143762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1(p-nitrofenil) 2-acilamino-1,3-dioxipropánok előállítására

^ Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.762. SZÁM 12. q. 32-34. OSZTÁLY — Go-440. ALAPSZÁM Eljárás l(p-nitrofenil)2-acilamino-l,3-dioxipropánok előállítására A Magyar Ällam, mint a Gyógyszeripari Kutató Intézet (Budapest) jogutódja. Feltalálók: Kollonitsch János, Fuchs Oszkár és Vita Gyula Bejelentés napja: 1955. május 17. . Azt találtuk, hogy az l/p-nitrofenil/2-acilamino-l,3-dioxipropánok előállíthatók olyan módon, hogy a* O-I^NH;, (mely képletben Rt: valamely aeil-csoportot — pl. acetil- vagy benzoil-csoportot vagy egyéb hasonló csoportot jelent — vagy hidrogén atomot, R2 ,pedig alkil-, aralkil-, aril-csoportot, vagy hidrogén atomot jelent) általános képletnek megfelelő />'-fenilszerin-származékokat komplex fémhidridekkel redukáljuk, a redukciónál kapott ^-fenilszerinol-fémkomplex-származékokat enyhe acilező szerekkel kezeljük és utánna a nyert N-acil-származékok fém-komplexeit a NO2—{ \ — CH—CH—CH2OH \_/ | | (II) OH NH-Acil (ahol Acil: valamely alifás, vagy aromás savmaradékot, mint pl. acetil-, diklóracetil-, benzoil-csoportot jelent) képletű származékokká elbontjuk. Az (I) általános képletű vegyületek, mint az általánosan ismert, eritro- és treo-izomérjeik alakjában létezhetnek. Az eritro- és treo-izomérek racem és optikailag aktív formáikban egyaránt ismertek. Eljárásunk a fentebb felsorolt mindegyik sztereoizomér fajtánál és a sztereoizomérek bármilyen arányú elegyére egyaránt alkalmazható. Jól használható kiindulási vegyületek pl. eljárásunkhoz a következők: treo-^-p-nitrofenilszerin-etilészter, treo-^-p-nitr ofenilszerin-metilészter, D(—J-treo-^-p-nitrofenilszerin-metilészter. D(+)-treo-^-p-nitrofenilszerin-metilészter, D (—)-eritro-/?-p-nitrofenilszerin-etilészter, . L(-)-)eritro-^-p-nitrofenilszerin-etilészter stb. (A D, ill. L jelölés a fenilgyűrű melletti szénatom konfigurációjára vonatkozik.) A komplex fémhidridekkel való redukcióra a komplex fémhidridek több képviselője alkalmas, így pl. jól alkalmazható a litiumborohidrid és a litium-aluminiumhidrid, de különösen jól alkalmazhatók az alkáliföldfémborohidridek, mint pl. a kalciumborohidrid. A redukció kivitelezése általában úgy történik, hogy a redukálandó vegyületet a megfelelő oldószerben és a megfelelő hőfokon reakcióba hozzuk a redukáló komplex fémhidriddel. Az alkalmazott oldószer minősége nagyrészt attól függ, hogy milyen típusú komplex fémhidridet használunk. így pl. litium-aluminiumhidrid alkalmazása ' esetén hidroxilmentes oldószerben (pl. éter-típusú oldószerekben, mint a dietiléter, dioxán, tetrahidrofurán stb.) célszerű végezni a redukciót. Kalciumborohidrid alkalmazása esetén hidroxiltartalmú és hidroxilmentes oldószerek egyaránt jól használhatók, így pl. jól használhatók az etanol, a tetrahidrofurán stb. A redukcióknál alkalmazott hőfok nem túl kritikus, de a reakció megfelelő idő alatt történő lebonyolítása egyrészt, másrészt a redukciónál alkalmazott komplex hidrideknek a, félhasznált oldószerben való bomlékonysága bizonyos hő- , fok-határokat megszab. így pl. a litium-aluminiumhidriddel történő redukcióknál dietiléteres közegben dolgozva általában célszerű 20—40° között lefolytatni a redukciót, míg pl. kalciumborohidrid és etanolos oldószer esetében célszerű —10° és —20° között dolgozni. A felhasznált komplex fémhidrid mennyisége 1 mol. redukálandó anyagra számítva 0,5—1,5 mol. között változhat általában attól függően főleg, hogy milyen típusú kiindulási anyagot alkalmazunk. A redukció megtörténte után a reakcióelegy a (II) általános képletű vegyületeknek megfelelő