143332. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektrometrikus méréseknél kapott alapgörbék deriválására

Megjelent 1956. október ho 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.332. SZÁM 42. d. 3—4. OSZTÁLY - Pa—393. ALAPSZÁM Berendezés elektromefrikus méréseknél kapóit alapgörbék deriválására Paulik Jenő és Paulik Ferenc egyetemi tanársegédek, Budapest A bejelentés napja: 1955. június 24. A deriválás problémájával már többen foglalkoztak s a feladat megoldására számos módszert dolgoztak ki, elsősorban a polarográfiával kapcsolatban. (P. Delahay Analytica Chimica Acta 1, —19 (1947), Kolthoff and Lingane: Polarography I, 331 (1952). Semerano—Riccobori s az ehhez hasonló Heyrovsky módszere két csepegő higanyelektród segítségével oldja meg, amelyek azonban nehézkes alkalmazhatóságuk miatt gyakorlati elterjedést nem nyertek. Egyértelmű és kiértékelhető görbéket ugyanis csak abban az esetben eredményeznek, ha a két elektród szigorúan azonos sebességgel csepeg, s az utóbbi probléma ezideig gyakorlatilag alkalmazható megoldást nem nyert. Két galvanométer segítségével- szintén elvégezhető a deriválás. Tekintettel azonban arra, hogy a megvalósításhoz két különleges nagy érzékenységű galvanométerre van szükség, melyek közül az egyiknek két azonos tekerccsel kell rendelkeznie, a módszer elterjedésre nem számíthatott. A Delahay valamint a Leveque and Roth által bevezetett eljárás az előzőknél jóval egyszerűbb, a deriválást ugyanis nagy kapacitású kondenzátor és ellenállás beiktatásával oldja meg. A segítségükkel kapott görbék azonban nem teljesen egyértelműek, mivel a maximum csúcspontja a kísérleti körülményeiktől függően kisebb vagy nagyobb mértékben eltolódik a helyes értéktől s így a kiértékelésnél állandó bizonytalansággal kell számolni. A találmány szerint a deriválás igen egyszerű berendezés segítségével megvalósítható (ábra a.b.) s ugyanakkor a kapott görbék helyesen kiértékelhetők és teljesen egyértelműek (ábra c. d.). A találmány szerint a deriválandó áramot (AJ deriválás céljából egy nagy menetszámú és megfelelő ellenállású transzformátor (T) primer) tekercsébe vezetjük. A szekundér tekercsben indukálódó áram közvetlenül a primer áram deriváltját szolgáltatja. A derivált áram nagyságának változását mérőműszer (G) segítségé vei (pl. galvanométer) akár szubjektív leolvasással, akár automatikus regisztrálással rögzíthetjük. Erősítővel ellátott „közvetlenül író" berendezéseknél a deriválás az előzőhöz hasonlóan szintén egyetlen transzformátor közbeiktatásával megvalósítható. A módszer előnye, hogy a deriválandó alapgörbe (c) jellemző adatát az inflexiós pontot a derivált görbe (d) maximuma minden esetben helyesen és egyértelműen megadja s így a görbe kiértékelése minden nehézség nélkül elvégezhető: További előnye, hogy a mérő berendezés rendkívül egyszerű, mindössze egy transzformátorra van szükség ahhoz, hogy az egyébként használt műszer segítségével a rendes görbén kívül a deriváltját is megkaphassuk. A kapcsolási mód és berendezés alkalmas az öszrszes elektrometriás mérések (ampero-, potencio-, konduktometriás mérések) változó intenzitású egyenáramának deriválására. így pl. potenciometrikus, konduktometrikus, amperometriás titrálásoknál, polarográfiás, fotoelektromos méréseknél stb. fellépő áramot a kapcsolási rajzban megadott elv szerint deriválni lehet. Szabadalmi igénypontok. 1. Berendezés elektrometrikus mérések (ampero-, potencio-, konduktometriás) változó intenzitású egyenáramának deriválására, amelyet egy transzformátor jellemez, melynek primer tekercsére a deriválandó áramot kapcsolva, a szekundér tekercsben a primer áram deriváltja indukálódik. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, amelyet a szekundér áramkörbe kapcsolt mérőműszer vagy automatikus regisztrálóberendezés jellemez,. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, amelyet a primer, vagy a szekundér áramkörbe kapcsolt erősítőberendezés jellemez. (1 rajz) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2070. Terv Nyomda, 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre