143539. lajstromszámú szabadalom • Automata távkapcsoló berendezés

2 143.539 laritástól függetlenül mindig egyirányú áramot bocsát a helyi tartóáramkörbe. Ezt az egyenirá­nyítót a (b) vezetéken érkező áram polaritásá­nak meghatározására is kihasználjuk oly módon, hogy az érzékelő jelfogókat az említett egyen­irányító +, ül. — sarkára kötjük. Mivel fentiek szerint a (b) vezetéken állan­dóan folyik áram, az egyes jelek megkülönböz­tetése úgy történik, hogy az (a) vezetéken az áramot impulzusok alakjában küldjük. Minden impulzus egy-egy csoport vagy előfizető kije­lölésének felel meg. Ha az egymás után követ­kező jelek a (b) vezetéken különböző polaritású áramból állnak, akkor az áram irányának meg­változtatása a (b) vezetéken két impulzus között történik. Az (a) vezetéken megjelenő impulzus polaritását az A jelfogó vizsgálja. Ha ez a se­gédközpontot meghatározó kombinációnak meg­felel, akkor a (b) vezetékre az. előbb említett módon a B jelfogót kapcsolja, mely tartva ma­rad és előkészíti az előfizető kiválasztását a kö­vetkező jelre. Példaképpen az 1. ábrán a szaggatott vonal­lal rajzolt bekötések azt a segédközpontot jel­lemzik, melyet az (a) vezetéken —, a (b) vezeté­ken -f- áram határoz meg. Ezek a bekötések a többi segédközpontban a 3. ábra szerint történ­nek. Ezen az ábrán a négyféle lehetséges kom­binációt az (a) és (b) oszlopokban tüntettem fel. melyek a megfelelő jelű vezetéken folyó áram polaritását jelzik. Az A jelű oszlopban az A jel­fogóval sorbakapcsolt egyenirányító helyzete látható, a B és C jelű oszlopokban pedig az. hogy a B és C jelfogóknak a rajzon szaggatott vonallal bekötött kivezetései a hídkapcsolású egyenirányító melyik sarkához kötendő. Ha az előfizető választásához a (b) vezetéken változatlan polaritású áramot kell küldeni, ak­kor az A ágon megjelenő következő impulzusra Ei vagy E2 előfizetői jelfogó húz meg, az áram polaritásától függően. Ha viszont az előfizető ki­jelöléséhez a (b) ágon folyó, áram polaritását meg kellett változtatni, akkor az irányváltozás következtében C jelfogó meghúz, B jelfogó el­enged. Ezért az A vezetéken érkező áram im­pulzus polaritásától függően E3 vagy E4 jelfo­gók fognak meghúzni, amivel az előfizető kivá­lasztása véget ért. A találmány szerinti elrendezésben az E jel­fogók áramköre úgy van kiképezve, hogy nyu­galmi helyzetben, tehát amikor a vonalon sem­miféle kapcsolat nincs felépítve, a hozzátartozó egyenirányító shuntöli a megfelelő előfizetői vo­nalat, melyre a megfelelő E jelfogó működtető, induktoráramot küld, ennek csak egyik polari­tású félhullámai jutnak az .E jelfogóra, mely az előfizetői vonalat a kezelőhöz menő vonalra kapcsolja és oda a hívást továbbítja oly módon, hogy az a vezeték és a föld közé kapcsolja ma­gát, mire a kezelőnél levő hívójelfogó meghúz­ni képes. Mivel ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy egy összeköttetés felépítése vagy tartama alatt bármelyik előfizető induktoráramot küldve, sa­ját vonalát az összeköttetésre kapcsolja, egy kö­zös F foglaltsági jelfogó gondoskodik arról, hogy a nem hívott előfizetők vonala ilyenkor bontva legyen. Ezt a jelfogót a hídkapcsolású egyen­irányító által táplált közös tartóáramkör táp­lálja. A berendezés működését a segédközponti áramkör kapcsán ismertettem, mivel ez tartal­mazza a találmányra jellemző lényeges része­ket, míg a regiszter és a vonalcsatlakozó áram­kör kialakítása az adott feltételeknek megfele­lően ismert módszerekkel történhet. Hasonló­képpen alkalmazhatók az ismert elvek más. cél­ra szolgáló alkalmazások esetében, pl. távve­zérlő berendezések esetében is. Szabadalmi igénypontok: 1. Elrendezés távbeszélő berendezéseknél. Legfeljebb 4 csoport és ezeken belül legfeljebb 4 egyed, különösen telefonközpont és előfizetői­nek kiválasztására, a vonal két ágán adott kü­lönböző polaritású áramok kombinációinak felhasználásával, jellemezve azzal, hogy az egyik vezetéken folytonosan küldött áram a már kiválasztott csoporthoz tartozó egyéni jelfogók tartására szolgál, a másik vezetéken impulzusok formájában küldött áram segítségével pedig a berendezés az egyedek kiválasztása céljából egymás után küldött jeleket különbözteti meg. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, jelle­mezve azzal, hogy az egyed kiválasztása után a tartásra is használt áram irányának megvál­toztatásával előkészíti egy további, tetszés sze­rinti csoport és azon belül tetszés szerinti egyed kiválasztását. 3. Az 1—2. igénypontok szerinti elrendezés jellemezve azzal, hogy a tartásra szolgáló veze­téken folyó áram polaritásának érzékelése1 a tartó áramkör táplálására szolgáló hídkapcso­lású egyenirányító felhasználásával történik. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti elrendezés jellemezve azzal, hogy az egyedek kiválasztását végző jelfogók, váltóáramú jelek felvételére is alkalmasak. A berendezéshez tartozó egyenirá­nyító segítségével, mely a vett váltóáramú jel­nek csak egyik félperiódusát engedi tovább a mondott irány felé, egyúttal azonban maga is működve, egyenáramú kört zár a mondott irány­ból küldött áram részére. 5. Az 1-—4. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés kiviteli alakja jellemezve azzal, hogy a vonalon érkező jelek alapján a csoportok és egyedek kiválasztása, valamint a váltóáram to­vábbítása kizárólag semleges jelfogókból, egyen­irányítókból felépített berendezéssel történik, melynek működéséhez helyi áramforrás nem szükséges. 2 rajz A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 635. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Thumbnails
Contents