143423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás méhösszehúzó hormonkészítmény előállítására

2 143.423 szerves oldószer töménységének fokozásával a méhösszehúzó hormont kicsapjuk és a fölöttes folyadéktól különválasztjuk. Az előző fejezetben vázlatosan ismertetett eljárásunk eredeti és tudományos szempontból is új elvet valósít meg azáltal, hogy iaz irodalomban elsőként írja le a méhösszehúzó hormon előállításában — annak oldékonysági viszonyait figyelembe véve — az organikus oldószerekkel alacsony hőmérsékleten, alacsony dielektromos állandójú közegben történő frekvencionálás elvét. Ez az elv az eddig ismert eljárásokban ínég részleteiben sem található meg.. Technológiai szempontból pedig azért jelent lényeges haladást, mert az összes ismert módszereknél egyszerűbb, könnyebben keresztülvihető és gazdaságosabb úton éri el célját, a gyógyászati célra alkalmas méhösszehúzó hormonkészítmény előállítását. Nyilvánvaló, hogy bejelentésSm tárgya a hátsólebeny témakörben a két végletet képviselő eljáráscsoport között közti megoldást jelent, — a végtermék kémiai értelemben vett tisztasága tekintetében is. De mint közti megoldás, teljesen novum, s a technika mai állásához képest ebben is színvonalemelkedést jelent. Eljárásunkhoz célszerűen 2—8, előnyösen 3—6% szárazanyagtartalomra betöményített hipofízis hátsólebeny vizes kivonatot alkalmazunk. Az inert fehérjék kicsapásához szerves oldószerként vízzel elegyedő alkoholt, célszerűen etanolt vagy metanolt használunk. Célszerűen úgy járunk el, hogy a fehérjéket 70—85% alkohol-töménység jelenlétében csapjuk ki, majd az így előkészített oldatból a méhösszehúzó hormon leválasztására az alkohol töménységét 85—92%-ra fokozzuk. Alkoholok helyett használhatunk acetont is. Ebben az esetben a fehérjéket 36—50% acetontöménység mellett, a méhösszehúzó hormont pedig 40—75% acetontöménység jelenlétében csapjuk ki. Szerves oldószerben oldódó ísóként használhatunk szervetlen sót, például litiumkloridot, melyet előnyösen 1—5% töménységben alkalmazunk. Használhatunk azonban szerves sót, például ammoniumacetátot, amelyet célszerűen 5—14% töménységben használunk. A szerves oldószerrel \ történő kicsapást alacsony hőmérsékleten, célszerűen 0 és —'5 C° között foganatosítjuk. Az Oxitocin kiesapása során az oldat pH értékét 7,0 és 4,5 közötti értékekre állítjuk be. A kicsapott méhösszehúzó hormont azután vízmentes oldószerekkel, például alkohollal, vagy aldehidmentes acetonnal mosva száríthatjuk. 1. Példa Nedves közegben, pl. Turmix őrlőgépen finomra őrölt, majd acetonnal szárított hipofizis-hátsólebenypor 100 g-nyi mennyiségét 5 liter ionmentes vízzel szobahőmérsékleten kivonatoljuk. Az oldatlan ma-Tádékot centrifugálással távolítjuk el, majd a kivonatot 1,5 kg. szintetikus nátriumaluminiumszilikát szemcséket tartalmazó 5 cm átmérőjű, 1,8 m magas oszlopon engedjük át a vérnyomásemelő hormon megkötése céljából. A szilikáton átfolyt oldatot ezután 10—15 Hg mm vákuum mellett 35 C° alatti hőmérsékleten az eredeti térfogat 1/10—1/20 részére pároljuk be. Ezután a méhösszehúzó hormont tartalmozó koncentrátumot, mely 3—6% szerves szárazanyagtartalommal rendelkezik, 0—2 C° hőmérsékletre hűtjük és 10% ammoniumacetátot tartalmazó etanol 4-szeres térfogatát keverjük hozzá vékony sugáréban. Etanol helyett abszolút metanolt is alkalmazhatunk; ekkor 3 térfogatrész lehűtött koncentrátumhoz 7 térfogat metanolt, adunk. A keletkező csapadékot, amely az inert fehérjéket és a méhösszehúzó hormonból csak elhanyagolható mennyiséget tartalmaz, hidegen centrifugáljuk, majd a tiszta fölöttes folyadékból 1—3-szoros térfogatmennyiségű hűtött abszolút etanollal csapjuk ki a méhösszehúzó hormont. A csapadékot hidegen centrifugáljuk, majd abszolút alkoholos mosás után abszolút és aldehidmentes acetonnal jénai üvegszűrőn szárítjuk. A hozam átlagosan 70%-os és a kapott termék 20—30-szor hatásosabb, mint a kiindulási hátsólebenypor. 2. Példa Acetonnal szárított 100 g hipofízis hátsólebenyport golyós malomban 6—12 óráig szárazon őriünk, 5 liter ionmentes vízzel 3 részletben kivonatolunk. Az oldatlan maradékot centrifugálással elkülönítjük, az oldatból a vérnyomásemelő hormont olyan nátriumaluminiumszemcséket tartalmazó oszlopon távolítjuk el, melyet előzőleg ammoniumhidroxid oldattal ammonium-ion tartalmúvá tettünk. A vérnyomásemelő hormontól megszabadított oldatot 3—6% szárazanyag tartalomig vákuumban 35 C° alatti hőmérsékleten bepároljuk, majd minden 50 ml koncentrátumhoa 2 g litiumkloridot adunk és 1 M HCl-val a rendszer pH-ját 4,5—5,0-re állítjuk be. Az oldathoz annyi víz- és aldehidmentes acetont adunk hidegen, hogy annak acetontartalma 38% legyen. Ekkor az inert fehérjeanyagok kiesapódnak. A csapadékot a folyadéktól elkülönítjük, az oldatot 0 és —5 C° közötti hőmérsékletre hűtjük és azonos térfogatú hűtött acetonnal keverjük. A kicsapott méhösszehúzó hormont hidegen centrifugáljuk, majd abszolút acetonnal mossuk és szárítjuk. A hozam átlagosan 70%> és a kapott Oxitocin 20—30-szor hatásosabb az alapanyagként felhasznált hipofizis hátsólebenypornál. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás méhösszehúzó hormon előállítására hipofizis hátsólebeny vizes kivonatából, -melyre jellemző, hogy a vérnyomástemelő hormon isimert módon történő elkülönítése után a vizes oldatot bepárlással töményítjük, majd vízzel keveredő szerves oldószerrel, abban oldódó só jelenlétében az iners fehérjéket kicsapjuk, azokat elkülönítjük, végül a szerves oldószer töménységének növelésével a méhösszehúzó hormont kicsapjuk és a fölöttes létől elkülönítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a hipofizis hátsóle"benyének vizes kivonatát 2—8, előnyösen 3—6%t szárazanyag tartalomra töményítjük be. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosításának módja, melyre jellemző, hogy a kicsapáshoz szerves oldószerként vízzel elegyedő alkoholt, célszerűen etanolt vagy metanolt használunk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási