143680. lajstromszámú szabadalom • Szemfelszedőgép

2 143.680 és így az üzem közben el nem fordulhat. A cséve fedőlapján és a belül levő —7— körtárcsán is, egy kör mentén elhelyezkedő furatok vannak, amelyek a 2. ábrán láthatók és a -—6— csap e furatok egyikén hatol át. Emellett ezek a furatok a levegő könnyű átjárását teszik lehetővé és így elkerüljük azt, hogy e helyen a levegő üzem közben ütemesen komprimálódjék. A lengőcséve —4— meneteibe a két —8— huzalon át jut be az áram (amelyek közül a rajzon csak egy látható). Ezek a huzalok egyik végüknél a csévéhez ill. a menetekhez Vannak erősítve és az említett célból, tehát törések meggátlása végett egyrészt aránylag hosszúak, hosszúságuk legalább a cséve löketének három- négyszerese, másrészt pedig a csévétől elfordított végeiknél negyedkör mentén meghajlított alakúak. A meghajlítás úgy történik, hogy az ív R sugara nagyobb, mint a cséve teljes lökethossza. így pl. ha a —4— lengőcséve a felrajzolt középhelyzetből fel és le 8—3 mm-t mozdul el, teljes lökete tehát 16 mm, akkor R pl. 20 mm lehet. A tapasztalat ugyanis megmutatta, hogy üzem közben, amikor a —8— huzalok állandó hajlítgatásnak vannak kitéve, a huzal anyaga akkor nem fárad ill. alig fárad, tehát törés hosszú ideig nem következik be, ha a huzal vége a rajzon látható módon hajlított (ívelt) alakú és ha az ív sugara a leírt módon nagyobb mint a teljes löket. Ajánlatos az is, hogy az ívelt rész után rövid egyenes darab következzék és ez kapcsolódik a rugalmas —9— papucsokkal, amelyek az —1— házba vannak erősítve. Ez a felerősítési mód hosszú kísérletezés eredménye és a tapasztalat megmutatta, hogy valamennyi fent felsorolt szerkezeti megoldás: tehát a viszonylag hosszú huzal, annak ívelt vége, az ív nagy sugara, a huzal végénél levő, rugalmas —9— tartóeszköz vagy papucs fontos iákkor, ha a gyakorlat igényeit kielégítő hosszú élettartamot akarjuk elérni. Ezzel szemben az ismert kiviteleknél, ha a mozgás a termelékenység növelése érdekében gyors, a huzalok rövid idő után törnek. A cséve szokott módon —10— membránt mozgat, amely a —11— levegőcsészébe van beszorítva. A cséve a —16— hajtórudacska révén kapcsolódik a membránnal és munka közben csak a cséve, ez a hajtórúd és membrán mozognak ill. végzik az ide-oda járást. Tekintettel arra, hogy a cséve papírból vagy más efféle vékony, könnyű anyagból készül, továbbá mert a hajtórúd is igen könnyű kivitelű, végül pedig mert sem a mágnes, sem más alkatrész nem mozog, a tehetetlenségi erők viszonylag kicsik, ami a tű kívánt .mértékű mozgását segíti elő. Az említett —11— csészének —12— légtere a találmány értelmében elég kicsi ahhoz, hogy a membrán, pl. gumimembrán mozgása a tű gyors, kemény mozgatásához szükséges nagy nyomásingadozásokat hozza létre. E célból a —12— légtér átmérője lent kisebb mint fent, az tehát kúpos kialakítású, vagyis olyan, hogy átmérője (vagy szélessége) a membrántól távolodó irányban csökken. Azt is a tapasztalat mutatta meg, hogy ilyen kialakítás mellett sikerül a tű ide-oda járó alkatrészét a kívánt gyorsasággal ill. oly erővel mozgatni, hogy a tű az anyagban nem lassul le. A kúposán vagy másként szűkülő légtérben keletkező nyomások a —13— csövön át haladnak tovább a tű felé, amely a rajzon már nem látható, mert ismert szerkezete nem tartozik a találmányhoz. Ez a —13— cső gumiból vagy .más hajlékony és rugalmas anyagból készül és a —14— lemezrugón levő —15— orr segítségével, szabályozás végett többé vagy kevésbé összenyomható, lásd a 3. ábrát is. Ha a —14, 15— részek a rajzon látható teljesen nyitott helyzetben vannak, a —13— cső keresztmetszete a legnagyobb és ekkor a tű lökete is maximális. Minél jobban összenyomja a —15— orr a csövet, annál inkább fojtja ezzel a levegőt és annál kisebb lesz a tű lökete. Hogy a tű mozgását a munka megkezdésekor a szálfinomságnak megfelelően pontosan be lehessen állítani, a rugalmas —14— nyelv vagy lemez a —15—• gyűrűvel működik együtt, amelynek ex-, centrikus belső felülete a rajz szerinti helyzetből bármelyik irányban történő elfordítás révén a —14— nyelvet, rugalmassága ellenében, beljebb hajlítja és ezzel a levegőt fojtja. Előnye ennek a szerkezetnek, hogy amennyiben a kezelő személy a —15— gyűrűn megjelölt alaphelyzetből indul el, nem kell arra ügyelnie, hogy merre fordítja a gyűrűt, az eredmény mindkét forgásirányban ugyanaz, emellett pedig nagyon finom szabályozás válik lehetővé és a szerkezet szakszerűtlen kezelés esetén sem romlik el, mert nem lehet túlszorítani. Szabadalmi igénypontok. 1. Szemfelszedőgép, melynél a tű ide-oda járó mozgását mágneses erők pneumatikus úton létesítik, azzal jellemezve, hogy a váltakozó feszültségre kapcsolható, ide-oda mozgatható és a membránt működtető (4) tekercs egy helybenálló permanens mágnes légrésében van és oly hosszú, hogy a mágneses erővonalak hatása alatt álló menetek száma a legnagyobb löketnél sem változik, az áramhozzávezetés pedig a menetekhez oly (8) huzalok révén történik, amelyeknek a (4) menetektől távolabb eső vége ívalakban meghajlított alakú-2. Az 1. igénypont szerinti szemfelszedőgép kiviteli alakja melynek jellemzője, hogy a (4) menetek papír prespán vagy más efféle könnyű anyagból készült (3) csévén vannak és ezzel a tehetetlenségi erők a szükséges kis értékre csökkennek. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szernfelszedőgép kiviteli alakja melynek jellemzője, hogy a (3) lengőcséve egyrészt a centrikus (5) csapon, másrészt pedig a mellette levő (6) csapon van vezetve, ami a lengőcséve szándékolatian elfordulását meggátolja. 4. Az 1—-3. igénypontok bármelyike szerinti szemfelszedőgép kiviteli alakja melynek jellemzője, hogy a (3) lengőcsévén oly nyílások vagy lyukak vannak (2. ábra), amelyek a levegő átjárását lehetővé teszik és ezzel a levegőnek a csévében való sűrítését meggátolják. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti szemfelszedőgép kiviteli alakja melynek jellemzője, hogy az áramhozzávezető (8) huzalok egyenes része van a mozgó csévéhez ill. a rajta levő menetekhez erősítve és az egyenes rész másik végéhez csatlakozó ív (R) sugara nagyobb, mint a cséve teljes löket hossza, emellett pedig előnyösen az ívelt rész vége rugalmas (9) papucsokhoz csatlakozik és az egyenes rész hossza a lökethossznak legalább háromszorosa.