143704. lajstromszámú szabadalom • Mintázó (norvégozó) sablon vagy fésű, kézi kötőgépekhez

Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.704. SZÁM 25. a. 30—31. OSZTÁLY - To-338. ALAPSZÁM Mintázó (norvégozó) sablon vagy fésű kézi kötőgépekhez Török Tereiic műszerész, Budapest A benyújtás napja: 1955. június'13. Pótszabadalom a 143297 számú törzsszabadalomhoz A törzsszabadalomban le van írva, hogy a kézi kötőgépekhez használható norvégozó sablon vagy fésű előnyösen úgy készíthető, hogy annak mindkét oldalán a tűk beosztásának megfelelően elhelyezett oldható kötésék vannak, amelyek lehetővé teszik a fésűfogaknak mindkét oldalon való könynyű eltávolítását és behelyezését. Ezt a gondolatot a törzsszabadalom 1. igénypontja védi. A jelen pótszabadalom tárgya ennek a találmánynak a tökéletesítése, ill. továbbfejlesztése. Fontos ugyanis, hogy a fésűfogak tökéletesen rögzítődjenek az alaplemezben, tehát munka közben szándékolatlanul meg ne lazulhassanak, emellett a be- és kihelyezés egyszerű és könnyű legyen, igen olcsó és tömeges előállítás mellett. E célok elérése végett, a találmány értelmében a norvég fésűt úgy alakítjuk ki, hogy az említett oldható kötések a lemezben készített két lyuksorból állnak, amelyekbe a meghajlított lemezkéből álló fésűfog egy-egy kihajlított része hatol és e kihajlított részeken egy-egy tű van átdugva, melyek hossza legalább a lemez teljes hosszával egyenlő. A találmányt a csatolt rajzzal kapcsolatosan részletesebben magyarázzuk meg. Ezen a rajzon az 1. ábra a találmány szerint készített norvég fésű példaképpen választott kivitelének oldalnézete, a 2. ábra pedig nagyobb léptékű és kissé torzított keresztmetszet. '» A fésű 1 alaplemezében egy felső 2 lyuksor, továbbá-egy alsó 3 lyuksor van, melyek a lemez teljes működő hosszán végighúzódnak. A lyuksorok egyes lyukainak egymástól való távolsága egyenlő a tűosztással, vagyis a tűvezető ágy hornyainak egymástól való távolságával. A lyukak legkedvezőbb alakja a négyzet, mert a fogak meighajlított része a négyzetalakú lyukba könnyen tud behatolni és abban jól tart, emellett pedig az ilyen lyukakat könnyen lehet oly közel egymáshoz elhelyezni, ahogyan arra a gyakorlatban szükség van. A 4 fésűfogak hosszúkás lemezkéből állanak, amelynek egyik vége közelében 4a kihajlítás, másik végénél pedig 4b kihajlított rész van. A 4a rész lényegében véve oly kidomborodás, amelynek két egymással párhuzamos (vagy közel párhuzamos) fala vagy szára van, a 4b rész pedig két darabból áll: a lemez végének derékszögű meghajlítása, és egy másik meghajlítás, amely azonban nem derékszögű, hanem 90°-nál kisebb szöget zár be, hogy ilyen módon a fésűfog 4c vége ráfeküdjön és lehetőleg rá is szoruljon az 1 alaplemezre. Ezt a fésűfogat úgy helyezzük be, hogy először annak végét tesszük be a 2 nyílásba, majd pedig a 4a kihajlítást tesszük a. 3 lyukba és ezután dugjuk át a tűket a kihajlított részeken. A fésűhöz ugyanis két 5 és 6 jelű tű tartozik, amelyek egyik végén kis;, köralakú fogantyút készítünk. Ha a fog a fésű alsó részén áll ki, úgy amint a 2, ábra mutatja, a felső 5 tű a 4b hajlított részben van, a 8 tű pedig az alsó 4a kihajlításban (kidomborífásban) foglal helyet és így a lemez hosszán végighúzódó tűk a fogakat — tapasztalat szerint — tökéletes biztonsággal helyben tartják. Ha a munka úgy kívánja, hogy a fogak másképp helyezendők el, egyszerűen csak a két tűt kell kihúzni, mire a fésűfogak kivehetők és máshova behelyezhetők. Ezután csak a tűket kell visszahelyezni és a fésű használatra készen van. A 2. ábra, mint mondottuk, lent elhelyezett fogat szemléltet, de a két lyuksor éppen így alkalmas fenti fog megerősítésére is, mert a 4 lemezkét vagy fogat csak meg kell fordítani, hogy a 4b hajlás legyen a 3 lyukban és a 4a kihajlítás a 2 lyukban, mire a fog fent rögzítődik. Soha sincs szükség arra, hogy egyidejűleg helyezzünk el fogat fent ós lent, tehát két lyuksornál többre nincs szükség. Ügy, arnint már mondottuk, a lemezek vége, tehát a 4c él az 1 alaplemezhez szorul, tehát a fog akkor is elég jól tart, ha csak egy tűt, éspedig a 4a hajlásban levő' tűt használjuk. Mégis a gyakorlatban a két tűs megoldás az előnyös, mert a két tű használatával válik lehetségessé, hogy könnyű szerrel lehessen a fogakat megfordítani, vagyis az alaplemeznek mindkét oldalán cserélni a fogakat. Az 1. ábra mutatja, hogy az egyik fog, éspedig a 4' alsó fog a többinél hosszabb és vége hegyes, amivel azt érjük el, hogy ennek a fognak a vége