143709. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas finomítására
143.709 séges, úgy az f erromangánnak az üstbe való adagolásával fokozható. Az acél foszfortartalma kb. 0,013—0,04%-ra csökkenthető; ha a fent ismertetett módon járunk el, még 0,175%, sőt ennél magasabb foszfortartalmú nyersvasból is túlnyomórészt kb. 0,026% foszfortartalmú acélhoz jutunk, mint fentebb már említettük. A salakban levő mész hatására a foszfortartalom csökken. , A fürdő kéntartalma is csökken, az eredeti mennyiség mintegy 50%-ára. 0,045% kéntartalmú nyersvasból mintegy 0,028—0,012% kéntartalmú acélok állíthatók elő. Az acél nitrogéntartalma ugyancsak igen csekély, minthogy a betáplált lényegileg tiszta oxigén igen csekély nitrogénszennyeződést tartalmaz. A keletkező acél nitrogéntartalma mintegy 0,002% és 0,006% között van és rendszerint 0,004% körüli. A nyersvas sziliciumtartalma szabja meg a konverterbe adagolt ócskavas mennyiségét. A fent említett típusú nyersvasak általában 5%-tól 30% közötti ócskavasat igényelnek. Az adagba bevitt ócskavasmennyiség átlagban kb. 16—18% közötti. Az acél széntartalma is tetszés szerint szabályozható, ennélfogva a találmány szerint a konverterben különböző acélfajtákat állíthatunk elő, például 0,03%-tól 0,20% széntartalmú hólyagos acélokat, egészen 0,24%-ig terjedő széntartalmú félnyugtatott vagy 0,25%-ig terjedő széntartalmú dezoxidált acélokat vagy pedig 1,6%-ig terjedő mangánt vagy egyéb ötvözőelemeket tartalmazó szerkezeti acélokat. A találmány szerinti módszer és az annak megvalósítására alkalmas berendezés figyelemreméltó rugalmasságot biztosít minőségi acélok gyártásánál és valóban alkalmas a Martin-acélhoz hasonló, sőt, számos tekintetben a Martin-acél minőségét felülmúló acél előállítására, a Martin-acélművekre jellemző beruházási költségek nélkül. Az eljárás különösen alkalmas viszonylag nagy foszfortartalmú ércek termékének feldolgozására és előnyösen használható olyan helyeken, ahol ócskavas nem könnyen hozzáférhető. A jelen eljárás mérsékelt termelési költségei folytán az e módszerrel gyártott acél ára a Martin-acéllal versenyképes és így a berendezés kisebb költségei versenyképesség szempontjából is figyelemreméltók. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a Martin^acélok jellegzetességeivel rendelkező acél előállítására, melyre jellemző, hogy hulladékacélt, valamint szén-, szilicium-, mangán-, kén- és 0,12—2,00% foszfortartalmú, megömlesztett nyersvasat bázisos bélésű konverterbe adagolunk és a fürdő felületére lényegileg tiszta oxigént fúvunk a nyersvas széntartalmának elégetése, valamint szénláng és hő fejlesztése végett, mimellett a fürdő felületén bázisos salakot tartunk fenn és a befúvást addig folytatjuk, amíg a szénláng lényegileg kialszik, miáltal közel foszfor-, nitrogén-és kénmentes: acél keletkezik. f 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy bázisos salak képződése céljából a-reakeióövezetbe salakképző anyagokat, pl. meszet adagolunk és a fürdőbe, az adag tonnájára számítva óránként átlag 180 köbméter lényegileg tiszta oxigénsugarat fúvunk, a vastartalmazta szennyeződések arányának oly értékekig való oxidálására és csökkentésére, melyek a Martin-acéloknál szokásosak, mimellett az oxigént az adag felületére irányítjuk, hogy az oxigén a megolvadt vas felületével érintkezzék. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy 3 percen át az adag tonnájára számítva óránként átlag 160 köbméter oxigént táplálunk be, hogy a vasban levő szilíciumot és a szén egy részét oxidáljuk és a reakcióövezetben alacsony hőmérsékletet tartsunk fenn, majd azután az oxigén betáplálását fokozzuk, tonnánként és óránként előnyösen átlag 180 köbméterre, hogy a maradék szenet és egyéb szennyeződéseket oxidáljuk. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a reakcióövezetben helytfoglaló salakhoz hideg salakot adagolunk. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy 0,12—0,25% foszfortartalmú nyersvasból indulunk ki és a frissítést addig folytatjuk, amíg a vas foszfortartalma 0,04%-ra vagy ez alá le nem csökkent. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az oxigént a reákcióövezetbe, a vastartalmazta szennyeződésnek a kívánt mértékben való csökkentésére az elméletileg szükséges mennyiséghez viszonyítva 3—10%-os feleslegben adagoljuk. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az oxigént 15—30, pl. 18 percig folytonos áramban fúvatjuk a megolvadt fém felületére és a salakképző és/vagy salakhűtő hatóanyagot a reakcióövezetben helytfoglaló salakhoz fokozatosan adagoljuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 1904. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Gajda László