143324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a fonal- és szövetterhelés meghatározására és beállítására, a bedolgozás mérése útján

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143,324. SZÁM 42, k, 20—29. OSZTÁLY — JE-96. ALAPSZÁM Eljárás és készülék a fpnal- és szövetterhelés meghatározására, és beállítására, a bedolgozás mérése útján Illés Imre, Szeder Ottó, Alpár Béla, Págyi Pál, Lüley István mérnökök, Budapest. A bejelentés napja: 1954. július 30. A fonalterheléstől függő lánobedolgozás legcsekélyebb változása kihat a készülő szövetek fizikaimechanikai tulajdonságaira. (Súly, szélesség, szakítóerő, szakitónyúlás, vastagság, kopási ellenállás, stb.) A találmány célja a láncbedolgozás, ezen keresztül a szövetképzésre ható fonal- és szövetfeszültségek műszeres ellenőrzése, már a technológia folyamatába, majd később a vizsgált szövetszerkezetben. Elvileg azon tényre épül, hogy változó terhelések hatására a fonalrendszerek megnyúlása különböző mértékű. Feszültségmentes helyzetben bejelölt fonal a szövetben mérhető hosszváltozásából ez okból teljes biztonsággal következtethetünk, a láncfonalra ható terhelés nagyságrendjére, ami helyes vetélőfékezás alkalmazása esetén egyben a vetülékbeugrás mértékét is megszabja. A találmány tehát műszeres ellenőrzés, amelynek segítségével felderíthető és ellenőrizhető a feszültségek alatt kialakuló szövetszerkezet, miután a fellépő terhelések (feszültségek) hatását a fonalrendszerekre és a szövetre a láncbedolgozásban pontosan mérhetjük. A találmány szerinti műszer segédeszköz a technológia folyamatában a meghatározott törésszög (szádtorzítás, láncfonalsík) mellett szükséges fékezési erő beállításához, különböző láncfonaladagolók és fékszerkezetek pontosságának ellenőrzéséhez. Segítségével a szövettervezők megtervezhetik a szövet használati jellemzőit eddig nélkülözött biztos alapon. A szövetszerkezet létrejöttét befolyásoló feszültségek (fonaldeformáció) méréseken keresztül történő meghatározása a szövetszerkezet elemzésének eddig nélkülözött alapja. A találmány olyan fonal jelölő szerkezet, melynek segítségévél a terhelés' alatt álló láncfonalcsoportot (10—10 fonal): a) feszültségmentes (beszabályozott 1—2 g/fonal feszültséggel terhelt) helyzetbe hozzuk. Ebben a helyzetben a szerkezet automatikusan lezár és a fonalak tovább nem lazíthatok. b) A feszültségmentes helyzetben bélyegző szerkezet segítségével 100 mm-es hosszt bejelölünk, kimosható, azonnal száradó, jól látható, a különböző minőségű nyersanyagokból készült fonalakon szét nem futó festékkel. (A bejelölés kimoshatatlan festékkel is történhet, kikészítési, festési eljárásoknál, szárításnál alkalmazott szövetfeszültségek ellenőrzésére.) A találmánybeli szerkezet működése biztosítja: 1. A feszültség alatt álló, bejelölésre kiválasztott láncfonalcsoportok elcsúszásmentes megfogását a szerkezet két szorítópofája segítségével. 2. A szorítópofák azonos szinten történő közelítését a lánofonalak eredeti síkjának megfelelően beszabályozható mértékű (1—2 g/fonal) terhelés bekövetkeztéig, ahol a kilincs lezár és a szorítópofák tovább nem közelíthetők. 3. A fonalak megszabott, 100 mm-es távon történő pontos bejelölését. A nyüstök és' a beütőborda között bejelölt 100 mm-es fonalhossz 25 cm szövet leszövése után (legsűrűbb pamutszövetet, 400 vetés/10 cm, 180/ perc gépfordulatszámot feltételezve egy mérés kivitelezéséhez szükséges idő maximálisan 8. perc.) lemérhető és a 100 mm-en bejelölt fonal szövetbeni hosszváltozásából a bedolgozás százalékban a vonalközök egyszerű mérése útján megállapítható. (Pl. a szövetben mért bejelölések közötti távolság 89 mm, a bedolgozás = 100 — 89 = 11%.) A találmány szerinti bedolgozásmérő műszer kiviteli alakját vázlatosan a rajz szemlélteti: A készüléket elhelyezzük a láncfonalak közé, úgy, hogy meghatározott számú láncfonal a 20 szorítótengelyek, a 35 tartólap, a 24 kar felett, valamint á 25 feszültségérzékelő tapintó alatt helyezkedjen el. A 38 karok összenyomásával a 36, valamint 27 karokon keresztül a 20 szorítótengelyek a befogott láncfonalakat a 14, ill. a 15 tömbök gumibetétjeihez szorítják, tehát a láncfonalakat megfogják. A fogantyúk további összenyomásával a 15 befogórész a 34 tengelyen elcsúszik a 48 rugó ellenében a 14 befogórész irányában. Ezáltal megkezdődik a befogott láncfonalak terhelés alóli lazítása. A befogórész mindaddig közeledik, míg az előre rugóval beszabályozott (1—2 g) elhanyagolható láncfonalfeszültség elérésénél a 25 feszültségérzékelő tapintó elfordulásával a tapintóval együtt elforduló kilincs a kilincskerékbe akadva a készüléket le nem zárja. Ebben az esetben a befogó