143756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 3,5-dioxo-pirazolidin származékainak előállítására

0 Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.756. SZÁM 12. p. 6-10. OSZTÁLY — Ge—220. ALAPSZÁM Eljárás a 3,5-dioxo-pirazolidin származékainak előállítására J. Rf Geigy A. G. cég, Basel (Svájc) A bejelentés napja: 1955. szeptember 27. Már ismeretes a 3,5-dioxo-pirazolidin olyan szár­mazékainak, valamint szervetlen és szerves bázi­sokkal azok sóinak előállítása, amelyek az R—CH—C = O I I 0 = C N—aril V L I aril általános képletnek vagy tautomer alakjainak felel­nek meg. Ebben a képletben, és egyébként a to­vábbiakban is, R olyan primer vagy szekunder szénhidrogén­maradék, amely adott esetben heteroatomokkal van megszakítva, és adott esetben oxi- vagy oxo­csoportokkal van helyettesítve, és aril helyettesítetlen vagy helyettesített fenilma­radék. A fenti 3,5-dioxo-pirazolidinokat úgy állíthatjuk elő, hogy R—CH(CO—X)2 II. képletű monoszubsztituált maionsav reakcióképes származékát aril—NH—NH—aril III. képletű 1,2-diarilhidrazinnal, célszerűen konden­záló-, ill. gavkötőszer jelenlétében, reakcióba hoz­zuk. A II. képletben X a savszármazék lehasítható maradéka, mint pl. halogén (savhalogenid), alkoxicsoport (savész­ter), és így tovább. Egyik előnyös kiviteli mód abban áll, hogy 'mo­noszubsztituált maionsav valamely dialkilészterét, elsősorban dietilésztert, diarilhidrazinnal fémalko­holát, pl. nátriumetilát jelenlétében hevítjük. Ek­kor a gyűrűzáródás 2 mol alkohol lehasadásával megy végbe, amikor is célszerű, ha az alkoholt mintegy 100 és 200 C° között lepároljuk. Azt találtuk, hogy ugyanezeket a vegyületeket kapjuk, ha a II. általános képletű vegyületeket aril—N—N—aril •­­IV. I I • Y—Y általános képletű azobenzol szerves fémvegyületei­re engedjük hatni. Ebben a 'képletben Y első csoportbeli fém, különösen litium vagy —Me X maradék, ahol X halogén, Me pedig 2. cso­portbeli fém, és aril helyettesítetlen vagy helyettesített fenilma­radék. A IV. képlet vegyületeit a. következő tanulmá­nyok alapján könnyen előállíthatjuk: Franzen és Deibel, B. 38, 2716 (1905), valamint Wittig és Stichmoth, B. 68, 933 (1935). A reakció már szobahőmérsékleten simán bekö­vetkezik. A reakció teljessé tételére esetleg még bizonyos ideig visszafolyatva hevíthetünk. A reakció például az alábbi képleteknek megfe­lelően megy végbe: R—CH(CO—Cl)2 + aril—N N—aril = I I CIMg MgCl R_CH—C=0 II +2 MgCl2 0=C N—aril V . ' aril Az alábbi példák a találmány megvilágítására valók, anélkül, hogy a találmány a közölt kiviteli módokra korlátozódnék. A példákban részeken súlyrészeket értünk, melyek a térfogatrészekhez úgy aránylanak, imint a g a cm3 -hez. A hőmérsék­leteket Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa 60 térfogatrész abszolút éterben oldott 30,5 rész (0,28 mol) etilbromidot olyan lassan csöpögtetünk 20 térfogatrész éterben oldott 6,8 rész (0,28 mol) magnéziumhoz, hogy a reakció éppen magától folytatódik. Csatlakozóan még 30 percig visszafo­lyatva hevítünk. Ehhez az etilmagnéziumbromid­oldathoz, jeges vízzel hűtve és többször rázva, 200 térfogatréez abszolút éterben oldott 25,5 rész (0,14 mol) azobenzolt csöpögtetünk, amikor is az egé-

Next

/
Thumbnails
Contents