143573. lajstromszámú szabadalom • Adszorptív liofilizációs eljárás szervek konzerválására

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.573. SZÁM 30. i. OSZTÁLY — Sí-521. ALAPSZÁM Adszorptív liofilizációs eljárás szervek konzerválására A Magyar Állam, mint a feltaláló: dr. Szilágyi Imre, budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1955. május 27. A modern sebészet igen jelentős problémája az átültetési célokat szolgáló szervek konzerválása. A szakirodalom ismerteti az. erek és csontok tartósítására az; ún. liofilizációs eljárást, melynek lényege, hogy a kívánt szerveket fagyasztva vákuumban szárítják. Ennek a módszernek az alkalmazásával az ereket 6—72 óra alatt, a csontokat egyes esetekben 240 óra alatt tudták csak kielégítően konzerválni. A hőérzékeny kémiai anyagok esetében (fehérjék, baktériumok, antibiotikumok), az általánosan alkalmazott liofilizációs eljárás a gyakorlatban nem vált be, mert a vákuumszárítási folyamat hoszszú időt vett igénybe és még a leghosszabb evakuálási időtartam mellett sem volt a szervek kiszáradása tökéletes. Ezek a nehézségek indítottak arra, hogy olyan eljárást dolgozzunk ki, mely szerint a legrövidebb evakuálási idő esetében is a reziduális víz eltávozását már a vákuumkészüléktől függetlenül is teljes mértékben biztosítani tudjuk. Ezt a célt úgy sikerült elérnünk, hogy a szervek fagyasztva vákuumban történő szárítását teljesen indiferens nedvesség indikátorral kezelt szárítóanyag: szüikagél (kereskedelmi nevén Blaugél) jelenlétében oldottuk meg. Ennek az ultramikroszkópikus pórusokkal rendelkező kolloidális kovasavnak nagy előnye, hogy szagtalan, íztelen, termikus behatásokkal szemben 600—700°-ig ellenálló. Adszorpciós képessége vízgőzzel szemben különösen kifejezett, továbbá korlátlanul regenerálható és eltartható. A regenerálást direkt vagy indirekt 120— 180 C°-on történő melegítéssel, majd ezt követő lehűtéssel végezzük el. Ennek az anyagnak a jelenléte teszi lehetővé, hogy a tetemekből kivett szerveket —80 C°-ra történő fagyasztás és rövid idejű (2—2 óra) vákuum evakuálási idő után az alkalmazott egy vagy két gömbös steril üvegcsövek leforrasztása után a maradék nedvesség is megkötődjék. Példa. A szublimációs cső gömbjét megtöltjük a nedvesség-indikátorral töltött szilikagéllel vagy ennek színtelen szilikagéles keverékével, majd laza gázdugóval lezárjuk a gömböt, a csövet 150 C°-on 1 órán át száraz hőben sterilizáljuk. Utána 20 C°-ra lehűtve a szervdarabot a cső középső részébe csúsztatjuk (tapadó felületű preparátumokat előnyös gézbe csavarva behelyezni). A készítmény felett ismét gázdugót helyezünk el és a felső gömböt is megtöltjük a fent már említett steril szilikagéllel. A szublimációs csövet szénsavhóba helyezzük (—80 C°), majd szervektől függően a gyors hűtést lefolytatjuk, a cső felső részét fúvóláng segítségével a vákuum gumicső méreteinek megfelelő átmérőjűre szűkít-, jük. Rákapcsoljuk a vákuumkészülékre (nyomás 0,005—0,01 higany milliméter) és V?—1 óra hosszat evakuáljuk. Majd a vákuum megtartása mellett a csövet leforrasztjuk. Szabadalmi igénypont: Eljárás szervek konzerválására, adszorptív liofilizációs módszerrel, azzal jellemezve, hogy a vákuumban történő fagyasztó szárítást nedvesség indikátorral festett szüikagél jelenlétében végezzük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója ?40. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Bolgár Imre