143387. lajstromszámú szabadalom • Vonalszaggató rajzeszköz

2 143.387 kák felett simán átemelődve a kívánt szaggátású vonalnyomot adja. Minthogy a bordaelemek a rajzlap síkjához egészen közel vannak, esetleg az alább ismertetett példaképem befűzésmódjából következőleg közvetlenül a rajzlapon feküsznek, az átemelési magasságkülönbség lényegtelenül csekély, úgyhogy a vonalhúzó rajzeszköz csúcsának a rajzlapon ugrás után való ütközése egészen enyhe, s ezért rajzfesték (tus) használata esetén sem következik be a festéknek a kihúzótollból való kifreccsenése. Abból a célból, hogy a rajzfesték a bordát alkotó huzaldarabkákat át ne itassa s következésképpen a rajzlap elkenődését ne okozza, de azért is. hogy a kihúzótoll éles csúcsa a huzaldarabkákat át ne vághassa, illetve a rajzirón hegyét szükségtelenül el ne koptassa, megfelelő anyagminőségű és keresztmetszetalakú, továbbá kellő erősségű borda elemet kell alkalmazni. E kettős célra a legközvetlenebbül valamely tömör és erős műanyagszál (pl. damil, nylonfonál) használható kifogástalanul, mimellett még nem rozsdásodó fémféleségből való vékony huzal is alkalmasnak mutatkozik, míg sodrással készült textilfonalak, ha egyébként még oly erősek is, nedvszívó tulajdonságuk folytán közönséges keDeskedelmi minőségben nem (legfeljebb csak megfelelően preparálva) alkalmasak. A találmány keretében azonban egyes fogalmi meghatározás érdekében ilyen utóbbi fonalakat is huzaloknak tekintünk, míg egyenletes keresztmetszetű, tömör műanyagszálak már csak készítési módjuk miatt is, de alakilag is teljesen huzaloknak számítanak. A keresztmetszet-alak szempontjábóíl itt különös fontossága van a „huzal" megnevezésnek, melynek keresztmetszetét a szóhasználat közönséges értelmében köralakúnak — általában kerekdednek; tehát nem sarkos idomúnak — tekintjük, minthogy a találmány tárgyának mintapéldányain végzett kísérletek érthetően azt igazolták, hogy kerekded (elsősorban fordított tojásszelvény vagy békaszáj szelvény), keresztmetszetű huzalok alkalmazása esetén a borda elem esetleg elkenődő festéknek a huzalkeresztmetszet alsó részére és innen a megszakítási helyen a rajzlapra való jutása — a huzal rugalmas felemelkedése miatt — teljesen kizártnak vehető. Ezért a nyert kihúzási vonal teljesen szabályos és hibátlan szaggatást mutat. A fentiek miatt van e találmánynál a huzal rugalmasságának — a más készítménnyel szemben — újdonság jellege és fontos jelentősége (lásd 4. ábra). A bordázást legegyszerűbben és legcélszerűbben, példaképpen egyetlen folytonos huzaldarabnak a tartólemezen az 1. ábrából is látható módon, a hasíték két oldalán cikk-cakk öltésekkel felfűzés által valósítható meg, mikor is az egyes borda elemek közötti összekötő öltések a tartólemeznek a rajzlappal nem szomszédos (felső) felületén vannak. A bordaelemeket alkotó huzaldarabkák bekötése számára azonban természetesen másféle fűzési módok is elképzelhetők. A bordaelemek a hasíték hosszirányára — fa legmegfelelőbb elrendezésben — nem 'merőlegesek, s a szaggatás egyenletessége érdekében egymásközt mindenesetre párhuzamosak, mivel a huzal ferdesége a vonalhúzó rajzeszköz csúcsának a borda elemen való elcsúszását meggátolja. Tartólemezként célszerűen átlátszó műanyagot lehet felhasználni, egyébként alkalmazható azonban nem átlátszó lemez is. Ha a tartólemez termopiasztikus műanyagból készül és a borda elemek készítéséhez fémhuzal van felhasználva, ez utóbbi — pl. az 1. ábra szerinti felfűzés esetén — a kellő vastagságú műanyaglemezbe be is vasalható, úgyhogy a bordaelemek a lemezfelülettel, a lemez mindkét oldalán, igen jó kötés melett szintben, sőt kissé emelve vannak, ami a találmány szerinti rajzeszköz kivitelének csinosságát és használatának kényelmességét fokozza. A bordaelemeknek a lemeztest felfekvő felülete fölé való hozása a bordázás kivitelének további változataként akkor is lehetséges, ha pl. fémhuzalból való különálló elemeket kívánunk alkalmazni, melyeket a lemeztestbe, az utóbbinak készítése folyamán, közvetlenül belesajtolunk, vagy a formázószerszámban a lemeztest anyagával részben körülöntünk, vagy akár a vonalzó élét fésűszerűen képezzük ki. Különálló fémhuzalelemek egyébként a már kész lemeztestbe az irodai fűzőgépek működéséhez hasonló munkaeljárással utólag is befűzhetők vagy beüthetők, s kívánatos esetben a lemeztestbe — végül pl. vasalással — szintben bele is sajtolhatok. Szintén idetartozó kiviteli esetként a bordaelemek, műanyaglemeztest esetén, az eddigi változásoktól eltérően, a lemeztest készítésével egyidejűleg, ez utóbbinak anyagából és vele szerkezetileg összefüggő módon úgy is készülhetnek, hogy a iemeztest megfelelő alakú (tehát a hasítékot is kialakító) formázószerszámában a lemeztesttel együtt sajtoljuk, ül. (különösen polyamid-műanyag alkalmazásánál) vele együtt öntjük. Ilyenkor a borda elemnek célszerűen a 4. ábrán feltüntetett I., IL, III. vagy a 2. ábrán jelzett IV. keresztmetszet alak is adható, amikor a rajzlap elkenődésének elhárítása legmeszszebbmenően biztosított. Ez utóbbi változatnak megfelelően a borda elemeket a legáltalánosabb bordaszálaknak is nevezhetjük. A tartólemez kontúrábrája, méretei, hasítékok száma, hossza és szélessége korlátokhoz nincs kötve, s a hasíték-széleség, főleg, ha a lemez átlátszó műanyagból van, amely a lemez alatti ábrarészek láthatóságát nem gátolja, aránylag kicsinyre is választható. Bár az eddigiekből, különösen az ábrákból látszatra az következtethető, hogy a találmány szerinti rajzeszköz csupán egyenes vonalak szaggatott kihúzására szolgál, ívelt hasítékok találmány szerinti bordázásnak sincs semmi gyakorlati akadálya, és ezért készíthetők olyan vonalszaggató rajzeszközök is, melyek tartólemeze egymásközt különböző (sőt esetleg hasítékonként is változó) görböletű bordázott hasítékok sorozatát tartalmazza, minek következtében az ilyen sablonok a kívánt görböletű hasíték, ill. hasítékrész megfelelő illesztgetésével görbe vonalak, ill. mindensugarú teljes körök szaggatott kihúzásánál tehetnek jó szolgálatot. Természetesen a találmány az ismertetett kiviteltől eltérően is készít-