143683. lajstromszámú szabadalom • "Lifon" pengetős hangszer

Megjelent: 1957. október hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.683. SZÁM 51. c. 13-20. OSZTÁLY — La—323. ALAPSZÁM „Lifon" pengetős hangszer Lalilla Nagy László, előadó művész, Budaörs A bejelentés napja: 1955. július 4. A találmány a „lifon" néven ismert, nyolchúros kivitelben használatos pengetős hangszer tökéletesítésére vonatkozik. A csatolt rajz mutatja a találmány szerinti üf ont, amelyen 1 a fatest, 2 a fogólap, vagy a szokásos német szóval „griffplatt", 3 a húrok, melyek közül a rajz egyszerűség kedvéért kettőt mutat, de legtöbbször nyolc van, 4 a húrokat megtámasztó két szemöldökléc, 5 a fogólapon levő csaptatok, 6 és 7 a fogólap mellett alkalmazott két léc, mely a találmányhoz tartozik és teljesen új, 8 pedig a mikrofon. A találmány szerint a 4 szemöldöklécek között, vagy a szemöldökléc és a kulcsok között egy váltót alkalmazunk, amely a rajzon nem látható, mert szerkezete többféle lehet, a lényég csak az, hogy a húr kisfokú megemelésére legyen alkalmas. Ez a váltó tehát olyan, hogy egy kar elfordítása révén egy másik kar vagy lemezke a húrt alulról kissé megnyomja, miáltal annak hangmagassága megváltozik és így lehet a durból mol húrt átváltani vagy megfordítva. Előnyösen csak a két szélső húrnál alkalmazzuk ezt a szerkezetet, ahol jól elfér, a belső húroknál nem is szükséges. Ennek a gondolatnak a megadása után maga a .szerkezet már nehézség nélkül elkészíthető. A találmány szerint továbbá a 2 fogó- vagy játszólapon, az 5 csaptatok között, kottavonalakat és ezeken kottákat alkalmazunk, amelyek a zenész számára szemléltetően mutatják, hogy a húr és csúsztató mellett, a lefogással milyen hangot kap. A zenész tehát azt a hangot, amelyet a kottából leolvas, a hangszerének húrja mellett is látja, ami a játékot igen nagy mértékben megkönnyíti. Mivel pedig a hangszert sokszor használják félhomályban vagy gyenge világítás mellett, előnyösen úgy járunk el, hogy világító festékkel készített fogólapot használunk, hogy a zenész ilyen esetben is lássa a hangjegyeket. E célból a hangjegyeket vászonra nyomtatjuk, ezt világító festékkel átitatjuk, majd pedig a sima fogólapra ragasztjuk és ezután erősítjük meg a csaptató léceket. Mivel pedig a csaptatok -között nincs elég hely ahhoz, hogy a negyedhangokat is világosan jelölni lehessen, továbbá az akkordok jelölése is előnyös, a találmány szerint a fogólap mellett kétoldalt egy-egy lécet erősítünk meg, pl. úgy, hogy a' 6 léc mutatja a negyedhangok helyét és a 7 léc az akkordokét. Tapasztalat szerint a játék megkönnyítésére a negyedhangok helyét a lécen kis szögfejekkel is meg kell jelölni és így a zenész játék közben a kezét ezen a lécen csúsztatva jól érzi a szögfejeket, ami igén nagy könnyebbség és tiszta játékot tesz lehetővé. A tiszta akkordok helyét így könnyű megtalálni, az ún. glisszandók is nagyon meg vannak könynyítve. A találmány végül arra is vonatkozik, hogy az ismert vágy szokásos 8 mikrofont nem rögzítjük, hanem rugón helyezzük el, miáltal azt rezgetni, lebegtetni lehet. Ha tehát a zenész a húrt lefogásakor nem mozgathatja, megüti a mikrofont, mire az rugóin lebegő (rezgő) mozgást végez és ez a hangot széppé, kellemessé teszi. Szabadalmi igénypontok: 1. „Lifon" pengetős hangszer, előnyösen nyolchúros kivitelben, azzal jellemezve, hogy (2) fogólapján, az (5) csaptatok között kották""" vannak, amelyek mutatják a zenész számára a lefogással létesített hangot, éspedig előnyösen világító festékkel. 2. Az 1. igénypont szerinti pengetős hangszer kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a fogólap mellett (6) léc van a negyedhangok jelzésére, előnyösen úgy, hogy azok tapintással isi érzékelhetők. 3. A 2. igénypont szerinti pengetős hangszer kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy egy további .(7) léc is meg van. erősítve a fogólap oldalánál, az akkordok helyének jelzésére. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti pengetős hangszer kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a (4) szemöldökléc és a kulcs között a húr megemelésére és így hangmagasságának megváltoztatására alkalmas szerkezet van. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti pengetős hangszer kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy (8) mikrofon rugón van elhelyezve és így megütése vagy megnyomása után rezgő mozgást végezhet, lebeghet, a hangszínezet javítása végett. (1 rajz) A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1902. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Gajda László