143647. lajstromszámú szabadalom • Feszültségjelző, ill. vizsgáló nagyfeszültségekhez

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.647. SZÁM 21. e. 29—36. OSZTÁLY — Ha—452. ALAPSZÁM Feszültségjelző ill. vizsgáló nagyfeszültségekhez Hajnal Béla villanyszerelő, Budapest. A bejelentés napja: 1956. április 3. Nagyfeszültségű villamosberendezéseknél oly feszültségjelző, ill. vizsgáló eszközöket szoktak használni, amelyek egyszerű rátekintéssel mutatják azt, iiogy a berendezésben van-« feszültség. Ezek a feszültségjelzők optikai jelzőcsövet tartalmaznak, amelyek az esetben, ha a berendezés áramtalan, nem világítanak, ha pedig feszültség alá jutnak, fényt bocsátanak ki és ezzel figyelmeztetik a dolgozókat arra, hogy az illető berendezés érintése életveszélyes. Hátránya ezeknek az ismert jelzőknek, hogy az esetben, ha a feszültség aránylag kicsi, pl. 8000 volt helyett csak 2000 volt, akkor gyengén világítanak és ezt a gyenge fényt a kezelő vagy dolgozó személy esetleg nem veszi észre azért, mert a jelzőre nappali fény vagy mesterséges fény jut. Természetes, hogy ez a csökkentett feszültség még mindig rendkívül hagy veszélyt jelent, tehát igen fontos, hogy a berendezés használója tisztán és világosan láthassa azt, hogy az illető vezeték vagy más berendezési tárgy feszültség alatt van; ez azonban az ismert ilyen feszültségjelző eszközöknél csak az esetben van biztosítva, ha a jelző sötét helyen van felszerelve. Ennek megfelelően a feszültség jelzők vagy vizsgálók általános használati utasítása előírja, hogy a jelzőket sötét vagy árnyékos helyen kell felszerelni. Természetes azonban, hogy a gyakorlati életben, sok esetben a feszültséget világos helyen kell vizsgálni, sőt az is megtörténhetik, hogy a feszültségjelzőre nap süt vagy erős lámpa fénye esik rá, mely esetekben a jelzés nagyon bizonytalanná válik. A találmány értelmében ezt a hátrányt úgy küszöböljük ki, hogy a jelzőcsövet oly burkolatban vagy tokban helyezzük el, amelynek egymás alatt elhelyezkedő hasítékokból álló, zsaluszerű nyílásai vannak oly kialakításban, hogy ezek a nyílások befelé haladva alulról felfelé ferdülnek. Ezzel azt érjük el, hogy ezeken a zsalukon át ferdén, lentről felfelé tekintve belátunk a burkolatba éfc a csövet tisztán lehet látni, külső fényből azonban csak oly kevés hatolhat be a burkolat vagy tok belsejébe, hogy az optikai jelzőcső gyakorlatilag véve sötétkamrában van és így félreérthetetlenül felismerhető az, hogy a cső világít, vagy hogy nem világít, tehát a berendezés feszültség alatt áll vagy nem. A találmány szerinti zsaluszerű kialakítás nem teszi lehetővé, hogy a burkolat belsejébe vízszintesen nézve tekintsünk be, mert a vízszintes nézésnél, tehát akkor, ha a függőlegesen álló jelzőcső hosszirányára merőlegesen nézünk, a ferde zsaluk fedik a nyílásokat éts még kevésbé lehet benézni a burkolat belsejébe felülről lefelé, de erre nincs is szükség, mert ezek a jelzők mindig szemmagasság felett vannak és így alulról felfelé kell azokba betekinteni. A fentiekből már következik, hogy a jelző közelében levő fényforrás által kibocsátott fénysugarak és a napfény sem tud közvetlenül behatolni a burkolatba, mert ezek a fénysugarak mindig ferdén felülről lefelé, vagy esetleg vízszintesen érkeznek a jelzőhöz és sohasem alulról felfelé. A burkolat belsejébe tehát csak egy nagyon kevés szórt fény juthat be, ami azt jelenti, hogy ebben a burkolatban majdnem teljes sötétség uralkodik és így nincsen szükség arra, hogy a jelzőt fénytől védett vagy árnyékos helyen alkalmazzuk, hanem az bárhol elhelyezve biztosan és megbízhatóan működik. Ennek fontossága már csak azért is rendkívül nagy, mert a jelző hibás működése emberéletben okozna kárt. A csatolt rajz 1. ábrája a találmány példaképpen választott kivitelének részleges elölnézete, a 2. ábra pedig függőleges metszet. A műanyagból, keménygumiból, vagy -más szigetelő anyagból készített burkolat felső részének belsejében van az o optikai jelzőcső. Ennek a jelzőcsőnek a magasságában alkalmazzuk a ferde zsalukat, amelyek oly b nyílásokat vagy réseket alkotnak, amelyek használati helyzetben, alulról 'felfelé ferdülő alakjukkal teszik lehetővé a fent ismertetett előnyök elérését. A zsaluk közötti nyílások egymással párhuzamosan helyezkednek el és mivel a rajz példaképpen henger alakú burkolatot ábrázol, a zsaluszerű nyílások elölről nézve ívelt alakúak. Ha azonban a burkolat pl. négyszögletes keresztmetszetű, a zsaluk egyenesek. A rajz azt is jól mutatja, hogy a zsaluk eléggé sűrűn helyezkednek el egymás alatt ahhoz, hogy elölről nézve fedjék egymást és így a fény behatolását elölről, tehát vízszintes irányban meggátolják.