143627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórpromazin-sók, valamint ezekből képzett fényálló vizes oldatok előállítására

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.627. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY — Ro-206. ALAPSZÁM Eljárás klórpromaxin-sók, valamint ezekből képsett fényálló vises oldatok előállítására Société des Usines Chimiques Rhőne-Poulenc cég, Paris. A bejelentés napja: 1956. február 8. Franciaországi elsőbbsége: 1955. február 12. A találmány a kloro-3-(dimetilamino-3'-pro­pil)-10-fenotiazin olyan sóit, ill. e vegyület olyan sóinak képzését öleli fel, mely sók az ak­tinikus fénynek ellenálló vizes oldatok készíté­sére alkalmasak, valamint eljárást az ilyen ol­dattok előállítására. A kloro-3-(dimetilamino-3'­-propil)-10-fenotiazin vegyületre iaz alábbiak­ban az általános „klórpromazin" elnevezést fog­juk használni. A klórpromazint igen .gyakran hasznosítják a gyógyászatban. E vegyületet bizonyos alkalma­zási területeken vizes oldat alakjában kell fel­használni és erre a célra már ajánlották a klór­hidrátot. Ilyen oldatok készítése és alkalmazása azonban nehézségekbe ütközött, tekintettel ar­ra, hogy az aktinikus fény 'az oldatok gyors szí­neződését okozza, egyben az aktivitás csökkené­sét és a mérgező hatás növekedését is, amit an­nak tulajdonítanak, hogy lebontás folytán to­xikus termékek képződnek. Ilyen nehézségek mutatkoztak a fenotiazin más származékainál is. A tapasztalat arra enged következtetni, hogy ezek a nehézségek nem függnek közvetlenül az anion természetétől, minthogy a fenotiazin kü­lönböző vegyületeinek vizes oldatai, azonos ani­onnal, az aktinikus fény hatására különböző­képpen viselkednek. Vizsgálataink során azt a meglepő, új megál­lapítást tettük, hogy a klórpromazinból alifás dibarbon-savakkal képzett sók, melyeknek 'ket­tős etilénkötésük van és 4—5 szénatomot tar­talmaznak, olyan vizes oldatokat adnak, ame­lyek fénnyel szemben sokkai ellenállóbbak, mint az ismert oldható sók, pl. a klórhidrát, és amelyek elkészítése és gyógyászati felhasználása nem ütközik az eddig tapasztalt nehézségekbe. Ez az eredmény egyáltalában nem. volt előrelát­ható. A savak közül, melyeknek klórpromazinnal képzett sói találmányunk körébe tartoznak, a fumársavat részesítjük előnyben, nemcsak azért, mert az előállított fumarát kiválóan fényálló, hanem jutányos ára és a íumár sav-ion kis toxi­citása miatt is. Mindamellett a fenti meghatá­rozásnak megfelelő egyéb savakat is alkalmaz­hatunk, így például maiéin-, citrakón-, nieza­kón-, itakón- és glutakón-savat. Minthogy a savanyú sók vízben kevéssé ol­dódnak, előnyös azokat a találmány szerint al­kálikezeléssel jobban oldható kettős vagy kevert sókká átalakítani. így például a savanyú fu­már savas só aránylag kevéssé oldható vízben, és ezért előnyös azt, legalább is részben, maró­nátron vagy szódabikarbónát vagy más alkáli hozzáadásával a nátrium és klórprornaizin kettős fumarátsójává étaiakítanli. Az egyenértékű al­kálmennyiségnek 67—100%-át, előnyösen 75 százaliékát használhatjuk. Ha 67%-nál keveseb­bet veszünk, akkor a nyert termék a felhaszná­lás céljára víziben még elégtelenül oldódik. Ezenfelül megfelelő mennyiségű ildorpramazkit, fumársavat és szódát is oldhatunk a víziben. Ha az eljárást a fenti módokon kivitelezzük, akkor olyan oldatokat kapunk, amelyeknek pH értéke 4,7 és 6,5 között van, melyek közül' az 5 pH értéket részesítjük előnyben. Közönséges használatra 0,1-től 5 súlyszázalékig terjedő tö­ménységek felelnek meg. Nincs gyakorlati je­lentősége annak, ha nagyobb töménységű ol­datokat készítünk, mert az ilyen injekciókat ne­hezen tűrik. A fentiek szerint készült oldatok fény- és hőállók, úgyhogy sterilizálhatok. Az ol­datokat nátriumfumarát hozzáadásával izotóni­ássá tehetjük. Az; alábbi példa a találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módját ismerteti, anélkül, hogy az a találmány oltalmi körét korlátozná. Példa 25,5 g klórpromaziin és 30 cm3 etanol meleg oldatát 9,3 fumársav és 220 cm3 etanol meleg oldatéhoz adjuk. Hűtünk, majd a hűtés, folytán keletkezett kristályokat szűrjük, etanolban mos­suk és megszárítjuk. Kristályos fehér por alak­jában 31 g savanyú fumársavas. sót kapunk, mely 180—181 C°-on olvad (Kofler). Az így készített savanyú fumársavas só 3,41 g-jához olyan oldatot adunk, amelyet 0,5 g szó­daibikarbónátból 70 cm3 vízben képeztünk. A keveréket kavarás köziben 50—60 C°-on addig

Next

/
Thumbnails
Contents