143472. lajstromszámú szabadalom • Telefonérsodrógép

2 143.472 A hajtóműszekrény felső lapjához a sodrókosár alsó tányérkorongja labirint tömítéssel csatlakozik úgy, hogy a szekrény zárt olajteret alkot.' A benne levő hajtószerkezetet, amely a motorral együtt a szekrény fedőlapjára van szerelve, részletesebben a 3. ábra mutatja. A négyessé sodrandó erek D dobjait hordozó jármok tengelyei a sodrókosár alját alkotó TI tányérkorongban vannak ágyazva, amely tányérkorong fogaskerékszerűen van kiképezve és a hajtóerőt a kerületéhez kapcsolódó fogaskeréktől kapja. A jármoknak a sodrókosárhoz képest adandó elfordulás a jármok tengelyére ékelt fogaskerekeknek az I., ill II. központi kerekeken való legördülése útján jön létre és az elfordulás nagysága ezeknek a központi kerekeknek saját tengelyük körüli forgássebességétől függ. Az L, ül. II. kerék csőtengely révén, a IV., illetve III. kerékkel van összekötve, amelyek hajtása választás szerint vagy a A keréktől kiinduló jobboldali, vagy a B keréktől kiinduló baloldali hajtóművel történhet. Ha e két hajtómű a vázlatosan jelzett átkapcsolóval különböző sebességre van beállítva, a két érpár sodrathossza különböző lesz. A sodratváltás a V kar átállításával történik, amely a III., illetőleg IV. központi kereket a jobb-, illetve baloldali hajtóműről a másikra kapcsolja át és ezzel sebességeiket felcseréli. A 2. ábrán látható alaprajzi elrendezés vázlatosan azt tünteti fel, hogy a hajtómotor a hajtószerkezet szekrényének tetején van elrendezve és az összes mozgások erről vannak levezetve. A és B jelzi a 3. ábra A és B kerekét tartalmazó hajtóművet, amely a jármok forgatására való; K a sodrókosárnak a 3. ábrán Tl-el jelölt tányérkorongját hajtó kerékrendszert jelöli; L pedig a lehúzókerék hajtóműve, amely az ábra felső részén látható függőleges tengely révén egyrészt az; L lehúzókereket, másrészt gömbölyű szíj révén a fonófejet hajtja. Ugyanettől a motortól kapja a hajtóerőt a kész négyeseket a KD készletdobra feltekercselő hajtómű is. A találmány további része az érdobokat hordozó járomnak és az érdobok tengelyét reteszelő szerkezetnek új kiképzésében van. Az 1. ábrán látható, hogy a régi sodró gépeknél a J járomnak sík-keret alakja van. A keret sza^ lagralakú, vagy profilos rúdból van hajlítva, amelynek keresztmetszeti mérete, illetve a reá ható centrifugálerővel szembeni teherbíró képessége a gép fordulatszámának és ezzel együtt a gép teljesítőképességének határt szab, amely a dolgok természeténél fogva a konstrukció megtartása mellett a méretek növelésével már nem fokozható. Ugrásszerűen háromszorosra fokozódik a gép teljesítőképessége a találmány szerinti járom szerkezet alkalmazásával, amelyet a 4., 5. és 6. ábra tüntet fel. Eszerint a járom teste az érdob behelyezésére való két kivágással ellátott, hengerpalást alakú 1 köpenyrészből és a dobteret határoló két síklemez alakú 2 falrészből, továbbá a tengelycsonkot hordozó kúpalakú 3 végrészekből van összehegesztve, így olyan szilárd testet kapunk, amelynek a centrifugálerővel szemben megnövekedett szilárdsága a sodrókosár percenkénti fordulatszámának a korábbi 60—70-ről 200-ra fokozását, vagyis a sodrógép teljesítményének mintegy háromszorosára növelését teszi lehetővé. További előnye még ennek a járommegoldásnak, hogy építési hossza a keretjároménak csak mintegy 2/3 része. A régi konstrukciónál a nagy hosszméretet a dobról lefutó érnek a csőtengelybe való belépési helyén előálló irányváltozás (törés) csökkentése végett vették. A találmány szerint az ér megtörését a csőtengelyhez csatlakozó 4 trombita-' cső alkalmazásával kerüljük el. Ha a trombitacső, mint forgásfelület meridiángörbéje olyan kör, amelynek R görbületi sugara az érdob sugarával egyezik, az ér kímélése szempontjának eleget tettünk és a járom hosszát lényegesen csökkenthetjük. Az érvezetésnél figyelembejövő geometriai viszonyokat az 5. ábra tünteti fel, amelyből kitűnik, hogy az érvezetés során az érdob sugaránál kisebb sugarú görbület az éren nem keletkezhet. Az is kitűnik az ábrából, hogy a támaszkodás nélkül haladó érszakasz hossza és azzal együtt az eret terhelő centrifugálerő miatti ún. „ostorozás" okozta igénybevétel a találmány szerinti járomszerkezetnél minimális. A találmánynak az érdobtengely kicsúszását megakadályozó reteszre vonatkozó részét a 7. és 8. ábra mutatja. A 8. ábrán látható, hogy a D érdob a p perselyek közé van befogva, amelyek közül az ábra csak az egyiket tünteti fel. A dobon és a perselyeken a t tengely hatol át, a perselyek és a járomhoz rögzített tartószerkezet közzé g golyóscsapágy van beiktatva, amelyet a perselyben ,a k karima rögzít. A karima hornyában a R retesz tolható el, amelyen egy köralakú és egy, ehhez csatlakozó keskenyebb nyílás van. Ha a R reteszt a r rugók hatásával szemben egyik véghelyzetébe húzzuk, a t tengely kúpos végét a köralakú nyíláson, a perselyeken és a dobon keresztül tolhatjuk; a t tengely véghelyzetében az r rugók hatására a retesz a t tengelyen kiképezett horonyba csúszik. A t tengely válla így a reteszhez támaszkodik és a tengely el van reteszelve. Szabadalmi igénypontok. 1. Telefonérsodrógép, azzal jellemezve, hogy a sodrókosarat forgató és amellett az összes többi mozgásokat is létesítő hajtómű a függőleges tengelyű gép alapzatát képező zárt haj tóműszekrényben van elhelyezve 2. Az 1. igénypont szerinti sodrógép kiviteli alakja, amelyet a sodrókosár alsó tányérkorongja és a hajtóműszekrény fedőlapja közötti labirinttömítés jellemez. 3. Az 1., ill. 2. igénypont szerinti sodrógép kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a hajtómű a hajtóműszekrényből kiemelkedő egységet képez és a hajtómotor a hajtóműszekrény fedőlapjára van szerelve. 4. Sodratváltószerkezet, különösen az' előző igénypontok ' bármelyike szerinti sodrógéphez, a négyessé egyesítendő érpárok sodrathosszának felcserélésére, azzal jellemezve, hogy az érpárok különböző sodrathosszának megfelelően azok bolygókerekeit különböző sebességgel forgató (I., II.)