143442. lajstromszámú szabadalom • Röntgencső tányéralakú forgóanóddal
Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.442. SZÁM 21. g. 17—21. OSZTÁLY — PO-185. ALAPSZÁM Röntgencső tányéralakú forgóanóddal VEB Phönix Röntgenröhrenwerk Rudolstadt cég, Rudolstadt (Német Demokratikus Köztársaság). A bejelentés napja: 1955. december 13. A forgóanódos röntgencsövek teljesítőképességének határt szab a korlátolt hőkapacitás, valamint a korlátolt hőátadás kifelé irányuló sugárzás vagy vezetés útján. Az anódtányér hőmérséklete nem haladhat meg bizonyos értéket, melyet az anyag szab meg. A forgóanódos csövek fejlődése általában olyan irányú, hogy a terhelhetőséget növelni és az élettartamot, ill. használati időt meghosszabbítani törekszenek. Ennek különböző módjait próbálták ki. PL: 1. A nagy hőmérsékletű sugárzófelületet megnövelték. a) Evégből a wolframtányér átmérőjét nagyobbra vették. Ennek azonban a helyszűke és gyártási okok határt szabnak. b) A tányérra jól megmunkálható anyagból,' pl. nikkelből készült hősugárzó hengert erősítettek. Ennek viszont az a hátránya, hogy a sugárzási hőmérsékletnek a nikkel gőznyomása alatt kell maradnia. 2. Az anód hőkapacitását negnövelték. a) Evégből a wolframtányér tömegét nagyobbra vették. Ennek azonban gyártási okok határt szabnak. b) A wolfram és a forgórész vagy a hűtőtest között közvetlen érintkezést létesítettek. Emiatt a nagy hőmérsékletű sugárzó hűtés előnyéről lemondtak. Ezzel korlátozták a cső felhasználási lehetőségeit. 3. Csupán a molibdéntengely hővezetését növelték egy nagy hőkapacitású, feketített hűtőtest felé. Minthogy azonban a molibdéntengely a hőt nem csak a hűtőtestnek, hanem jó hővezetőképessége folytán a csapágyaknak is átadja, ezek tűrhetetlenül felmelegszenek. Ezt a hátrányt egy másik megoldásnál osztott tengellyel kerülték el. Ennél a hő először a hűtőtestre megy át, innen azonban a csapágyak mégis hőt vesznek fel. Az osztott tengely további hátránya, hogy a mellső csapágyat nem lehet a süvegolajjal hűteni. E hátrányokat a találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy a tányér és a forgórész közti hőátvitel lehetővévételére nagy fajhőjű és akkora keresztmetszetű anyagot, pl. vasat alkalmazunk, hogy az ily módon biztosított nagy hőkapacitás folytán a csapágyak melegedése üzem közben a kritikus hőfok al^tt marad. A találmány szerint tehát jó, magas hőmérsékletű sugárzó hűtést egyesítünk az előnyösen feketített forgórész felé irányuló jó hővezetéssel, valamint a tányér és a csapágyak közti nagy hőkapacitással. A tengelyt oly vastagra méretezzük, hogy a kisebb fajlagos hővezetőképesség ellenére a hővezetés nagyobb, mint molibdéntengelyeknél. A tengely és a forgórész közötti nagy felfekvőfelület és a csapágyakat hordozó tengelyszakasz erőé vékonyítása folytán a hőáramlás a keresztmetszeti aránynak megfelelően vezetődik a forgórészhez és a csapágyakhoz. A csapágyak ily módon a kritikus hőmérsékletük alatt maradnak. Azt a csekély hő1 mennyiséget, amely a mellső csapágyhoz mégis eljut, a süvegolaj veszi fel. Felvételeknél a wolframtányér hőfokcsúcsát a, vastengely jó hővezetése és nagy hőkapacitása leszállítja és a lehűlési időt is megrövidíti. A felvételek közti szünetekben a tengely a hőt az előnyösen feketített forgórészen át adja le. A mellékelt rajzon az 1. ábra egy ismert típust szemléltet, míg a 2. ábra a találmány szerinti forgóanódos cső egyik kiviteli alakját mutatja. Az 1 anódtányért az (előnyösen vasból való) 2 tengely köti össze a 3 forgórésszel.
