143745. lajstromszámú szabadalom • Kétfokozatú kézifék
Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.745. SZÁM 63. c. 51—57. OSZTÁLY — BA—903. ALAPSZÁM Kétfokozatú kézifék A Magyar Állam, mint a feltaláló Baliga István oki. gépészmérnök, budapesti lakos jogutódja Bejelentés napja: 1955. június 14. A nagyterhelésű gépkocsik és autóbuszok gördülő tömegének működtetett kézifékkel, emberi erővel való hatásos fékezése az eddig használatos közönséges kézifékszerkezetekkel már alig lehetséges azért, mert a rendelkezésre áüó hely, valamint a fékezőkar áttételezése már nem növelhető. Ennek oka az, hogy a lefékezendő tömeghez szükséges fékkar-áttétel, ill. az ehhez tartozó fékvonórudak mozgása korlátozott. Ezért az eddig alkalmazott kézifékszerkezetek már nem képesek kielégíteni azokat a követelményeket, melyeket a gépkocsi biztonsága érdekében tőle megkívánunk. A régi kézifékszerkezetnél általában egy rögzített forgáspontú kétkarú emelőt alkalmaztak. Ezt behúzás esetén egy fogasív rögzíti, mely egyúttal a fékkart szélső állásában is határolja. A fékező erőt a rövidkarhoz csatlakozó fékvonórúd közvetíti a fékező dobokhoz. Az ilyen kézifék-rendszerek csak pontos és állandó utánállítás mellett üzemképesek. Az így beállított kézifékkel legfeljebb 1,8—2,0 m/mp2 lassulás érhető el és ez a fékhatás 1—2 napi üzem után, 1,0—1,1-re csökken le. Ha nem állítunk utána, néhány nap után a kéziféknek jóformán semmi gyakorlati hatása nem marad. A régi típusú fékszerkezet üzemi elégtelenségének legfőbb oka az, hogy a kézifékkar hasznos behúzási útjának legnagyobb részét a fékvonó rudazatban levő holtmozgás veszi igénybe és így az erőkifejtésre alig marad út, azaz a fékkar eléri szélső helyzetét és felütközik. A holtmozgás szükségszerűsége súlyosan rontja a helyzetet, mert ez a gépkocsi terhelt és terheletlen állapot közötti tengelytáv változás miatt nem szüntethető meg. A fékezés hatásossága érdekében a fékkar áttételnek nagynak kell lenni, ennél azonban a fékkar csak kis mozgást képes a fékvonórúdnak továbbítani. A fékvonórudazat szükséges holtmozgása tehát megköti a fékkar áttétel nagyságát. A fékkar áttételét tehát a rudazat holtmozgása, valamint a fékezőerő szükséges nagysága ellentétes következmények elé állítják, és így az egyiket csak a másik hátrányára lehet javítani. A fékező betétek kopása még inkább fokozza a rudazati holtjátékot, és csökkenti a kézifék fékező hatását. A jelen találmány tárgyát képező kétfokozatú kézifék az említett hibákat teljes mértékben kiküszöböli. Az első fokozat áttétele a rudazat szükséges szerkezeti, valamint a fékbetétek kopásából eredő rudazati holtjátékokat szünteti meg, a másik fokozat pedig a kellő nagyságú fékező erőt fejti ki. A kétfokozatú kézifékkel, tehát csak az előnyeit használjuk ki a nagy áttételeknek. Az elérhető fékezési lassulás 3,5—3,8 mm/sec2 . A találmány szerinti kétfokozatú kézifékkel megszünteti a kézifék állandó utánállítását s csak nagyobb időközökben kell karbantartani, azért, mert a fékbetét kopásra való érzékenysége nem számottevő. A kétfokozatú kézifék mindenkor egyszeri kézifékkar behúzásra jön működésbe és az áttételi fokozat átváltása teljesen automatikusan történik. A jelen találmányi leírásban ismertetett kétfokozatú kézifék nagyobb fékezőerő és a fékvonó rudazat holtjátékának automatikus kiküszöbölését célozza. A kézifékkar először a rudazati holtjáték megszüntetését végzi. Ez a fékkar-út nem lehet több a teljas fékkar-elmozdulás 1 /.,-nál. Az első fokozat áttételének arányát a szükséges holtjáték, valamint a fékpofa kopásnagyságának megfelelő méretei szabják meg. Ezzel az áttétellel a rudazati holtjáték maximuma is kiállítható. A második fokozat működtetésére a fékkar elmozdulás 2 / a része mindenkor biztosítva áll, s ez alatt a fékezőerő kifejtés megtörténik. Az áttétel megválasztására nincs megkötés, tehát a lefékezendő tömegerőkhöz szükséges arányok szabadon választhatók meg. Az áttétel váltás abban a pillanatban következik be, amikor a fékpofák a fékdobokra felfekszenek. A kétfokozatú kézifék ismertetésére szolgál a mellékelt ábra. A kézifékszerkezet négy főrészből áll: I. Az álló féktartóbak II. Lengőbak (vonalkázottan jelölve) III. Kézifékkar IV. Lengőbak rögzítő szerkezet. Az I. jelű álló féktartó bakra nyer elhelyezést az ,,A" csap és a IV. jelű lengőbak első áttételi fokozat rögzítő szerkezethez tartozó, fogasív. A II. jelű lengőbakra van felerősítve a ,,B" csap, a IV. jelű lengőbak rögzítő szerkezet és a második
