143509. lajstromszámú szabadalom • Gyorsváltófej csúcseszterga munkához

Megjelent 1957. március hé 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.509. SZÁM 49. a. 1—31. OSZTÁLY — GO-384. ALAPSZÁM Gyorsváltőfej csúcseszterga munkákhoz A Magyar Áliam, mint a feltaláló Győrik József gépészmérnök, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1954. szeptember 25. Az eddig ismert gyorsváltófejeknél két vagy több felület van bizonyos szög alatt kiképezve, — azonban lényegileg csak két felület érintkezik, — amelyekhez a szerszámtartót egy szorítóelemmel szorítják hozzá. Ez a szorítóelem többnyire önzáró excenter. Hibájuk ezeknek a gyorsváltófejeknek az, hogy a szerszámtartót rögzítő erő nagyrészben a forgácsolóerők ellenében hat, aminek következtében a forgácsoló erők növekedése esetén csökken a stabilitás és növekszik a berezgési veszély. További jellemző tulajdonságuk az ismert gyorsváltófejeknek, hogy működési pontosságuk függ az elkészítés pontosságától, így gondos megmunkálást igényelnek és szennyeződésekre igen érzékenyek. Fenti hátrányokat a találmány azzal küszöböli ki, hogy a felfekvés egyértelműleg négy felületen történik és a szorítóerő iránya részben azonos, részben pedig merőleges a forgácsoló erőkre. E megoldásnak előnye, hogy a fecskefarok vezeték ékhatása következtében a felfekvő felületek a fellépő önzárás folytán nagy erővel szorulnak egymáshoz. Ez azt eredményezi, hogy a rezgésmentesség és a stabilitás a terhelés emelkedésével nő. Biztosított emellett a késéi azonos helyre való nagypontosságú visszatérése és terhelés alatti mozdulatlansága. A találmány két példakénti kiviteli alakját a rajz szemlélteti. Az 1. ábra szerint a szerszámtartó felvételére szolgáló test fel van metszve, így a test fecskefarok vezetéke rugalmasan szétnyitható, ami a szerszámtartó rögzítését eredményezi. A 2. ábra szerinti szerszámtartó felvételére szolgáló test fecskefarok vezetékének egyik — célszerűen a hátsó — része keresztirányban elmozdítható s ez az elmozdulás rögzíti a szerszámtartót. Az ábrákon 1 a szerszámtartó felvételére szolgáló test, amelynek fecskefarok vezetékére csúsztatható rá a 2 szerszámtartó. A 2 szerszámtartóba van rögzítve a megmunkáláshoz szükséges 3 szerszám, 4 a keresztirányban elmozdítható szorítóék. 5 a szerszám magasságát beállító állítócsavar. S a szorítóerő iránya. A készülék működése a következő: A megmunkáláshoz szükséges 3 szerszámot előkészítjük s rögzítjük a 2 szerszámtartóban. A 2 szerszámtartót felülről rácsúsztatjuk az 1 test fecskefarok vezetékére. A magasságot 5 állítócsavarral beszabályozzuk, meghúzzuk az S szorítóerő irányában ható szorítócsavart. Így rögzített állapotban ellenőrizzük a szerszám él, illetőleg a csúcs magasságát, majd megfelelő sorrendben cserélgetve a — 2 szerszámtartókba fogott, előzőleg beállított — szerszámokat, elvégezzük az előírt műveleteket. Műveletközi szerszámélezésnél a 3 szerszámot nem kell kifogni a 2 szerszámtartóból, hanem befogott állapotban végezzük el az élezést. A 2 szerszámtartót az 1 testre rácsúsztatva ellenőrizzük az él-, illetőleg csúcsmagasságot s az esetleges helyesbítést az 5 állítócsavarral végezzük el. Szabadalmi igénypontok: 1. Gyorsváltófel csúcsesztergamunkákhoz azzal jellemezve, hogy az alkalmazott késtartót rögzítőerő részben azonos, részben pedig szöget zár be a forgácsolóerők irányával, s a felfekvő felületeknek olyan kiképzése van, amelynél a forgácsolóerők hatására önzárás lép fel. 2. Az 1. igénypont szerinti gyorsváltófej kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szerszámtartó felvételére szolgáló test felmetszett s a szerszámtartót rögzítő testnek rugalmasan szétnyitható fecskefarok vezetéke van. 3. Az 1. igénypont szerinti gyorsváltófej kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szerszámtartót rögzítő test fecskefarok vezetékének egyik — célszerűen a hátsó — része külön darabként keresztirányban elmozdítható. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 2957. Terv Nyomda, 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre