejti ki hatását egy-egy munkalégrésre, mely légrésen belül egy kétkarú, súlyponti tengelyében ágyazott armatúra leng és az állandó mágnesnek mind az északi, mind pedig a déli sarkáról kiinduló mágneses fluxusa áthalad az armatúrán és mindkét munkalégrésen. A találmány tárgyának előnyei a technika jelenlegi állásával szemben különösen abban állanak, hogy a kétkarú armatúrát két munkalégrésen belül elhelyezve elkerüljük a „holt munkalégrés" keletkezését és ezzel a működési érzékenységet jelentősen fokozzuk. Az érzékenység a találmány tárgyának egy további megoldásával még azáltal is fokozható. hogy az állandó fluxus létrehozatalára egy különösen erős állandó mágnest használunk. A találmány szerinti elrendezés továbbá azt is lehetővé teszi, hogy az armatúra az érintkezőkkel együtt egyszerűen a súlyponti tengelyben ágyazható, aminek további előnye, hogy az érintkezők rendszere lökésszerű (dinamikus) megrázkódtatásokkal szemben érzéketlenné válik, különösen azért, mert ilyen esetekben a balra, illetve jobbra forgató nyomatékok egymást kölcsönösen megsemmisítik. Végül az armatúratengely az ismertnél nagyobb számú érintkezővel szerelhető fel, amelyek kapcsolási tulajdonságuk tekintetében is egyenértékűekre alakíthatók ki. Ez különösen akkor nagyon előnyös, amikor a találmány szerinti mágnes rendszert vasúti biztosító berendezésekhez használt reléknél alkalmazzuk, ahol azzal az**ismert követelménnyel állunk szemben, hogy egyetlen kapcsolással nagyszámú érintkezőösszeköttetéseket kell létrehozni. Emellett azonban egyidejűleg biztosítani kell, hogy két érintkező összeolvadása (összehegedése) esetében az összes többi érintkezők az összeolvadt érintkezőknek megfelelő helyzetben maradjanak rögzítve. A találmány működési módját és szerkezeti megoldását az alábbiakban egy kiviteli példa vázlatos rajza alapján magyarázzuk meg közelebbről. 1 a két egymással párhuzamosan elrendezett felül nyitott lágyvasmagot jelöli, melyeken a 2 tekercsek Vannak. A tekercsek felett, de a légrés alatt a lágyvasmagtól nem mágnesezhető 6 anyaggal elszigetelve, egy vagy több állandó 3 mágnes van elhelyezve. ,Az állandó mágnes, vagy mágnesek mindkét pólusukon egy-egy lágyvasból készült 4 hidat hordanak, mely utóbbiakon viszont két 5 szórócsap van. Minden két ilyen szórócsap segítségével az állandó mágnesek fluxusát a két váltakozó fluxusrendszer két pólusára vezetjük. Ez úgy történik, hogy az állandó fluxus szórócsapjai, melyeknek a lágy vas-