143797. lajstromszámú szabadalom • Berendezés műveleteknek vagy állapotnak vezeték használatához kötött, központi ellenőrzésére, főleg vasútbiztosításhoz

Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.797. SZÁM 20. 1. 27. OSZTÁLY — We—123. ALAPSZÁM . Berendezés müveleteknek vagy állapotnak vezeték használatához kötött, központi ellenőrzésére, főleg vasútbiztosításhoz VEB Werk für Signal- und Sicherungstechnik Berlin, Berlin-Treptow (NDK) A bejelentés napja: 1956. január 5. A találmány műveletek vagy állapot ellenőrzésére vonatkozik, egy vagy több összekötő-út, főleg vasútvonal mentén elhelyezett, kezelőszemélyzet nélküli állomás vagy pont számára, de alkalmazható a találmány feszültség alatt álló hálózatok és más effélék kezelő személyzettel működő csomópontjai központi ellenőrzésére is. A találmány főcélja forgalmi hálózatok, leginkább vasúti sínhálózatok gazdaságosságának és biztonságának növelése. • ' A vasútbiztosításnál ismeretes már műveleteknek és állapotoknak, pl. sín-utak foglaltságának önműködő, központi ellenőrzését oly módon foganatosítani, hogy az összekötőutak mentén levő kezelő személyzet nélküli állomásokon vagy pontokon relékapcsolásokkal kód-impulzusokat juttatunk a pálya egyes pontjairól több vezetéken át a központba, vagy pedig a központban forgó berendezésekkel, pl. forgó választókkal vagy hasonlókkal a pálya egyes pontjain elhelyezkedő relésorozatokat egymásután „letapogatjuk". Ezek az ismert, a vonalbiztosítás számára használt önműködő ellenőrző eljárások azonban még nem biztosítják a pályautak maximális és ezzel egyben gazdaságos megismerését, mert a' velük együtt járó számottevő hátrányok az ilyen működésmódot nem teszik lehetővé. így pl. a fenti eljárásnál aránylag számottevő befektetésre van szükség a különleges, forgó vagy letapogató és kód-impulzust közlő berendezések alkalmazása miatt, éspedig mind a. pálya mentén, mind pedig a központban; emellett állandó és igen gondos karbantartásra van szükség és az elhasználódás főleg forgó választóknál igen nagy. További hátrány, hogy az adó- és a vevőhelyek között feltétlen szinkronizmusra van szükség es három vagy több vezeték alkalmazása a huzalozás költségeit is növeli. Ehhez járul, hogy a már magában véve is üzemzavarokra hajlamos és gondos karbantartást igénylő relék a pálya mentén alkalmazva nem működhetnek megbízhatóan. A biztonság és a pálya jó kihasználásának szempontjából azonban leginkább döntő az a körülmény, hogy az ismert önműködő ellenőrző eljárásnál a pálya tényleges foglaltságának az időben helyes megállapítása nem valósítható meg. Ennek következtében baleseteket eredményező hibás jelentések jöhetnek létre, pl. olyképpen, hogy a pálya egyes pontjait letapogató forgó választó forgási sebessége, a központi ellenőrzőhelyen, valamely vonat sebességéhez viszonyítva túlságosan kicsi; más szóval a vonat esetleg már elhaladt a relével ellenőrzött hely mellett és ezt a helyet a központ elektromos úton, csak utólag tapogatja le. Mivel azonban a vonat a legközelebbi ellenőrzőhelyen ^ még nem haladt túl, a vonatot a forgó választó a központban „megelőzte", mert hiszen ez a választó időközben ezt a helyet is szabadnak jelezte. Ilyen módon keletkezhetik a téves és igen veszélyes jelentés, amely szerint az illető pályaszakasz szabad. Nem utolsó sorban még azt is figyelembe kell venni, hogy az eddig alkalmazott kapcsolókészülékeket a -pálya mentén legtöbbször helyi áramforrások (telepek) táplálták, amelyeket szintén megfelelően kell karbantartani és így ezek a telepek is meggátolhatják az ilyen berendezés használatát. " A találmány értelmében mármost azt javasoljuk, hogy az ismert biztosítóberendezések hátrányainak kiküszöbölésére és a vonatsűrűség, illetve a forgalom növelésére, más szóval a pálya jobb kihasználása céljából, a biztonság növelése és munkaerők megtakarítása mellett oly berendezést használunk, mely lényegében véve egy adóból és vele kéthuzalos távjelző vezetékkel kapcsolt vevőkészülékből áll; ez a két készülék különböző frekvenciájú váltakozó árammal működik. A találmány további jellemzője szerint az ellenőrzendő összekötőút mentén haladó távjelző vezetéknek ellenőrző állomásai vannak, amelyek főleg mechanikai működtetésű kontaktusokkal együtt működő frekvenciaszűrőkből (szívókörökből) vannak összeállítva. A találmány szerinti berendezés szerkezete és működésmódja a rajzzal kapcsolatos alábbi leírásból derül ki; a rajz a találmány példaképpen megadott kivitelét mutatja. A különböző frekvenciájú váltakozó áramok