143324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a fonal- és szövetterhelés meghatározására és beállítására, a bedolgozás mérése útján

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143,324. SZÁM 42, k, 20—29. OSZTÁLY — JE-96. ALAPSZÁM Eljárás és készülék a fpnal- és szövetterhelés meghatározására, és beállítására, a bedolgozás mérése útján Illés Imre, Szeder Ottó, Alpár Béla, Págyi Pál, Lüley István mérnökök, Budapest. A bejelentés napja: 1954. július 30. A fonalterheléstől függő lánobedolgozás legcse­kélyebb változása kihat a készülő szövetek fizikai­mechanikai tulajdonságaira. (Súly, szélesség, szakí­tóerő, szakitónyúlás, vastagság, kopási ellenállás, stb.) A találmány célja a láncbedolgozás, ezen keresz­tül a szövetképzésre ható fonal- és szövetfeszült­ségek műszeres ellenőrzése, már a technológia fo­lyamatába, majd később a vizsgált szövetszerke­zetben. Elvileg azon tényre épül, hogy változó ter­helések hatására a fonalrendszerek megnyúlása kü­lönböző mértékű. Feszültségmentes helyzetben be­jelölt fonal a szövetben mérhető hosszváltozásából ez okból teljes biztonsággal következtethetünk, a láncfonalra ható terhelés nagyságrendjére, ami he­lyes vetélőfékezás alkalmazása esetén egyben a ve­tülékbeugrás mértékét is megszabja. A találmány tehát műszeres ellenőrzés, amely­nek segítségével felderíthető és ellenőrizhető a fe­szültségek alatt kialakuló szövetszerkezet, miután a fellépő terhelések (feszültségek) hatását a fonal­rendszerekre és a szövetre a láncbedolgozásban pontosan mérhetjük. A találmány szerinti műszer segédeszköz a tech­nológia folyamatában a meghatározott törésszög (szádtorzítás, láncfonalsík) mellett szükséges féke­zési erő beállításához, különböző láncfonaladagolók és fékszerkezetek pontosságának ellenőrzéséhez. Segítségével a szövettervezők megtervezhetik a szövet használati jellemzőit eddig nélkülözött biz­tos alapon. A szövetszerkezet létrejöttét befolyá­soló feszültségek (fonaldeformáció) méréseken ke­resztül történő meghatározása a szövetszerkezet elemzésének eddig nélkülözött alapja. A találmány olyan fonal jelölő szerkezet, mely­nek segítségévél a terhelés' alatt álló láncfonalcso­portot (10—10 fonal): a) feszültségmentes (beszabályozott 1—2 g/fonal feszültséggel terhelt) helyzetbe hozzuk. Ebben a helyzetben a szerkezet automatikusan lezár és a fonalak tovább nem lazíthatok. b) A feszültségmentes helyzetben bélyegző szer­kezet segítségével 100 mm-es hosszt bejelölünk, kimosható, azonnal száradó, jól látható, a külön­böző minőségű nyersanyagokból készült fonalakon szét nem futó festékkel. (A bejelölés kimoshatat­lan festékkel is történhet, kikészítési, festési eljá­rásoknál, szárításnál alkalmazott szövetfeszültségek ellenőrzésére.) A találmánybeli szerkezet működése biztosítja: 1. A feszültség alatt álló, bejelölésre kiválasztott láncfonalcsoportok elcsúszásmentes megfogását a szerkezet két szorítópofája segítségével. 2. A szorítópofák azonos szinten történő közelí­tését a lánofonalak eredeti síkjának megfelelően beszabályozható mértékű (1—2 g/fonal) terhelés bekövetkeztéig, ahol a kilincs lezár és a szorító­pofák tovább nem közelíthetők. 3. A fonalak megszabott, 100 mm-es távon tör­ténő pontos bejelölését. A nyüstök és' a beütőborda között bejelölt 100 mm-es fonalhossz 25 cm szövet leszövése után (legsűrűbb pamutszövetet, 400 vetés/10 cm, 180/ perc gépfordulatszámot feltételezve egy mérés ki­vitelezéséhez szükséges idő maximálisan 8. perc.) lemérhető és a 100 mm-en bejelölt fonal szövet­beni hosszváltozásából a bedolgozás százalékban a vonalközök egyszerű mérése útján megállapítható. (Pl. a szövetben mért bejelölések közötti távolság 89 mm, a bedolgozás = 100 — 89 = 11%.) A találmány szerinti bedolgozásmérő műszer ki­viteli alakját vázlatosan a rajz szemlélteti: A készüléket elhelyezzük a láncfonalak közé, úgy, hogy meghatározott számú láncfonal a 20 szorítótengelyek, a 35 tartólap, a 24 kar felett, va­lamint á 25 feszültségérzékelő tapintó alatt helyez­kedjen el. A 38 karok összenyomásával a 36, va­lamint 27 karokon keresztül a 20 szorítótengelyek a befogott láncfonalakat a 14, ill. a 15 tömbök gu­mibetétjeihez szorítják, tehát a láncfonalakat meg­fogják. A fogantyúk további összenyomásával a 15 befogórész a 34 tengelyen elcsúszik a 48 rugó ellenében a 14 befogórész irányában. Ezáltal meg­kezdődik a befogott láncfonalak terhelés alóli la­zítása. A befogórész mindaddig közeledik, míg az előre rugóval beszabályozott (1—2 g) elhanyagol­ható láncfonalfeszültség elérésénél a 25 feszültség­érzékelő tapintó elfordulásával a tapintóval együtt elforduló kilincs a kilincskerékbe akadva a készü­léket le nem zárja. Ebben az esetben a befogó

Next

/
Thumbnails
Contents