143323. lajstromszámú szabadalom • Kiscsillapítású mikrohullámú vezeték
Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.323. SZÁM 21, a4 . OSZTÁLY — Ja-238. ALAPSZÁM Kiscsillapítású mikrohullámú vezeték Bejelentő: Magyar Állam, mint Jankóvich László oki. gépészmérnök jogutóda. Bejelentve: 1955. április 20. Mint ismeretes, az ultrarövid- és mikrohullámok a fényhez hasonlóan egyenes vonalon terjednek. Ezért az ultrarövid- és mikrohullámú berendezések antennáit általában nagy magasságban kell elhelyezni, ha nagy hatótávolságot kívánunk. Maguknak a berendezéseknek az elhelyezése azonban legtöbbször más szempontok (időjárás elleni védelem, kisméretű és olcsó épület, nemkívánatos beavatkozások kiküszöbölése, stb.) alapján kívánatos és ezért az antennák és a készülékek között gyakran nagyobb távolságra kell az ultrarövid, illetőleg mikrohullámokat átvinni. Erre a célra a gyakorlatban olyan tápvonalakat célszerű használni, melyek csillapítása minél kisebb. Ellenkező esetben ugyanis igen nagy adóteljesítményt kell előállítani, ami az ultrarövid- és mikrohullámú frekvenciákon rendkívül nagy, vagy éppen megoldhatatlan feladatot jelent. A szokásos kiscsillapítású tápvezetékek a központos tápvonal és a négyszögletes hullámvezető. Ezek csillapítása pl. 2Ű00 MHz frekvencián 0,05— 0,1 dB/m, ami általában megfelel. Mindkét tápvonaltípusnak azonban igen komoly hátránya, hogy terjedelmük nagy és ezért súlyosak. Éppen ezért alkalmazásuk igen sok nyersanyag felhasználásával jár. További komoly hátrányuk, hogy merev kivitelük miatt csak előre megállapított helyek között szerelhetők, előre méretre gyártott elemekből. A hőfokváltozások szerelés után ilyenkor is kellemetlen deformációkra vezetnek. Mindezeknek, valamint a nagy súlynak a felfogására különleges tartószei kezetek szükségesek. Másik szokásos megoldás, hogy merev tápvezetékek helyett hajlékony központos kábelt alkalmaznak. Itt elesnek a mechanikus szerelési nehézségek, de a csillapítás igen nagy, pl. 2000 MHz frekvencián 0,6—1,0 dB/m. Ez a nagy csillapítás már eleve korlátozza a gyakorlatban használható hosszúságot. A bejelentett ultrarövid- és mikrohullámú vezeték lényegében az összes felsorolt hátrányokat kiküszöböli. Ennek ellenére csillapítása igen csekély, kb. megegyezik a merev tápvonalakéval. Ezenfelül alkalmazása mind a merev, mind a hajlékony tápvezetékekhez képest igen jelentős anyagmegtakarítrssal jár. "A bejelentett kiscsillapítású ultrarövid- és mikrohullámú vezeték lényegében egyetlen szál drótból vagy sodronyból áll, melynek átmérője kicsiny (pl. 0 1—2 mm). A drótot illetőleg sodronyt aránylag vastag, (néhány milliméteres) dielektromos bevonat veszi körül. A leírt vezeték mindkét végén egy-egy vékony lemezből vagy más anyagból készült tölcsér helyezkedik el. Ezek mindegyike kisebb átmérőjű végén szokásos központos tápvonal külső hengeres vezetőjébe megy át és elektromosan annak folytatását képezi. A leírt kiscsillapítású tápvezeték középső vezetője (drót vagy sodrony) a tölcsérekbe futó központos tápvonalak középső vezetőjének meghosszabbítását alkotja. j A bejelentett kiscsillapítású ultarövid- és mikrohullámú tápvezeték működésének az a lényege, hogy a szokásos kivitelű csatlakozó tápvonalon keresztül érkező hullámok a tölcsér és a dielektromos réteg együttes hatására részben kilépnek a dielektrikumból és a vezeték mentén kis kiterjedésű rétegben haladnak. Éppen ezért a jelentkező csillapítás sokkal kisebb, mint a szokásos tápvonalaknál, ahol a hullámok teljes egészükben a dielektrikum belsejében haladnak. A gyakorlatban mérhető csillapítás az elmondott működést teljesen igazolja, így pl. 2000 MHz frekvencián a kiscsillapítású tápvezeték csillapítása 0,06—0,1 dB/m. A bejelentett kiscsillapítású vezeték a hazai viszonyok • között is rendelkezésre álló poliethylennel készíthető, mégpedig éppen olyan egyszerű eljárással, mint a közönséges szigetelt huzalok. Az előző bekezdésben megadott 0,06—0,1 dB/m csillapításérték is ilyen megoldásra vonatkozik. Jobbminőségű dielektrikum alkalmazása esetén a csillapításérték természetesen kisebb. A bejelentett vezetékkel elérhetjük azt, hogy ultrarövid- és mikrohullámú rádióberendezések antennáit igen könnyű és olcsó acélszerkezeten helyezzük el, magukat a berendezéseket pedig egyszerű földszintes épületben, mert a kiscsillapítású vezeték még 50 m. távolság esetén is csupán mintegy 3 dB csillapítást jelent. Ebben az esetben tehát a kiscsillapítású vezeték alkalmazásával megtakarítható az acéltoronnyal egyező magasságú betoniá»
