143475. lajstromszámú szabadalom • Feszített téglafödém

Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.475. SZÁM 37. a. 1-7. OSZTÁLY — Ce—205. ALAPSZÁM Feszített téglafödém A magyar állam, mint a feltalálók: Cseh József és Schwarz Kálmán építésztechnikusok jogutóda, Budapest. A bejelentés napja: 1954. január 23. A feszitett épületszerkezetek (födémek, kiváltók, gerendák, stb.) mint kétségkívül korszerű, takarékos és kitűnő szerkezetek széleskörű felhasználását elsősorban az gátolja, hogy egy-két szórványosan előforduló utófeszítés! eljárástól eltekintve, kizárólag feszítőpadokkal felszerelt nagyüzemi eljárással készíthetők és különleges minőségű anyagok beépítését követelik meg, Jelenleg majdnem kizárólag födémgerendákat készítünk feszítve — nagy költséget igénylő feszítőpadokkal felszerelt budapesti üzemekben. Külföldi viszonylatban történtek kezdeményezések a tartógerendák húzott övének előfeszítésére (Stalton födém) vagy bizonyos elemekből csévéléssel összefeszített födémtestek gyártására, ami a hazai gyakorlathoz képest haladást jelent, de ez még mindig nagyüzemi eljárással készülhet. Az eddig ismeretes feszített szerkezetek hátrányai a következők: Csak központosán gyárthatók és az ebből adódó nagytávolságú szállítások egyrészt gátolják a széleskörű bevezetést, másrészt a szállítási nehézségek, valamint az azzal kapcsolatos káros igénybevételek szűk területre korlátozzák az ilyen szerkezetek felhasználását, megkötik a tervezők kezét, drágább építési anyag felhasználását követelik meg. A fenti feltételek méret és súlyhatást szabnak meg. Az a tény, hogy majdnem kizárólag csak födémgerendákat gyártunk feszítve, ez még egy sereg rosszul megoldható kérdést jelent. Pl. külön kell gondoskodni a gerendák közötti kitöltő elemek, tálcák előregyártásáról, ill. helyszíni betonozásáról. Mindkét megoldás sok helyszíni munkát jelent és az előregyártás fogalmát megszünteti, annak előnyeit lerontja, sok feltöltő anyagot igényel. Tekintettel arra, hogy a födémből csak a kb. méterenkénti gerendát tartót feszítjük meg — az ide koncentrált igénybevételek, terhelések fokozottan gondos munkát és jobb minőségű anyagot követelnek meg és a födém tönkremenetele is hamarabb bekövetkezik, ha a tartószerkezet tűz, mechanikus behatás vagy az acélhurok rozsdásodása következtében megsérül. Hátrányt jelent még a jelenlegi feszítési elv azért is, mert a feszítés megtörténte és a beton szilárdulása után az acélszálak lehorgonyzása vagy felületi tapadásra (előfeszítésnél) vagy különböző rendszerű lehorgonyzó szerelvényekre (utófeszítésnél) van bízva. Az előző esetben feltétlenül gondos betonozásra van szükség, az utóbbi esetben a lehorgonyzó elemek eléggé megdrágítják a feszített szerkezetek gyártását és problematikus az ilyen lehorgonyzó elemek megfelelő beépítése, rozsda elleni védelme, stb. A találmány szerinti eljárással készült födém vagy egyéb feszített szerkezet előnyei a követke^ zők: A födémszerkezet egyszerű eszközökkel feszíthető és gyártható — nincsen telepített központi Üzemhez kötve a gyártás. A betéttestek egyben, teherviselő elemek is, mely szerint a födémbe beépített anyag kihasználása, igénybevétele ideális. Az eddigi födémekkel szemben 60—70%-os cement és 40—60%-os vas megtakarítást eredményez. A szerkezet alkalmazása majdnem teljesen megszünteti a helyszíni munkát — a födémkészítés és elhelyezés szerelőipari jellegű lesz. Az eddigi hasonló utófeszített szerkezeteknél használt megoldással szemben nem kell a feiszítő tömbökbe bebetonozni a húrokat, hanem azokat egy, a feszítési technikában eddig nem alkalmazott kötéssel végtelenítve helyezzük el a tömbökön. Ez az eljárás a húrok és feszítő tömbök előgyártását lényegesen, leegyszerűsíti. A találmány szerinti „Feszített téglafödém" egy példaképpeni kiviteli alakját a csatolt rajz ábrái szemléltetik. A találmány szerinti födém készítésének eljárása a következő: Az üreges födémtéglákat (I. rajz 1.) vagy más elemeket a szükségszerinti hosszban pc. habarcs terítéssel (I. 2.) egymás végébe rakjuk, az így kialakított gerenda (I. 3.) egyik végére elhelyezzük a félkörívű beton végelemeket Í.I. 4.). A téglagerenda másik végén elhelyezünk 2 db tömör kisméretű téglát (I. 5.), ami a feszítő berendezés adta terhelést adja át az első üreges téglára (I. 6.) Az így előkészített tégla gerenda végéhez elhe-